BH 2014.6.196 A bíróság által elrendelt új eljárásban meghozott adóhatározatok elleni perben az alapperben elő nem terjesztett kereseti kérelem nem terjeszthető elő [1952. évi III. tv. 213. §, 215. §, 330. § (2) bek., 335/A. §].

[1] A felperes 2002-ben 85 000 euró (20 600 000 Ft), 2003-ban 65 000 euró (14 700 000 Ft), 2005-ben 150 500 euró (36 608 943 Ft) hitelt vett fel az ausztriai R. Banktól.

[2] Az adóhatóság a felperesnél 2005., 2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése alapján vagyonosodási vizsgálatot folytatott, mert a rendelkezésére álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a vizsgált időszakban az adózó nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amely a kiadásait fedezte volna. Az ellenőrzés eredményeként az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága a 2008. október 17. napján kelt határozatával a felperest mindkét adóévre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. január 23. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

[4] A felperes pert kezdeményezett a határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránt.

[5] A Zala Megyei Bíróság a 7. K. 20.317/2009/21. számú ítéletével az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.

[6] A Zala Megyei Bíróság ítéletét a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv. I. 35.030/2010/5. számú ítéletében hatályában fenntartotta.

[7] A megismételt eljárásban eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vas Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: első fokú hatóság) a bizonyítást követően 2011. augusztus 12. napján meghozott határozatával a felperest 2005. évre vonatkozóan adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

[8] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. december 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest 14 342 415 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 7 171 208 Ft adóbírság és 5 926 641 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

[9] Indokolása szerint a 2005-ben felvett 36 608 943 Ft hitelből a felperes folyószámlájára utalt 6 654 918 Ft bevétel, az alapeljárásban a fennmaradó 29 954 025 Ft-ot az adóhatóság a 2002., 2003. években igényelt hitelek visszafizetésére számolta el. A megismételt eljárásban azonban elfogadta adózó azon előadását, hogy nem a korábbi: 2002., 2003-ban felvett hitelek kiváltására fordította a 2005. évben felvett kölcsönt, így a készpénzben folyósított hitelrész: a 29 954 025 Ft is a felperes bevétele.

[10] A felperes keresetet terjesztett elő az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt. Jogszabálysértésre hivatkozással a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve az első fokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.

[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[12] Indokolásában az Art. 5. § (1) bekezdése, 140. § (2) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdése alapján kiemelte, hogy a Zala Megyei Bíróság ítélete, annak utasításai meghatározták az adóhatóság megismételt eljárását. Rögzítette, hogy a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság ítéletei szerint a becslés jogalapja fennállt, így azt már nem vizsgálhatta. Ugyanez vonatkozik a felperes által állított, de nem bizonyított 38 000 000 Ft-os magánkölcsönre is.

[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte.

[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[15] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási [polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. §], jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.].

[16] A felperes felülvizsgálati kérelme "I. Tényállás" részében 1-8. pontok között a közigazgatási eljárást és az első fokú peres eljárást ismertette, a "II. A jogerős ítélet törvénysértő és iratellenes" része 1-6. pontjai­ban a jogerős ítélet meghatározott részeit vitatta. Az 1., 2., 3., 5. pontokban azonban nem tüntette fel, hogy a támadott ítélet/rész álláspontja szerint mely jogszabályokat sért, így a Kúriának a felülvizsgálati kérelem e pontjaiban foglaltakat nem állt módjában jogkérdésben értékelni, megjelölt jogszabályok hiányában ugyanis nem volt mit mivel összevetni.

[17] A felperes szerint (1. pont) a jogerős ítélet azt tartalmazza, hogy "az alapügyben meghozott határozat kiadásként szerepeltette a korábbi kölcsönök 2005-ben történt visszafizetésére felhasznált összeget".

[18] Az ítélet 11. oldalán ezzel ellentétben az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy: "Az alapeljárás során az első fokú hatóság egyrészt a felperes javára elszámolta 2005. évre vonatkozóan az osztrák R. Banktól 2005. augusztus 11-én utalt 6 654 918 Ft-ot (27 422,55 euró) […] Ezt meghaladóan a 2005. évi osztrák bankkölcsön további részét a bevételi oldalon nem szerepeltette, mivel véleménye szerint ezt az összeget a felperes 2005-ben a korábbi eurós kölcsönök fizetésére használta fel. Tehát nemcsak a 2005. évi kölcsön nem szerepel a bevételi oldalon, hanem a 2002. és 2003. évi kölcsönök 2005-ben történő kifizetése sem a kiadási oldalon." A felperes állítása tehát téves.

[19] A Pp. 227. §-ának (1) bekezdése szerint amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van. A jogerő, a bíróságnak az általa hozott határozathoz való kötöttségén túlmutató fogalom, amely alaki értelemben azt jelenti, hogy az adott döntés fellebbezéssel nem támadható. Az alaki jogerős határozatok közül az ítélethez anyagi jogerő­-hatás is fűződik.

[20] A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja a Pp. 229. §-ának anyagi jogerőt szabályozó (1) bekezdése alapján, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő tehát azt jelenti, hogy az anyagi jogerős határozathoz mind a bíróság, más hatóság, mind a felek kötve vannak, ítélt dolog (res iudicata) keletkezik. Az anyagi jogerő fennálltát a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie.

[21] A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.030/2010/5. számú és a Zala Megyei Bíróság 7. K. 20.317/2009/21. számú alaki és anyagi jogerős ítéletei folytán sem a magánkölcsön egésze, sem annak egy része nem képezhette az adóhatóság megismételt eljárásának tárgyát, és mivel a Legfelsőbb Bíróság által hatályában fenntartott Zala Megyei Bíróság ítélete szerint jogszerűen hagyta figyelmen kívül a bevételek köréből az adóhatóság a nem bizonyított magánkölcsönt, annak egy része sem szerepeltethető kiadások forrásaként.