62011CJ0398[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2013. április 25-i ítélete. Thomas Hogan és társai kontra Minister for Social and Family Affairs, Ireland és Attorney General. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: High Court - Írország. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 2008/94/EK irányelv - Hatály - Szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek - Szolgáltatásmeghatározott, költségegyensúlyi rendszer - Forráshiány - A védelem minimális szintje - Gazdasági válság - Kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés - Az érintett tagállam kötelezettségei forráshiány esetén - A tagállam felelőssége nem megfelelő átültetés esetén. C-398/11. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. április 25. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 2008/94/EK irányelv - Hatály - Szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek - Szolgáltatásmeghatározott, költségegyensúlyi rendszer - Forráshiány - A védelem minimális szintje - Gazdasági válság - Kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés - Az érintett tagállam kötelezettségei forráshiány esetén - A tagállam felelőssége nem megfelelő átültetés esetén"

A C-398/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court (Írország) a Bírósághoz 2011. július 27-én érkezett, 2011. július 20-i határozatával terjesztett elő az előtte

Thomas Hogan,

John Burns,

John Dooley,

Alfred Ryan,

Michael Cunningham,

Michael Dooley,

Denis Hayes,

Marion Walsh,

Joan Power,

Walter Walsh

és

a Minister for Social and Family Affairs,

Ireland,

az Attorney General

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta, a harmadik tanács elnökeként eljáró bíró, K. Lenaerts, Juhász E. (előadó), J. Malenovský és D. Šváby bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. október 3-i tárgyalástra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- T. Hogan és társai képviseletében G. Byrne solicitor, M. Collins SC és C. Donnelly BL,

- a Minister for Social and Family Affairs, Ireland és az Attorney General képviseletében D. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítői: B. Murray BL és E. Carolan BL,

- a holland kormány képviseletében J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Rozet és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 283., 36. o.) 1. és 8. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet T. Hogan és a Waterford Crystal Ltd (a továbbiakban: Waterford Crystal) más volt munkavállalói, valamint a Minister for Social and Family Affairs (szociális és családügyi miniszter), Ireland (az Ír Állam) és az Attorney General (főügyész) között a 2008/94 irányelv átültetése tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2008/94 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelvet a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó, a 2. cikk (1) bekezdésének értelmében fizetésképtelen munkáltatókkal szembeni munkavállalói követelések esetén kell alkalmazni.

4 Az említett irányelv 8. cikke értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, szakmai és szakmaközi kiegészítő ellátórendszerek előírásai szerinti, az öregkori ellátásra vonatkozó, beleértve a túlélő hozzátartozók ellátását is, a már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságaik tekintetében megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók és az olyan személyek érdekeinek védelmében, akik a munkáltató fizetésképtelenségének kezdetekor már kiléptek a munkáltató vállalkozásából vagy üzeméből.

Az ír jog

A kötelező nyugdíj

5 Ami az írországi kötelező nyugdíjat illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a kormány társadalombiztosítási alap formájában rendelkezik a munkavállalók és a munkáltatók által fizetett járulék felett. Bár e járulékokat "munkabéralapú társadalombiztosítási járulékoknak" ("Pay Related Social Insurance") nevezik, a kötelező nyugdíj kifizetése azon jövedelem szintjétől függetlenül történik, amelyben a munkavállaló szolgálati ideje során részesült.

6 Az alapnyugdíj összege heti 230,30 euró, és ez minden olyan, nyugdíjkorhatárt betöltött személy részére jár, aki szolgálati ideje során bizonyos szintű munkabéralapú társadalombiztosítási járulékot fizetett. A kötelező nyugdíjrendszer működése független az érintett személy által valamely szakmai rendszerben szerzett jogoktól, legyen az akár szolgáltatásmeghatározott rendszer, akár befizetésmeghatározott rendszer.

