A Debreceni Ítélőtábla Pf.20788/2018/5. számú határozata kártalanítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 93. §, 163. §, 199. §, 253. §, 256/A. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 580. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Csiki Péter, Gárdosi Judit, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.788/2018/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Nemes Ügyvédi Iroda (cím, eljáró ügyvéd: dr. Nemes Imre) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - az Igazságügyi Minisztérium Jogi Szolgáltatási Főosztálya (cím, eljáró képviselő: dr. ... jogtanácsos) által képviselt Magyar Állam alperes ellen kártalanítás megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 5.P.20.044/2016/66. számú ítélete ellen az alperes által 68., a felperes által 71. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja: az alperes által a felperesnek forintban fizetendő marasztalás összegét 807 515 (Nyolcszázhétezer-ötszáztizenöt) forintra leszállítja; a felperes által az államnak fizetendő kereseti illeték összegét 540 855 (Ötszáznegyvenezer-nyolcszázötvenöt) forintra, az államnak fizetendő költség összegét 95 379 (Kilencvenötezer-háromszázhetvenkilenc) forintra felemeli; az állam által viselendő kereseti illeték összegét 95 475 (Kilencvenötezer-négyszázhetvenöt) forintban, az állam által viselendő költség összegét 34 479 (Harmincnégyezer-négyszázhetvenkilenc) forintban állapítja meg.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 200 000 (Kettőszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 756 200 (Hétszázötvenhatezer-kettőszáz) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

A H. Megyei Rendőr-főkapitányság (e per korábbi II. rendű alperese) 2014. március 6-ától kezdődően nyomozást folytatott ismeretlen tettes ellen csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt. A nyomozás során megállapították, hogy a bűncselekmények elkövetőjének egyike A. V. B. álnéven hamis holland útlevelet felhasználva követte el cselekményeit. E személyről a cselekménnyel érintett bankok kamerái fényképfelvételeket készítettek. A nyomozás adatai alapján felvetődött, hogy az elkövetői kör román állampolgárságú személyekből áll. A H. Megyei Rendőr-főkapitányság megkeresésére B. Megye Rendőr-felügyelősége A. V. B. álnevet használó személyt a felperessel azonosította, és e per korábbi II. rendű alperese részére megküldte a felperesről rendelkezésre álló személyi nyilvántartási adatokat és fényképet. Ennek alapján a H. Megyei Rendőr-főkapitányság nemzetközi elfogatóparancs kibocsátására irányuló előterjesztést készített, majd a H. Megyei Főügyészség indítványozta a Debreceni Járásbíróságon a felperessel szemben európai és nemzetközi elfogatóparancs kibocsátását. A Debreceni Járásbíróság 68.Bny.672/2014/2. szám alatt európai és nemzetközi elfogatóparancsot bocsátott ki és intézkedett annak az Európai Körözési Rendszerben való közzétételéről.

E parancs alapján 2015. január 4-én a felperest Németországban elfogták, majd a Kölni Törvényszék elrendelte kiadatási letartóztatását. A felperest a német hatóság 2015. február 10-én adta át e per korábbi II. rendű alperesének oly módon, hogy őt Németországban repülőgépre ültették, majd Ferihegyen 2015. február 10-én 19 óra 20 perckor a H. Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói őrizetbe vették. Másnap a felperest gyanúsítottként kihallgatták, fényképét felismerésre bemutatták az érintett pénzintézetek alkalmazottainak, akikkel a felperest szembesítették is. A bizonyítás eredményeként megállapították, hogy a felperes nem azonos a hamis okmányok felhasználásával csalást elkövető, és a banki fényképen látható személlyel. Február 11-én 15 óra 45 perckor a felperes őrizetbe vételét megszüntették, majd a H. Megyei Főügyészség vele szemben a nyomozást is megszüntette.

A felperes módosított keresetében 8 307 515 forint és 7375,35 euró megfizetését kérte 2015. január 4-től járó késedelmi kamataival együtt, elsődlegesen a Magyar Államtól kártalanítás, másodlagosan a H. Megyei Rendőr-főkapitányságtól kártérítés címén.

