BH 1994.9.503 A keresetben érvényesített tőkésített kamatkövetelés nem tekinthető járulékos követelésnek, ezért a perérték számításánál s ebből következőleg a hatáskör megállapításánál önálló követelésrészként kell figyelembe venni [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 25. § (3)-(4) bek., 1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek.].

A felperes keresetében az alperessel 1991. augusztus 2-án kötött lízingszerződés alapján őt megillető - de az alperes által az esedékességkor ki nem fizetett - 9 931 707 Ft lízingdíj, valamint a korábban már rendezett, de késedelmesen kiegyenlített 5 959 024 Ft lízingdíj tőkésített késedelmi kamatának, 326 849 Ft-nak, mindösszesen 10 258 556 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét a Pp. 25. §-ának (4) bekezdésére utalással az alperes által a még ki nem egyenlített lízingdíj összegében - 9 931 707 Ft-ban - határozta meg, és hatáskörének hiányát megállapítva az ügyet - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 22. §-ának (1) bekezdése, valamint a 23. §-ának (1) bekezdése alapján - az M. Városi Bírósághoz tette át.

A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az ügy áttételének mellőzését kérte. Álláspontja szerint a keresetében összegszerűen meghatározott - a keresettel nem érintett egyéb követelés tőkésített késedelmi kamata nem a perbeli lízingdíj-követelés járuléka, hanem önálló tőkekövetelés, és mint ilyen a főkövetelés része. A főkövetelés összege ezzel együtt a 10 000 000 Ft-ot meghaladja, ezért a per eldöntése a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, következésképpen az elsőfokú bíróságnak az ügy áttételére nem volt törvényes lehetősége.