A szolgáltatásmeghatározott szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek

7 Írországban a legtöbb, szolgáltatásmeghatározott szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben, mivel az aktívákat vagyonkezelőkre, alapkezelőkre bízzák, akik azokkal az érintett rendszer kedvezményezettjei javára rendelkeznek, ezen aktívák nem a munkáltató eszközeit képezik, és így a munkáltató fizetésképtelensége esetén azok nem használhatók fel a hitelezői követelések kielégítésére.

8 Az ilyen rendszerben a munkavállalóknak csak akkor van joguk nyugdíjra, ha rendszerük elegendő aktívával rendelkezik. Ezen aktívák védelmét a vagyonkezelési forma biztosítja, amely elválasztja ezen aktívákat a munkáltató vagyonától.

9 A nemzeti szabályozás szerint a kiegészítő nyugdíjrendszereket az egyidejűleg a munkáltatók és a munkavállalók által befizetésre kerülő járulékokkal finanszírozzák. Míg az utóbbiak (munkavállalók) esetében ez a munkabérük meghatározott százalékának a nyugdíjalapba történő átutalásával, addig a munkáltatók részéről ez éves hozzájárulás fizetésével történik, annak biztosítása érdekében, hogy hosszú távon a kiegészítő nyugdíjrendszer kellő aktívával rendelkezzen ahhoz, hogy kötelezettségeit teljesíteni tudja.

10 A munkáltatói hozzájárulás összegének meghatározásánál a nyugdíjakról szóló, módosított 1990. évi törvény (Pensions Act 1990) szerint a vagyonkezelőnek az úgynevezett "finanszírozási minimumkövetelmények" ("Minimum Funding Standard") alapján kell számolnia. Ebből eredően a kiegészítő nyugdíj-biztosítási rendszerek "költségegyensúlyi" rendszerek, amelyekbe a munkáltatónak évente be kell fizetnie a munkavállalói járulékokon felül az ahhoz szükséges összeget, hogy hosszú távon egyensúlyban tartsa az aktívákat és a passzívákat.

11 A nyugdíjalapok alapszabályzata lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy a kiegészítő nyugdíjrendszereket bármely időpontban felszámolja, és ennek következtében megszüntesse az azokhoz való hozzájárulásra vonatkozó kötelezettségét. Ezen alapszabályzatok előírják, hogy az alapok felszámolása esetén, történjen az akár a munkáltató arra irányuló döntése miatt, hogy megszüntesse kötelezettségeit, akár fizetésképtelensége vagy bármely más ok miatt, a munkavállalóknak meg kell kapniuk az alap aktíváinak egy részét.

12 Írországban a szolgáltatásmeghatározott szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek figyelembe vehetik a kötelező nyugdíjat. Az ilyen rendszert "összesített nyugdíjnak" ("integrated pension") hívják.

A 2008/94 irányelv 8. cikkének az ír jogba történő átültetése

13 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az egyetlen, kifejezetten a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv (HL L 283., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 217. o.) 8. cikkének (jelenleg a 2008/94 irányelv 8. cikke) átültetése céljából elfogadott nemzeti jogi intézkedés a munkáltatói fizetésképtelenség esetén a munkavállalók védelméről szóló 1984. évi törvény (Protection of Employees [Employers' Insolvency] Act 1984) 7. cikke, amely előírja, hogy a munkáltató által a fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőző tizenkét hónap során levont vagy általa befizetendő valamennyi járulékot be kell fizetni a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerbe.

Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14 Az alapügy felperesei az 1947 óta minőségi kristálytermékek gyártására szakosodott, Waterford (Írország) városában található Waterford Crystal tíz korábbi munkavállalója. Az alapügy felperesei közül nyolc felperes nyugdíjazása a 2011 és 2013 közötti időszakban esedékes, a másik két felperesé pedig a 2019 és 2022 közötti időszakban válik esedékessé.

15 E felperesek alkalmazásának egyik feltétele az volt, hogy csatlakozniuk kellett a munkáltatójuk által alapított, szolgáltatásmeghatározott kiegészítő nyugdíjrendszerek valamelyikéhez: vagy az 1975-ben alapított Waterford Crystal Limited Contributory Pension Scheme for Factory Employeeshez, vagy az 1960-ban alapított Waterford Crystal Limited Contributory Pension Scheme for Staffhoz.

