A Pécsi Ítélőtábla Gf.30134/2013/9. számú határozata kötelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 224. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 198. §, 207. §, 215. §, 277. §, 335. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 14. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Berki Csilla, Gyöngyösiné dr. Antók Éva, Kovács Ildikó

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.30.134/2013/9. szám

A Pécsi Ítélőtábla dr. Sahin-Tóth Balázs Morley Allen & Overy Iroda) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Hidasi és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kötelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Törvényszék 2013. március hó 20. napján kelt, ..... számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 23., 24., Gf. 3. és 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatja, és az elsőfokú bíróság megállapítását az alábbiak szerint módosítja:

Megállapítja, hogy az alperes a 2008. június 9. napján létrejött Közvetlen megállapodás 5.4. pontja, és a 2007. április 23-án megkötött Szolgáltatási szerződés 37.5. (a.) pontja alapján köteles megfizetni a felperesnek - a Szolgáltatási szerződés 36.1. (a.) pontja szerinti megszüntetési összeg részeként - a felperes, P. Kft. és P.Ltd. Között 2008. január hó 10. napján létrejött hitelkeret megállapodás megnevezésű szerződés alapján fennálló pénzügyi adósságnak megfelelő összeget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság külön felhívására 24.000 (huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Felperes keresetében 25.038.606,8 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest az alperes és a P. Kft közt létrejött Szolgáltatási szerződés megszüntetése folytán, a felperes, alperes és a P. Kft. Között 2008. június hó 9. napján létrejött Közvetlen megállapodás 5.1. f) pontja, 5.4. pontja valamint a Ptk. 277., 198. és 200. §-ai alapján.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint fizetési kötelezettség nem terheli, mivel a Közvetlen megállapodás nem rendelkezik a Szolgáltatási szerződés szolgáltató általi felmondásáról, a Szolgáltatási szerződést a szolgáltató mondta fel, a felmondás jogellenes volt, ezért nem köteles megszüntetési összeg fizetni. Utalt arra, hogy a Közvetlen megállapodás és a Szolgáltatási szerződés 37.5. pontjának felperesi értelmezése tiltott állami támogatás, az E. K. Szerződés 87. Cikkébe, a 85/2004.(IV.19.) Kormányrendelet előírásaiba, az Áht. 14. §-ába ütközik.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes önálló és közvetlen helytállási kötelezettsége a felperes, mint hitelező, valamint a perben nem álló P.Kft. és a P.Ltd. között 2008. január hó 10. napján létrejött "Hitelkeret-megállapodás" megnevezésű szerződésben foglaltakért - a 2008. június 9.napján kelt "Közvetlen megállapodás" valamint a 2007. (VII.23.) napján kelt "Szolgáltatási szerződés" megnevezésű megállapodások alapján - fennáll. A felek szerződéses nyilatkozatainak Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint értelmezése, valamint a Közvetlen megállapodás Előzmények D. pont, 2. pont, 5.4. a) pont, Szolgáltatási szerződés 37.5. pont, 34.9. d) pontja alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felek szándéka az volt, hogy a Szolgáltatási szerződés bármely okból történő megszűnése esetére megfelelő biztosíték álljon a felperes rendelkezésére, beálljon az alperes közvetlen helytállási kötelezettsége, ezért nincs jelentősége annak, hogy a közvetlen megállapodás 5.1. f) pontja a szolgáltató általi felmondás esetére rendelkezést nem tartalmaz. A Szolgáltatási szerződés 37.5. pontjával kapcsolatban rögzítette, hogy a fennálló pénzügyi adósságot a megszüntetési összeg részeként vállalta az alperes a Közvetlen megállapodás 5.4.pontja szerint közvetlenül a felperesnek megfizetni. E szerződéses rendelkezések, valamint az "Obligatio est iuris vinculum" (a kötelem/szerződés a jog bilincse) valamint a "pacta sunt servanda" (a megállapodásokat teljesíteni kell) a magyar Ptk.-ban is zsinórmértékül szolgáló elvei alapján állapította meg az alperes önálló és közvetlen helytállási kötelezettségét.

Alaptalannak találta az alperes semmisségi kifogását. Az EK szerződés 87. Cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pontja (EUMSZ. 107. Cikk (3) bekezdés d) pont) alapján kifejtette, hogy a kultúrát és kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás nem tiltott, és a perbeli projekt is ilyennek minősül. Utalt arra, hogy csak az állam utólagos kezességvállalása ütközik az Áht. 100. § (1) bekezdésébe, a perbeli esetben azonban nem erről van szó, a felek "jó előre" megállapodtak az alperes helytállási kötelezettségéről, és a projekt megrendelője, "haszonhúzója" az alperes.

A közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében a közbenső ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte hivatkozással arra, hogy a felperes nem bizonyította a Pkt. 198. § (1) bekezdés, Ptk. 277. § (1) bekezdés, Ptk. 318. és 339. §-ai alapján, hogy az alperesnek van olyan szerződéses kötelezettsége, amelyet jogellenesen nem teljesített. Utalt arra, hogy a Közvetlen megállapodásban a szolgáltató általi felmondás esetére kinyilvánított ügyleti akarat nincs, a felek a szolgáltatási szerződés szolgáltató általi felmondásáról nem rendelkeztek, ezért az alperest fizetési kötelezettség nem terheli. Kifejtette, hogy a Szolgáltatási szerződés szolgáltató általi felmondásának jogalapja, az alperes súlyos szerződésszegése nem bizonyított. Hivatkozott arra, hogy a szerződéses okiratok egyértelmű tartalmával szemben tévesen értékelt egyéb okiratokat - Kiemelt F.B.-a ülés jegyzőkönyve - bizonyítékként az elsőfokú bíróság. Álláspontja szerint a szolgáltatási szerződés, közvetlen megállapodás alapján az alperes a megszüntetési összeget vitathatja, a megszüntetési összeg részét képező fennálló pénzügyi adósság jogi sorsa a megszüntetési összegtől függ, nem önálló tartozás. Álláspontja szerint mivel a Szolgáltatási szerződés a szolgáltató felmondása folytán szűnt meg, ezért a közvetlen megállapodás 5.1. f) pont teljesíthetősége lehetetlenült, a felperes felmondása a szerződést már nem szüntethette meg, az elszámolási nap nem következhetett be.

Sérelmezte a semmisségi kifogás elutasítását hivatkozással arra, hogy az EUMSZ 107. Cikk (3) bekezdése d) pontjában foglalt feltételek nem állanak fenn, az épületegyüttes nem műemlék, és nem igazolt, hogy a támogatás az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös piac érdekeivel ellentétesen. Utalt arra, hogy a tiltott állami támogatás szakkérdésében állásfoglalásra a Támogatásokat Vizsgáló Iroda (TVI) jogosult. Hivatkozott arra, hogy a támogatás, mivel a N. F. M.és az E. B. megkeresésére nem került sor, a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe, 85/2004.(IV.19.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdésébe, a 37/2001.(III.22.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdésébe és a Ptk. 215. § (1) bekezdésébe ütközik, a jogszabályba ütköző semmis rendelkezés alapján pedig az alperessel szemben követelést nem lehet érvényesíteni. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szerződés rendelkezéseit kezességként minősítette, utalt arra, hogy kezességvállalásra az EK szerződés 87., 88. Cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló 2008/C.155/02. számú Bizottsági Közleményt alkalmazni kell.