A Kúria Kfv.35270/2014/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 164. §, 189. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A másodfokú adóhatóság által elrendelt új eljárás az alapeljárással egységet képez. Az elévülés meghosszabbítására vonatkozó szabályok az eljárás megindulását tekintik meghatározónak.

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27399/2013/7., *Kúria Kfv.35270/2014/5.* (BH 2015.4.115), 2/2022. (II. 10.) AB határozat, 3003/2023. (I. 13.) AB határozat

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.270/2014/5.szám

A Kúria a Borzi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Borzi-Czékus Alexa ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pocsai Boglárka jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztálya alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. február 17. napján kelt 1.K.27.399/2013/7. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.399/2013/7. számú ítéletét és az alperes határozatát hatályon kívül helyezi, az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint első fokú, 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél megbízólevél felhatalmazása alapján, 2007. április 24-én 2002-2006. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést kezdett. A revízió eredményeként 2012. január 26-án hozott határozatában 2002. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakra, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2006. évre azonban személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) adónemekben felperes terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

Az alperes a 2012. június 12. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Ebben előírta, hogy a tényállás tisztázása céljából az elsőfokú adóhatóságnak nyilatkoztatnia kell az eddig meg nem hallgatott személyeket, illetve az okirati tanúkat a kölcsönügyletekkel kapcsolatban. Az érdemi döntést a nyilatkozatok, a rendelkezésre álló adatok, az új eljárásra okot adó körülmények és az ezekkel összefüggő tényállási elemek megvizsgálása alapján, indokolási kötelezettséget is teljesítve kell meghozni.

A 2012. augusztus 7-én kiállított "Megbízólevél az új eljárásra utasított vizsgálat folytatásához", elnevezésű megbízólevéllel az adóhatóság elrendelte a felperesnél az ellenőrzés "tovább folytatását". Az új eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2013. január 24-én kelt határozatban 2002. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakra, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2006. évre szja és eho adónemekben összesen 17.342.442 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 8.671.221 Ft adóbírságot szabott ki, 8.560.567 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatában azt állapította meg, hogy a felperes adómentes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege nincs arányban a kiadásaival. A felperes kiadásai 2006. évben 36.963.919 Ft-tal haladták meg bevételeit, ezért szja alapját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108-109. §-aira alapítottan becsléssel határozta meg. A fedezethiányt 2006. évben megszerzett adózatlan egyéb jövedelemként vette figyelembe a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 28. §-a alapján. Az eho adókülönbözetet az egészségügyi hozzájárulásról 1998. évi LXVI. törvény 2. §-ára, 3. § (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel írta elő.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2013. május 6-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az volt a jogi álláspontja, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen alkalmazta az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket, mivel 2002-2005. adóévekre nem tett megállapítást, 2006-os adóévre pedig az Art. 164. § (1) bekezdésének, 164.§ (13) bekezdés a) pontjának, 189. § (2) bekezdésének és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat) 15. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően döntött, mivel az alapeljárás során az elsőfokú határozat megsemmisítésére, új eljárás elrendelésére, valamint ennek megkezdésére is 2012. január 1-jét követően került sor. Rögzítette azt is, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlő adatokkal, hogy a K. Cs.-tól 2000. szeptember 19-én kelt kölcsönszerződés szerinti összeg, 3.000.000 Ft a vizsgált időszak kezdetén, azaz 2002. január 1-jén is rendelkezésére állt volna, így ezt a készpénzforgalmi mérlegben megtakarításként nem lehetett figyelembe venni. A felperes nem támasztotta alá hitelt érdemlő adatokkal azt sem, hogy B. J.-nak, mint kölcsönadónak 2001. szeptember 1-jén 7.000.000 Ft a rendelkezésére állt volna, illetve, hogy ezt részére átadta volna.