16 Az említett rendszerek azon kedvezményezettek esetében, akik a nyugdíjazásukat az általános nyugdíjkorhatár elérésekor kérik, rendelkeztek annak a lehetőségéről, hogy ők olyan öregségi nyugellátásban részesüljenek, amelynek alapja az utolsó tényleges munkabér ("actual final salary"), amelyből le kell vonni az állami nyugellátást ("State pension"). Az e levonás eredményeként kapott összeg ("final pensionable salary") kétharmada felel meg az e rendszerek által nyújtott öregségi nyugellátásnak.

17 2009 elején vagyonfelügyelőt jelöltek ki a Waterford Crystal élére, és megállapították, hogy a társaság fizetésképtelen. A társaság által alapított kiegészítő nyugdíjrendszereket 2009. május 31-i hatállyal felszámolták: aktíváik teljes összege 130 millió euró volt, passzíváik teljes összege 240 millió euró volt, a hiány pedig ebből eredően megközelítőleg 110 millió euróra volt tehető.

18 A felperesek által megbízott biztosítási szakértő becslése szerint a felperesek a 18-28%-át fogják megkapni annak az összegnek, amelyre akkor lettek volna jogosultak, ha megkapták volna az öregségi nyugdíjrendszerben felhalmozott jogosultságaik jelenértékét. Az Ír Állam által megbízott biztosítási szakértő némi kritikát fogalmazott meg e számítással kapcsolatban: az ő becslése szerint ez a százalék 16% és 41% százalék között helyezkedik el, és nem éri el a Bíróság által a C-278/05. sz., Robins és társai ügyben 2007. január 25-én hozott ítéletben (EBHT 2007., I-1053. o.) említett 49%-ot.

19 Az alapügy felperesei így keresetet indítottak annak megállapítása iránt, hogy az Ír Állam nem ültette át megfelelően a 2008/94 irányelv 8. cikkét, figyelemmel a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítéletre.

20 Az Ír Állam ezzel szemben azt állítja, hogy még jóval a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítéletet megelőzően számos fontos, a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek kedvezményezettjei érdekeinek védelmére szolgáló intézkedést fogadott el.

21 Miután a High Court úgy ítélte meg, hogy határozatának meghozatalához a 2008/94 irányelv rendelkezéseinek értelmezésére van szükség, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Alkalmazandó-e a felperesek helyzetére a 2008/94 [...] irányelv, tekintettel az irányelv 1. cikkének (1) bekezdésére, és arra a tényre, hogy az azon nyugellátásoktól való elesés, amelyekre a felperesek igényt tartanak, az ír jog szerint nem alapoz meg a munkáltatójukkal szemben olyan hitelezői követelést, amely a vagyonfelügyelővel szemben vagy a munkáltató ellen folyó csőd- vagy felszámolási eljárás során érvényesíthető lenne, és amely egyébként sem képez jogi alapot a munkáltatóval szembeni kereset megindítására a jelen ügy körülményei között?

2) Figyelembe veheti-e a nemzeti bíróság - annak vizsgálata során, hogy a tagállam eleget tett-e a [2008/94 irányelv] 8. cikkéből eredő kötelezettségeinek - a felperesek részére majdan folyósítandó, állami járulékfizetésen alapuló öregségi nyugdíjat (amelynek folyósítását nem érinti a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerhez fűződő kapcsolat), és összehasonlíthatja-e a) az állami nyugdíj teljes összegét, illetve azon nyugdíjnak az értékét, amelyet a felperesek ténylegesen vagy várhatóan meg fognak kapni az adott szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerből, b) a járulékfizetésen alapuló állami öregségi nyugdíj teljes összegével, illetve a nyugdíjrendszer felszámolásának időpontjában a felperesek által már megszerzett nyugellátások értékével, ha a felperesek által igényelt nyugellátás szintjének meghatározása során figyelembe vették az állami nyugdíjat?

3) A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén a felpereseknek ténylegesen folyósítandó bármely összeg akként minősülhet-e, hogy a tagállam teljesíti a[z említett] 8. cikkből eredő kötelezettségeit?

4) A [2008/94] irányelv 8. cikkének alkalmazása szempontjából szükséges-e a felperesek nyugellátásának elvesztése és a munkáltatójuk fizetésképtelensége közötti bármilyen oksági kapcsolat megállapítása, túl azon, hogy: i. a munkáltató fizetésképtelenségének időpontjától a nyugdíjrendszer alulfinanszírozott, és hogy ii. a munkáltató fizetésképtelensége azt jelenti, hogy a munkáltató nem rendelkezik elegendő forrással a nyugdíjrendszerbe való olyan járulékfizetés teljesítéséhez, amely lehetővé tenné a tagok teljes nyugellátásának kifizetését (a munkáltató nem köteles erre, ha a rendszer megszűnt)?

5) Az Ír Állam által elfogadott [...] intézkedések a [2008/94] irányelv által előírt kötelezettségek teljesítésének minősülnek-e, tekintettel a [fent hivatkozott] Robins és társai ügyben hozott ítéletet [...] követően a nyugdíjvédelem felülvizsgálata során az Ír Állam által figyelembe vett szociális, kereskedelmi és gazdasági tényezőkre, és különösen figyelembe véve az irányelv (3) preambulumbekezdésében hivatkozott »a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét«?

6) A gazdasági helyzet [...] kellőképpen kivételes helyzetnek minősül-e annak igazolásához, hogy a felperesek érdekei - az egyébként elvárható szinthez képest - alacsonyabb szintű védelemben részesülnek, és ha igen, akkor mi ez az alacsonyabb szint?

7) A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén, az a tény, hogy a [fent hivatkozott] Robins és társai ügyben hozott ítéletet követően a tagállam által hozott intézkedések nem eredményezték azt, hogy a felperesek a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságuk értékének 49%-nál többet kaptak volna, önmagában olyan súlyos tagállami kötelezettségszegésnek minősül-e, amely a felpereseket kártérítésre jogosítja (azaz annak külön bizonyítása nélkül, hogy a [fent hivatkozott] Robins és társai ügyben hozott ítéletet követő tagállami intézkedések a [2008/94] irányelv 8. cikkéből eredő tagállami kötelezettségek súlyos és nyilvánvaló megsértésének minősülnek)?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

22 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/94 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy az alkalmazandó a volt munkavállalóknak a munkáltatójuk által létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jogaira.

23 E kérdés megfogalmazásában a kérdést előterjesztő bíróság az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, és pontosítja, hogy az ír jogban ilyen esetekre nem létezik olyan jogalap, amely lehetővé tenné az alapügy felperesei számára a munkáltatójukkal szembeni igényérvényesítést.

24 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy - tekintettel az alapügy felpereseivel szemben felvételük idején támasztott azon kötelezettségre, miszerint a munkáltatójuk által létrehozott szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerhez kell csatlakozniuk - öregségi nyugellátáshoz való jogaikat e rendszeren belül úgy kell tekinteni, mint a 2008/94 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a munkáltatójukkal létrejött munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogokat.

25 Ami a 2008/94 irányelv 8. cikkét illeti, az a tagállamok terhére a munkavállalók javára különös kötelezettséget állapít meg. A tagállamok e kötelezettségnek különféle módon tehetnek eleget. Ez állhat akár annak biztosításából, hogy a munkáltató képes legyen teljesíteni a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerből eredő kötelezettségeket, akár annak biztosításából, hogy az a szakmai nyugdíjintézmény, amely nem azonos a munkáltató személyével, képes legyen erre.

26 Kétségtelen, hogy az alapügy felperesei egy társaság volt munkavállalói, akik a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer alapján szerzett öregségi nyugellátásokhoz való jogaikat illetően arra hivatkoznak, hogy az ő érdekeik védelméről munkáltatójuk fizetésképtelensége esetére az Ír Állam nem gondoskodott.

