14/1990. (VI. 27.) AB határozat
a 90/1988. (XII. 22.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése és az 5/1989. (VIII. 31.) Budapest fővárosi tanácsrendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága dr. Törő Károly budapesti (1145 Amerikai út 40.) lakos indítványozónak az állami ingatlanok elidegenítésére vonatkozó 90/1988. (XII. 22.) MT rendelet 1. §-a (2) rendelkezésének és az 5/1989. (VIII. 31.) számú fővárosi tanácsrendelet 2. § -a (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványa alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a 90/1988. (XII. 22.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése és az 5/1989. (VIII. 31.) Budapest fővárosi tanácsrendelet 2. §-ának (1) bekezdése nem alkotmányellenes, ezért az azok megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja, de megállapítja, hogy Budapest Főváros Tanácsa 5/1989. (VIII. 31.) számú rendeletének 6. §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezéseket e határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.
INDOKOLÁS
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 15. §-ának (2) bekezdése szerint a szabályozás körébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. E törvényi rendelkezésből kiindulva az indítványozó szerint az állami házingatlanok elidegenítéséről szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendeletet módosító 90/1988. (XII. 22.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenes, mert annak meghatározása, hogy mely ingatlanok idegeníthetők el, csak a Minisztertanács rendeletével szabályozhatók, e tárgykörben a Minisztertanács tanácsi rendelet alkotására nem adhat felhatalmazást. Erre hivatkozva az indítvány a 90/1988. (XII. 22.) MT rendelet 1. §-a (2) bekezdésének és az ennek nyomán alkotott 5/1989. (VIII. 31.) fővárosi tanácsrendelet 2. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenesség címén történő megsemmisítését kérte.
A Minisztertanács Hivatala elnökének álláspontja szerint különbséget kell tenni az érdemi kérdések és az alapvető jogok között. Az ingatlan elidegenítési feltételeinek meghatározása, illetve az elidegeníthető ingatlanok köréből történő kizárás érdemi kérdés, de a megvásárlás joga nem tekinthető alapvető jognak, csak lehetőségnek, amelynek szabályozására a legilletékesebbek a kvázi tulajdonosi jogokat gyakorló tanácsok.
Budapest Főváros Tanácsának elnökhelyettese észrevételének lényege szerint egy kormányrendelettől nem várható el, hogy az ország jelentős településein meglévő értékeket tilalom alá vontként maga sorolja fel. Hivatkozott arra is, hogy már a korábbi rendelkezések is a helyi tanácsok hatáskörébe utálták az elidegenítés helyi feltételeinek meghatározását, és az Országgyűlés 39/1989. (XII. 27.) OGY határozata is a helyi tanácsokra bízza, hogy a kezelésükben lévő eladható épületeket kijelöljék.
Az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezések vonatkozásában a kérelem nem megalapozott.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény különbséget tesz a jogalkotási felhatalmazások között. Az indítványban hivatkozott 15. § kifejezetten végrehajtási jogszabály alkotására vonatkozóan rendelkezik, és ebben a körben zárja ki a (2) bekezdés a felhatalmazást a szabályozás körébe tartozó jogokra és kötelezettségekre.
Más a helyzet a 10. § által szabályozott tanácsi rendelet vonatkozásában. Ennek a) pontja szerint a törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet felhatalmazása alapján a tanács rendelettel jogosult a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására.
A konkrét esetben az utóbbi történt. A módosított 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet és az annak végrehajtásáról rendelkező 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM rendelet ugyanis országos viszonylatban részletes rendelkezéseket tartalmaz az állami ingatlanok elidegenítésének feltételeiről, a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítását azonban a tanácsi rendeletre hagyja. Erre az 1987. évi XI. törvény 10. §-a lehetőséget ad, tehát e törvényhely alapján Budapest Főváros Tanácsa jogosult volt rendeletet alkotni és a helyi viszonyoknak megfelelően konkretizálni az elidegenítésből kizárt ingatlanok körét.
Az indítványozó kérelmében konkrétan megjelölt jogszabályi rendelkezések tehát nem alkotmányellenesek, ezért az azok megsemmisítésére irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság elutasította.
Az Alkotmánybíróság azonban az indítvánnyal támadott jogszabályok egészét vizsgálta és e vizsgálat során az alább kifejtettek folytán alkotmányellenesnek találta Budapest Főváros Tanácsa 5/1989. (VIII. 31.) rendeletének 6. §-át.
A 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet és annak végrehajtási rendelete az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítését szabályozza. A kormányrendelet 1. §-ának (3) bekezdéséből megállapítható, hogy elidegenítés alatt az eladás és a csere értendő. Mind az eladás, mind a csere visszterhes vagyonátruházás, ami nem zárja ki a kedvezmények nyújtását, de nem teszi lehetővé az ellenszolgáltatás teljes elengedését, mert ez esetben már nem visszterhes elidegenítésről, hanem ellenszolgáltatás nélküli ajándékozásról lenne szó. A Fővárosi Tanács 5/1989. (VIII. 31.) rendeletének 6. §-a ellentétben a kormányrendelettel, az állami tulajdonban álló ingatlan ingyenes átruházását (elajándékozását) is lehetővé teszi. Ez a rendelkezés ellentétben áll a magasabb szintű jogszabály által elérni kívánt céllal és annak konkrét rendelkezéseivel, és ezért alkotmányellenes. Ezt az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának b) pontja szerinti jogkörében eljárva megállapította, és ennek megállapítása folytán a törvény 40. §-a alapján a tanácsrendelet 6. §-át megsemmisítette.
A megsemmisített rendelkezést az 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben való közzététel napjától nem lehet alkalmazni.
A határozat egy kiadmányát az Alkotmánybíróság az indítványozónak és Budapest Főváros Tanácsa elnökének megküldi.
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró