A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21883/2011/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 196. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 3. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.21606/2010., Székesfehérvári Törvényszék P.21606/2010/24., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21883/2011/6.*, Kúria Pfv.21479/2012/10. (BH+ 2013.12.513)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.883/2011/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Patai József pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek, a személyesen eljárt alperes ellen, és az alperes pernyertessége érdekében fellépő dr. Kléh László által képviselt beavatkozó közreműködése mellett, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fejér Megyei Bíróság 2011. június 27. napján meghozott, 3.P.21.606/2010/24. számú ítélete ellen, a felperes részéről 25. és 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a felperes a fellebbezési eljárásban teljes egészében pervesztes lett, ezért a pártfogó ügyvédjének a díját, valamint az állam által előlegezett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2006. november 21. napján kötött adásvételi szerződés alapján megvásárolta H.-né W. M. ... szám alatti ingatlanát. Az ingatlant a ... Bank javára 23.094 CHF kölcsön és járulékai erejéig jelzálogjog, valamint vételi jog terhelte. A kölcsön adósa az eladó lánya, H. I. volt. A szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a felperes a vételár egy részét az eladó lányának a ... Banknál vezetett számlájára utalja át, amelyet az eladó, részére történő teljesítésként elfogad. A felperes a vételár egy részét az 'A' Banktól igényelt kölcsönből kívánta teljesíteni, amelyet a banknak ugyancsak H. I. számlájára kellett utalnia. A szerződésben rögzítették, hogy a ... Bank az 'A' Bank felé nyilatkozott arról, hogy a javára bejegyzett jelzálogjogot és vételi jogot az átutalást követően a nyilvántartásból törölteti. Rögzítették azt is, hogy a vevőnek tudomása van arról, hogy az 'A' Bank részéről a kölcsönnyújtás feltétele a jelzálogjognak, elidegenítési és terhelési tilalomnak a bank javára az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése. Az eladó a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozatát az ügyvédnél a szerződés mellékleteként letétbe helyezte azzal, hogy a jogi képviselő a nyilatkozatot azt követően jogosult felhasználni, hogy a teljes vételár kifizetésre került.

Az adásvételi szerződést az alperes szerkesztette és ellenjegyezte. A szerződő felek azzal is megbízták, hogy a szerződéssel kapcsolatban a földhivatal és az illetékhivatal előtt őket képviselje. A felperes 2007. január 18-án banki hitelből 3.350.082 Ft-ot átutalt H. I. számlájára. Ezt azonban a bank H. I. végtörlesztési nyilatkozata hiányában nem tudta a kölcsön törlesztésére fordítani. A számlára utalt pénzt az adós, illetve az eladó felvették. A földhivatal pedig a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasította.

A felperes pert indított H.-né W. M. és H. I. alperesek ellen elállására tekintettel az eredeti állapot helyreállítása, illetve jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt. A bíróság 2008. június 19-én jogerős ítéletével az I. rendű alperest a kifizetett 5.490.000 Ft vételár és járulékai megfizetésére kötelezte azzal, hogy a II. rendű alperes 4.890.000 Ft és járulékai erejéig vele egyetemlegesen felel. A jogerős ítélet alapján a felperes mindkettőjükkel szemben végrehajtást kezdeményezett. A végrehajtási eljárás során az ingatlant árverés útján értékesítették.

A felperes keresete szerint 6.102.500 Ft kártérítés és 2007. július 13-tól késedelmi kamat megfizetését kérte az alperestől. Állította, hogy alperes megszegte az ügyvédi szakma szabályait, amikor nem tájékoztatta arról, hogy az eladó által kért fizetési mód alkalmazásával kialakulhat olyan helyzet, hogy az ingatlan tulajdonjogát nem szerzi meg. Álláspontja szerint tájékoztatnia kellett volna őt arról is, hogy amennyiben a vételárat nem a terhek rendezésére fordítják, ez a tulajdonjog bejegyzésének akadályát fogja képezni. Ennek elkerülése érdekében elsődlegesen töröltetni kellett volna az ingatlanon fennálló terheket, illetve szükség lett volna a végtörlesztési nyilatkozat előzetes letétbe helyezésére. Állította, hogy kockázatos volt közvetlenül az eladó lánya számlájára való teljesítés. Az ügyvédnek kellő gondosság esetén letétbe kellett volna vennie a vételár összegét. Álláspontja szerint az alperes azért is hibázott, mert nem különböztetett H. I. hitelszámlája és lakossági folyószámlája között. Mivel a vételár összegét nem a hitelszámlára utaltatta, azt az adós a saját céljaira fordíthatta. Állította továbbá, hogy indokolt lett volna, hogy H. I. a szerződést aláírja és a kötelezettségért maga is felelősséget vállaljon.

Az alperes és a beavatkozója a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az alperes a szerződés elkészítésénél és az azt követő ügyintézés során maximális gondossággal, a szakmai szabályok betartásával járt el. A bank által megadott számlaszámot foglalta az adásvételi szerződésbe. Az alperes utalt arra is, hogy a bank követett el szabálytalanságokat az eljárása során. Ugyanis csak a szerződéskötést követően közölte, hogy az előzetesen kiadott igazolás szerinti tartozásán felül az adósnak további 30.000 Ft-ot is be kell fizetnie, továbbá alá kell írnia egy végtörlesztési nyilatkozatot. Másrészt a hitel kiegyenlítésére átutalt összeget nem fizethette volna ki H. I.-nek.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes az adásvételi szerződést az ügyvédi szakma szabályainak megfelelően szövegezte meg. Abból egyértelműen következik, hogy az eladó az ingatlant terhelő kölcsönt a felperes által megfelelő hitelszámla-számra átutaltatott összegből maradéktalanul visszafizeti, és az ingatlant tehermentesíti. Az eladó a szerződés teljesítésében segédként közreműködő lányáért is felelősséget vállalt. Amennyiben H. I. az átutalt összeggel másként rendelkezett, a szerződésszegésből eredően az eladó ezért a vevő felé teljes felelősséggel tartozik. Ehhez az általános ügyvédi gyakorlat ismeretében alperesnek nem volt szükséges további biztosítékokat a szerződésbe foglalnia. Megállapította ezek alapján, hogy az alperes magatartása nem volt felróható.

Az ítélet ellen elsődlegesen annak megváltoztatása és az alperes keresete szerinti marasztalása, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra való kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében változatlanul hangsúlyozta, hogy az alperes gondatlanul szerkesztette meg az adásvételi szerződést, amikor az ügyletbe nem vonta be az eladó leányát. Az adós ilyen módon nem vállalt jogilag kikényszeríthető kötelezettséget arra, hogy a számlájára beérkező pénzt az ingatlan tehermentesítésére fordítsa, illetve végtörlesztési nyilatkozatot adjon a bankjának. Állította, hogy alperesnek a végtörlesztési nyilatkozatot már előre ügyvédi letétbe kellett volna helyeztetnie, vagy az 'A' Banktól felvett hitel összegét kellett volna ügyvédi letétbe helyeznie és neki magának kellett volna eljárnia a tehermentesítés ügyében. Ha ilyen módon jár el, nem került volna sor arra, hogy a vételárat és az ingatlant is elveszítse.