27 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a volt munkavállalóknak a munkáltatójuk által létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jogaira.

A második kérdésről

28 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkét - annak megítélésénél, hogy valamely tagállam eleget tett-e az e cikkben írt kötelezettségnek - úgy kell-e értelmezni, hogy a kötelező nyugellátás ebből a szempontból figyelembe vehető.

29 Hangsúlyozni kell, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkének célja a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók érdekei védelmének biztosítása azon öregségi nyugellátásokhoz való jogaikat illetően, amelyeket valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben szereztek meg. E rendelkezés maga is utal arra, hogy kizárólag a szakmai és szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekre vonatkozik, pontosítva, hogy e védelem keretén belül "a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli" rendszerekről van szó.

30 Tekintettel a 2008/94 irányelv 8. cikkének világos megfogalmazására, annak megítélésénél, hogy valamely tagállam eleget tett-e az e cikkben előírt kötelezettségnek, a kötelező nyugellátások nem vehetők figyelembe.

31 E megállapítást nem vonja kétségbe azon szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer megléte, amely az e rendszer szerinti öregségi nyugellátás kiszámításánál az e számítás alapját képező utolsó tényleges munkabér ("actual final salary") összegéből levonja a kötelező nyugellátásokat.

32 A kötelező nyugellátások 2008/94 irányelv 8. cikkének alkalmazása szempontjából való figyelembevétele ugyanis akadályozná az e cikk által a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek keretében előirányzott védelem hatékony érvényesülését.

33 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak megítélésénél, hogy valamely tagállam eleget tett-e az e cikkben írt kötelezettségnek, a kötelező nyugellátások nem vehetők figyelembe.

34 Tekintettel a második kérdésre adott válaszra, a harmadik kérdést nem kell vizsgálni.

A negyedik kérdésről

35 Negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy annak alkalmazásához elegendő, ha a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer a munkáltató fizetésképtelensége bekövetkeztének időpontjában nem rendelkezik kellő anyagi fedezettel, és fizetésképtelensége miatt a munkáltató nem rendelkezik a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy át tudja utalni e rendszerbe az ahhoz szükséges hozzájárulásokat, amelyek lehetővé tennék az említett rendszer kedvezményezettjei részére járó ellátások teljes körű kifizetését, vagy pedig arra van szükség, hogy a munkavállalók azoknak az egyéb tényezőknek a fennállását is bizonyítsák, amelyek az öregségi nyugellátásokhoz való jogaik elvesztését okozták.

36 Meg kell állapítani, hogy a 2008/94 irányelv célja a munkavállalók védelme munkáltatójuk fizetésképtelensége esetén. Az irányelv nem tesz említést azokról az okokról, amelyek e fizetésképtelenséghez vezetnek.

37 Ami a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer fedezethiányát illeti, annak okai különfélék lehetnek, például lehet többek között az a tény, hogy a munkavállalók járulékainak vagy a munkáltatók hozzájárulásainak befizetése nem történik meg, a tőkepiacok helyzete kedvezőtlenül alakul, a nyugdíjalapok kezelését rosszul végzik, vagy a felelős gazdálkodásra vonatkozó szabályok nem elég szigorúak.

38 Ugyanakkor a 2008/94 irányelv 8. cikke nem tesz különbséget e lehetséges okok között, hanem általános kötelezettséget állapít meg a munkavállalók érdekei tekintetében, és a tagállamokra bízza azon módszereknek az uniós jognak és különösen a szakmai nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 235., 10. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 350. o.) megfelelő meghatározását, amelyekkel e kötelezettségnek eleget tehetnek.

39 Így a 2008/94 irányelv 8. cikkének alkalmazásához nem szükséges sem a munkáltató fizetésképtelenségéhez vezető okok, sem a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer fedezethiányát előidéző okok meghatározása.

