BH 2019.3.83 A teljes hiteldíjmutató téves feltüntetése - a megtévesztés esetét kivéve - nem eredményezi a fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelenségét [1996. évi CXII. tv. 213. § (1) bek. b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek 2007. október 29-én hitelszerződésnek nevezett megállapodást kötöttek. A szerződés 1.) pontja szerint a hitel célja kizárólag az Adós által kiválasztott személygépkocsi Adós által történő megvásárlása. A 4. pont értelmében a gépjármű bruttó vételára 3 453 320 Ft, melyből az Adós által fizetendő saját rész összege 345 332 Ft, így a hitel összege 3 107 988 Ft. A 6.) pontban a felek - többek között - rögzítették, hogy a szerződés változó kamatozású, deviza (CHF) alapú, változó futamidejű. Az éves induló ügyleti kamatláb 9,17%. A 7.) pont szerint a hitel visszafizetését az adós 120 havi törlesztőrészlet megfizetésével teljesíti. A havi törlesztőrészlet induló összege 39 660 Ft. A szerződés 9.) pontja egyebek közt tartalmazza, hogy a teljes hiteldíjmutató induló mértéke (a továbbiakban: THM) 10,212%. A THM megváltozásának feltételeit az Üzletszabályzat rögzíti. A számításánál figyelembe vett árfolyam érvényességének napja 2007. október 28. Az adós a 12.) pontban kijelentette, hogy az Üzletszabályzatot átvette, megismerte, és az ebben foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el.

[2] Az Üzletszabályzat 17.2. pontja a THM lényegét rögzíti: többek között azt, hogy a hiteldíj tartalmazza az ügyleti kamatokat, valamint minden egyéb, a hitel felhasználásával kapcsolatban fizetendő díjat, költséget.

[3] A felperes 2012. január 12-én nyilatkozatával a szerződést azonnali hatállyal felmondta. Közölte, hogy 2011. október, november, december és 2012. január hónapban az alperes nem tett eleget fizetési kötelezettségének, a felmondás időpontjában ezért a tőketartozás összege 2 708 584 Ft volt. A felperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH2. törvény) előírt elszámolási kötelezettségének eleget tett, tájékoztatta az adóst, hogy a tisztességtelenül felszámított összeg 538 951 Ft, amelyet az alperes tartozására számolt el. Az alperes ezt követően fizetési kötelezettségét nem teljesítette.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes módosított keresetében a szerződés teljesítéseként 4 876 689 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelése összegszerűségét a DH2. törvényben megkívánt konkrét elszámolással és a perben becsatolt további, kiegészített elszámolással kívánta alátámasztani.

[5] Az alperes a kereset elutasítását több okból is kérte. Többek között állította, hogy a perbeli szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, ezért semmis, mivel az a THM-et nem a valóságnak megfelelően tartalmazza.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta. Álláspontja szerint a hitelszerződés létrejött.

[7] Többek között kifejtette, a szerződés az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem érvénytelen, hiszen abban a THM százalékos mértéke szerepel (induló mérték 10,212 %), az Üzletszabályzat 17.3. pontja pedig rögzíti, hogy a THM miként került meghatározásra. Az alperesnek az az állítása, miszerint a THM nem megfelelően lett kiszámítva, nem jelent érvénytelenséget, csupán azt, hogy a felperes jogosulatlanul követeli a vitatott összeget; ez pedig a felek elszámolására van kihatással.

[8] Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[9] Többek között kifejtette, az egyedi szerződés 9.) pontja és az Üzletszabályzat 17.2. pontja a THM-et és annak kiszámítási módját is rögzíti. Az alperes ugyanakkor nem tett konkrét tényállítást arra, hogy a szerződésben meghatározott THM mennyiben hibás, abban mely költségek nem kerültek felszámításra, emiatt az elsőfokú bíróságnak e körben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatási kötelezettsége nem volt. A THM nem megfelelő megjelölése egyébként sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, csak azt, hogy a pénzügyi intézmény a jogosulatlanul felszámított összegeket a fogyasztótól nem követelheti.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasító ítélet meghozatalát indítványozta.

[11] Az alperes továbbra is állította, hogy a szerződés érvénytelen, mert az nem felel meg többek között az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában írtaknak. Egyebek mellett kifejtette, jogszabály előírja, hogy a szerződésnek a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia a THM-et, ez a követelmény a felek szerződésében nem érvényesült. A felperes a valós THM-et levezetni nem is tudta, vagyis bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a szerződés teljes érvénytelensége emiatt is megállapítható. A felperes számításai tévesek a betéti kamat az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: THM-rendelet) alapján. A szerződés akkor tett volna eleget a THM-rendeletnek és az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjának, ha a THM értékét 9,57%-10,94% közötti értéknek tüntette volna fel. A változó futamidejű szerződéshez a THM értékét tól-ig határban kellett volna megadni annak érdekében, hogy a fogyasztó tájékoztatása megfeleljen a THM-rendeletben foglaltaknak.

[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[13] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.

[14] Többek között rámutatott, a jogerős ítélet az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját nem sértette. A hivatkozott jogszabályhely szerint a szerződés semmisségét az eredményezi, ha a szerződés nem tartalmazza az éves, százalékban kifejezett THM-et, az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést. A semmisség oka a jogszabály rendelkezéséből következően a feltüntetés hiánya, így a THM esetleges téves megjelölése a szerződés érvénytelenségét nem eredményezheti. Az alperes maga sem határozta meg pontosan a szerinte jogszerű THM mértékét, azt 9,57%-10,94% közötti értékben jelölte meg, ami a szerződésben rögzített THM helytállóságát - annak a meghatározott tartományon belüli voltára figyelemmel - nem zárja ki. A THM-nek egy tól-ig határon belüli meghatározása viszont éppen az alperes által felhívott THM-rendelet 8. § (1) bekezdésére és 9. § (1) bekezdésére figyelemmel kizárt.