BH 2022.11.289 A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre alapított felülvizsgálati okra történő hivatkozásnak csak az alábbi feltételek együttes fennállása esetén van lehetőség:

- a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozatot a bíróság 2020. július 1-jén vagy azt követően hozta,

- a felülvizsgálattal támadott határozattól való eltérést megalapozó határozatot a Kúria hozta és az 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétételre került,

- valamint a felülvizsgálati indítvány tartalmazza annak megjelölését, hogy az állított eltérés a büntető anyagi jog mely szabályának (1) bekezdésében meghatározott megsértését eredményezte, vagy a 649. § (2) bekezdésében meghatározott mely eljárási szabálysértést eredményezett.

Amennyiben ezen feltételek közül bármelyik hiányzik, a felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása kizárt [Be. 648. § d) pont, 649. § (6) bek., 876/A. §].

[1] A megyei bíróság a 2002. március 18. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, amelyet társtettesként követett el.

[2] Az elsőfokú bíróság a II. r. vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, valamint vagyonelkobzásra ítélte azzal, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozza meg. Az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Rendelkezett a II. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Kötelezte a II. r. terheltet, hogy az I. és a III. r. terhelttel egyetemlegesen 15 napon belül fizessen meg a magánfél részére 167 790 forint kártérítést, az államnak 10 068 forint illetéket. Ezt meghaladóan a magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította.

[3] A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság a 2003. március 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. r. terhelt cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetettnek is minősítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi tárgyalási napot 2002. évben tartotta meg. Rendelkezett a II. r. terhelt által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú bíróság ítéletének meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, valamint kötelezte a II. r. terheltet a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[4] A jogerős ítélettel szemben a II. r. terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság 2003. október 13. napján meghozott végzésével elutasította. Az indítványban a II. r. terhelt arra hivatkozott, hogy bár részt vett a bűncselekmény elkövetésében, a sértettet nem ő, hanem az öccse (az I. r. terhelt) ölte meg. Az eljárás ismételt lefolytatását kérte. Az elutasításra azért került sor, mert az akkor alkalmazandó Be. 405. és 406. §-a alapján a tényállás hibái, az ítélet esetleges megalapozatlansága nem lehetett oka a felülvizsgálatnak.

[5] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a II. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be újabb felülvizsgálati kérelmet, amely a Kúriára 2021. november 15. napján érkezett.

[6] A védő felülvizsgálati indítványának okaként a Be. 648. § a) és b) pontjait, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, b) pont ba) alpontját és a 649. § (2) bekezdés d) pontját jelölte meg. Indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteket változtassa meg a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján és a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést lényegesen enyhítse. Kérelme elutasítása esetén másodlagosan indítványozta, hogy a Kúria folytasson le egy jogegységi eljárást az álláspontja szerint a fiatal felnőttkorú elkövetők vonatkozásában kialakult jelentős mértékben eltérő szankcionálási gyakorlat miatt, az egységes ítélkezés megteremtése érdekében.

[7] Felülvizsgálati kérelmét ezt követően elsősorban a Be. 648. § d) pontja szerinti felülvizsgálati okra alapította. Beadványában megjelölt hét ítélőtáblai másodfokú határozatot, valamint négy közzétett legfelsőbb bírósági határozatot, melyre hivatkozással állította, hogy az azokban - azonos jog- és tényhelyzetű ügyekben - kiszabott büntetéshez képest a II. r. terhelt vonatkozásában kirívó különbség tapasztalható. Álláspontja szerint az ítéleti tényállást alapul véve a büntető anyagi jog szabályait és az akkori eljárásjogi szabályokat sérti a kiszabott büntetés mértéke.

[8] Hivatkozott még a BH 2018.9. számon közzétett eseti döntésben foglaltakra, mely szerint a perújítás elrendelésének alapja lehet a terhelt elítélése előtti időszakra vonatkozó egészségügyi állapotáról kiállított orvosi igazolás; ebből kiindulva pedig álláspontja szerint a felülvizsgálat alapját képezheti a terhelt pszichés egészségügyi állapota a bűncselekmény elkövetésének időpontjára vonatkozóan, valamint pszichés tudattartalmát, erkölcsi értékrendjét képező, érettségi korából eredő felfogó- és beszámítási képessége.

[9] A védő állítása szerint a felülvizsgálati kérelmét az elsőfokú tényállásra, az alapügy ítéleteire kívánta alapítani. Véleménye szerint a II. r. vádlotthoz társított ítéleti mérték teljesen eltér az ítéleti tényállás szerinti cselekvőségétől, az ítéleti mértékek belső arányossága nincs meg. Álláspontja szerint a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés mértéke kétszerese a töretlen bírói gyakorlat szerinti fiatal felnőttkorhoz társított büntetés mértékének. Hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt a cselekmény elkövetésekor még a 21. életévét sem töltötte be, mert 1980. október 6-án született, a bűncselekmény elkövetése pedig 2001. augusztus 21-én történt. Ennek ellenére fiatal felnőtt kora érdemben nem került értékelésre a korábbi Btk. 47/A. § (2) bekezdés törvényi szövegének eltérő, jelen ügyben negatív irányban történő értelmezése miatt.

[10] A védő hivatkozása szerint az ítéleti tényállás mutat rá arra, hogy az emberölést az I. r. és a III. r. terhelt találták ki és a II. r. terheltet egy meglévő, elhatározott tervbe vonták bele. Ez egy lényeges körülmény, amelynek helyes jogi értékelésére nem került sor. Ez a tényállási elem ítéletben történő jogi értékelésének elmaradására hivatkozott, mint felülvizsgálati okra. Állította, hogy a II. r. terhelt egy rablásban segédkezett a testvérének, a bűncselekmény elkövetése előtt és alatt is elsődlegesen ebben a tudatban volt. Más életének a kioltása már akkor sem fért bele az értékrendjébe. Sajnos, akkor még a más emberrel szembeni erőszak alkalmazásának a súlyát nem tudta felmérni. A terheltet fiatalként sokat bántották fizikailag és az ilyen típusú testi erőszakról azt képzelte, hogy az a normális élet része. Arra hivatkozott, hogy az ölési cselekmény során a II. r. terhelt csak hátulról szúrt, míg szemből az I. r. terhelt követte el a szúrásokat; nem hagyható ezért figyelmen kívül, hogy pontosan ki, mit csinált, így a büntetőjogi felelősség hogyan oszlik meg, beleértve a sértett nyakának az elvágását is. A megállapított tényállással ellentétesen az ítéletek ténymegállapításai végül egy személy, a II. r. terhelt terhére lettek róva az életfogytig tartó fegyházbüntetést kiszabó ítélet által úgy, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének időpontja 30 évben került meghatározásra, holott sokkal kisebb szerepe volt a II. r. terheltnek a tragédiában, mint az I. r. terheltnek. Ezért kérte azt, hogy a Kúria a szakmai tapasztalatait felhasználva értékelje az ítéleti ténymegállapítások logikai láncát, és csak a logikai láncba beletartozó ítéleti tényállási elemek alapján határozza meg a védence, mint elkövetéskor még fiatal felnőttkorú büntetési tételét.