40 Következésképpen a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak alkalmazásához elegendő, ha a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer a munkáltató fizetésképtelensége bekövetkeztének időpontjában nem rendelkezik kellő anyagi fedezettel, és fizetésképtelensége miatt a munkáltató nem rendelkezik kellő forrásokkal ahhoz, hogy át tudja utalni e rendszerbe az ahhoz szükséges hozzájárulásokat, amelyek lehetővé tennék az említett rendszer kedvezményezettjei részére járó ellátások teljes körű kifizetését. A munkavállalóknak nem kell bizonyítaniuk olyan egyéb tényezőknek a fennállását, amelyek az öregségi nyugellátásokhoz való jogaik elvesztését okozták.

Az ötödik és a hatodik kérdésről

41 Ötödik és hatodik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/94 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy az Ír Állam által a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítéletet követően megtett intézkedések - a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés igényeire figyelemmel - eleget tesznek az ezen irányelv által előírt kötelezettségeknek, továbbá hogy a gazdasági helyzet olyan kivételes körülményt képez-e, amely indokolhatja a munkavállalók érdekei védelmének alacsonyabb szintű védelmét azon nyugellátásokhoz való jogaik tekintetében, amelyeket valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer alapján szereztek.

42 A fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítéletben a Bíróság a 80/987 irányelv 8. cikkének - jelenleg a 2008/94 irányelv 8. cikke - értelmezésekor elismerte, hogy a tagállamok széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek mind a munkáltató fizetésképtelensége esetén a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátásokhoz való jogok mechanizmusának, mind azok védelmi szintjének meghatározásánál, ami kizárja a teljes körű garanciavállalásra vonatkozó kötelezettséget (a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítélet 36. és 42-45. pontja).

43 A Bíróság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a belső jog azon rendelkezései, amelyek azt eredményezhetik, hogy a valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer által nyújtott ellátási garancia a munkavállaló által igényelhető jogosultságoknak kevesebb mint a felére korlátozódik, nem felelnek meg a 80/987 irányelv 8. cikkében használt "védelem" kifejezés meghatározásakor (a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítélet 57. pontja).

44 Ezen értékelés számításba veszi a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés igényeit, figyelemmel egyrészt a tagállamok gazdasági helyzetének eltérő és kevéssé kiszámítható fejlődésére, másrészt annak szükségességére, hogy a munkavállalók részére biztosítani kell egy minimális szintű védelmet munkáltatójuk olyan fizetésképtelensége esetére, amely többek között a gazdasági körülmények kedvezőtlen alakulásával áll kapcsolatban.

45 Ebben az összefüggésben nem a tagállam által elfogadott intézkedések sajátosságai, hanem az e nemzeti intézkedések alkalmazásának eredménye határozza meg azt, hogy a tagállam megfelelően teljesítette-e a 2008/94 irányelv 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

46 Egyébiránt az az intézkedés, amelyre az előterjesztő bíróság hivatkozik, és amely a jelen ítélet 13. pontjában szerepel, nem tűnik olyannak, amely - a jelen ítélet 18. pontjában említettekre figyelemmel - alkalmas lenne a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítélet által megkövetelt védelem minimális szintjének biztosítására.

47 Következésképpen az ötödik és a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az Ír Állam által a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítéletet követően megtett intézkedések - a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés igényeire figyelemmel - nem tesznek eleget az ezen irányelv által előírt kötelezettségeknek, és az érintett tagállam gazdasági helyzete nem képez olyan kivételes körülményt, amely indokolhatja a munkavállalók érdekei védelmének alacsonyabb szintű védelmét azon nyugellátásokhoz való jogaik tekintetében, amelyeket valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer alapján szereztek.

A hetedik kérdésről

48 Hetedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2008/94 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy az a tény, hogy az Ír Állam által a Robins és társai ügyben hozott ítéletet követően megtett intézkedések nem jártak olyan eredménnyel, amely lehetővé tenné az alapügy felperesei számára azt, hogy az öregségi nyugellátásként a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben felhalmozott jogaik értékének több mint 49%-át megkapják, önmagában véve is e tagállam kötelezettségeinek súlyos megsértését képezi.