A Debreceni Törvényszék 5.P.20.044/2016/19. számú rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperessel szemben elrendelt kiadatási letartóztatásért kártalanítással tartozik, a keresetet a II. rendű alperessel szemben elutasította. A felperes és az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljáró Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.146/2017/5. számú rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.

A felperes ezt követően pontosított keresetében 7660 euró és 307 515 forint kártérítés, valamint 8 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Vagyoni káraként érvényesítette a kiadatási letartóztatás során őt képviselő németországi ügyvéd munkadíját, az erre az időszakra kiesett jövedelmét és a letartóztatás miatti pszichológusi kezelés költségét, valamint az őt Magyarországon képviselő ügyvéd munkadíját. Sérelemdíj iránti igénye alapjaként arra hivatkozott, hogy magánélete a letartóztatást követően teljesen megváltozott.

Az alperes ellenkérelmében a vagyoni károk tekintetében a kereset elutasítását kérte, sérelemdíj címén 300 000 forint erejéig a kereset alaposságát elismerte, figyelemmel a kiadatási letartóztatással együtt járó köztudomású hátrányokra, ezt meghaladóan azonban e vonatkozásban is a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 307 515 forintot, ennek 2015. február 13-tól a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 1519,86 eurót, ennek 2015. február 13-tól a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes, az Európai Központi Bank által meghatározott alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 250 000 forint perköltséget és az államnak külön felhívásra 483 611 forint le nem rótt kereseti illetéket és 74 692 forint állam által előlegezett költséget. Megállapította, hogy 152 719 forint kereseti illetéket és 55 166 forint állam által előlegezett költséget az állam visel.

A határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes a kiadatási letartóztatással okozati összefüggésben felmerült kárainak megtérítését a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:564. §-a alapján érvényesítheti.

Az alperes érveit osztva kifejtette, hogy az állam helytállási kötelezettsége csak a kényszerintézkedés elszenvedése miatt az azzal okozati összefüggésben bekövetkezett vagyoni hátrányokért áll fenn, s nem terjed ki az egész büntetőeljárásra. Utalt a bírói gyakorlatra, mely szerint különbséget kell tenni a jogsérelmek között a szerint, hogy azok a büntetőeljárás megindításának és folyamatának tényével vagy a személyi szabadság elvonásával állnak-e okozati összefüggésben (BDT2007. 1514.). Megítélése szerint a perbeli esetben a kettő nem különült el. A felperessel szemben 2014. augusztus 21-én kelt rendőri előterjesztés alapján 2014. szeptember 3-án bocsátott ki európai, nemzetközi elfogatóparancsot a Debreceni Járásbíróság, s ez volt az alapja a felperes 2015. január 4-i elfogásának és a vele szemben 2015. február 11-ig alkalmazott kényszerintézkedésnek. A felperessel szemben a nyomozást a fogva tartás megszűnését követően haladéktalanul megszüntették, a felperes így a vele szemben folyamatban volt büntetőeljárás teljes időtartama alatt letartóztatásban volt. A felperes nyilatkozata, a tanúként meghallgatott élettársa vallomása, illetve a Németországban meghatalmazott ügyvédje levele alapján azt állapította meg, hogy a németországi jogi képviselő a "kiadatási eljárás" megszüntetése iránti eljárásra kapott meghatalmazást, s tevékenysége, minthogy egyéb eljárási cselekményre Németországban nem is került sor, kizárólag e kényszerintézkedéshez kapcsolódott, azzal állt okozati összefüggésben. E tényeket a rendelkezésére álló adatok alapján aggálytalanul megállapíthatónak találta, így elutasította az alperes azon bizonyítási indítványát, hogy szerezze be a kiadatási eljárás németországi iratait, mert azokat a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelennek találta. Az ügyvéd munkadíját az általa kibocsátott számla alapján 791,35 euróban állapította meg.