49 A jogsérelmet szenvedő magánszemélyek három feltétel együttes fennállásakor rendelkeznek kártérítéshez való joggal valamely tagállammal szemben, nevezetesen, ha a megsértett uniós jogi szabály célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, e szabály megsértése kellően súlyos, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés e jogsértés és a jogsérelmet szenvedő magánszemélyek kára között (a C-445/06. sz. Danske Slagterier ügyben 2009. március 24-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-2119. o.] 20. pontja, valamint a C-568/08. sz., Combinatie Spijker Infrabouw-De Jonge Konstruktie és társai ügyben 2010. december 9-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-2655. o.] 87. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 A hetedik kérdés e feltételek közül a másodikra vonatkozik.

51 A fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítélet kihirdetése, azaz 2007. január 25-e óta a tagállamok számára ismert volt, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkének megfelelő átültetéséhez az szükséges, hogy a munkavállaló - munkáltatójának fizetésképtelensége esetén -azoknak a felhalmozott nyugdíjjogosultságokból eredő öregségi nyugellátásoknak legalább a felét megkapja, amelyek tekintetében valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer keretében járulékokat fizetett.

52 E körülmények alapján azt kell megállapítani, hogy - bár a 2008/94 irányelv 8. cikke értelmében a tagállamokra háruló azon kötelezettség jellege és terjedelme, amelynek célja magánszemélyek részére jogok keletkeztetése, legalábbis 2007. január 25-étől kezdve világosan és pontosan meghatározott volt - az Ír Állam nem megfelelően hajtotta végre e kötelezettség teljesítését, ami e tagállam magánszemélyekkel szemben kártérítési felelősségének esetleges vizsgálata szempontjából e jogszabály kellően súlyos megsértését képezi.

53 Következésképpen a hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az Ír Állam által a Robins és társai ügyben hozott ítéletet követően megtett intézkedések nem jártak olyan eredménnyel, amely lehetővé tenné az alapügy felperesei számára azt, hogy az öregségi nyugellátásként a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben felhalmozott jogaik értékének több mint 49%-át megkapják, önmagában véve is e tagállam kötelezettségeinek súlyos megsértését képezi.

A költségekről

54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a volt munkavállalóknak a munkáltatójuk által létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jogaira.

2) A 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak megítélésénél, hogy valamely tagállam eleget tett-e az e cikkben írt kötelezettségnek, a kötelező nyugellátások nem vehetők figyelembe.

3) A 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak alkalmazásához elegendő, ha a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer a munkáltató fizetésképtelensége bekövetkeztének időpontjában nem rendelkezik kellő anyagi fedezettel, és fizetésképtelensége miatt a munkáltató nem rendelkezik kellő forrásokkal ahhoz, hogy át tudja utalni e rendszerbe az ahhoz szükséges hozzájárulásokat, amelyek lehetővé tennék az említett rendszer kedvezményezettjei részére járó ellátások teljes körű kifizetését. A munkavállalóknak nem kell bizonyítaniuk olyan egyéb tényezőknek a fennállását, amelyek az öregségi nyugellátásokhoz való jogaik elvesztését okozták.

4) A 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az Ír Állam által az Európai Unió Bíróságának a C-278/05. sz., Robins és társai ügyben 2007. január 25-én hozott ítéletét követően megtett intézkedések - a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés igényeire figyelemmel - nem tesznek eleget az ezen irányelv által előírt kötelezettségeknek, és az érintett tagállam gazdasági helyzete nem képez olyan kivételes körülményt, amely indokolhatja a munkavállalók érdekei védelmének alacsonyabb szintű védelmét azon nyugellátásokhoz való jogaik tekintetében, amelyeket valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer alapján szereztek.

5) A 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az Ír Állam által a fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítéletet követően megtett intézkedések nem jártak olyan eredménnyel, amely lehetővé tenné az alapügy felperesei számára azt, hogy az öregségi nyugellátásként a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben felhalmozott jogaik értékének több mint 49%-át megkapják, önmagában véve is e tagállam kötelezettségeinek súlyos megsértését képezi.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.