EH 2005.1335 Ha a betéti társaság üzletvezetését a társaság jogi személy tagja a saját szervezeti képviseletére jogosult természetes személy útján látja el, ekkor az üzletvezető a jogi személy beltag, és az őt képviselő természetes személy tekintetében érvényesülnek az üzletvezetővel szemben fennálló kizáró okok és tilalmak. Ezért az ezzel ellentétesen létrehozott munkaszerződés semmis [Gt. 86. § (3) és (4) bek.; Mt. 8. § (1) bek., 10. §].

A felperes keresetében a munkáltató 1999. június 21-én kelt rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és a visszahelyezése mellőzésével a jogellenességnek az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1998. július 17-étől állt munkaviszonyban az I. rendű alperes bt.-vel, amelynek 1998. december 11-étől 1999. június 18-áig az ügyvezetője volt, ez követően kereskedelmi alkalmazott munkakört töltött be. A taggyűlés által 1999. június 18-án a munkáltatói jogkör gyakorlásával felruházott ügyvezető 1999. június 21-én kelt rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az intézkedés indokolása egy konkrét értékesítésnél a felperes kirívó hanyagságára, a munkaidő ellenőrző rendszer bevezetésével, valamint egy ingatlan értékesítésével kapcsolatos kifogásolható magatartására hivatkozott.

A munkaügyi bíróság a tényállás alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes mint kereskedelmi alkalmazott felett "a másik ügyvezető" munkáltatói jogkör gyakorlóként jogszerűen élhetett a rendes felmondás jogával. A felmondás indokait vizsgálva a munkaidő nyilvántartással kapcsolatos indokot valósnak és okszerűnek ítélte, mindezek alapján az intézkedést megalapozottnak találta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I. rendű alperes 1999. június 21-én kiadott felmondását hatálytalanította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a II. rendű alperes kft. az I. rendű alperes bt. (egyedüli) beltagja volt, így a bt. ügyvezetését és képviseletét a beltag kft. ügyvezetői, azaz a felperes és S. I.-né látták el. A felperessel az I. rendű alperes bt. 1998. december 11-én ügyvezető munkakör ellátására kötött munkaszerződést, a felperes kereskedelmi alkalmazottként soha nem dolgozott. A II. rendű alperes az ügyvezetői tisztségéből visszahívással egyidejűleg a felperesnek az I. rendű alperesnél fennállt beltagi képviseletre vonatkozó jogát is megszüntette, és a bt.-nél a munkáltatói jogkör gyakorlásával - amit addig a felperes látott el - a másik ügyvezetőt bízta meg.

Az eszerint kiegészített tényállásból a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a felperes munkaszerződése semmis volt, mivel a Gt. 86. § (3) és (4) bekezdésébe ütközött, a felperes, mint a bt. beltagjának ügyvezetője a bt.-vel, annak üzletvezetésére (ügyvezetésére) munkaviszonyt nem létesíthetett. A munkaszerződés érvénytelensége jogkövetkezményeként a másodfokú bíróság az Mt. 10. § (1) bekezdését ítélte alkalmazhatónak azzal, hogy álláspontja szerint érvénytelen munkaviszony jogellenes megszüntetése fogalmilag kizárt. Minthogy, azonban a felperes az alperestől a felmondási járandóságokat megkapta, a felmondást csupán hatálytalanította, és egyebekben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését - az indokolás megváltoztatásával - helybenhagyta.

A felperes a jogerős ítélet "megváltoztatása", és a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Gt. 24. § (1) és (2) bekezdésébe, a 30. § (3) bekezdésébe, valamint a 86. § (3) bekezdésébe ütközik. Azzal érvelt, hogy a Gt. szabályai nem állapítanak meg tilalmat a betéti társaság jogi személy beltagja szervezeti képviselője munkaviszonya tekintetében. A felperes, mint vezető tisztségviselő felett az I. rendű alperes bt. taggyűlése által a Gt. szabályai szerint gyakorolt munkáltatói jogkört a másodfokú bíróság tévesen azonosította azzal a munkáltatói jogkörrel, amivel az I. rendű alperes alkalmazottai felett a felperest ruházták fel. A felperes vitatta az Mt. 10. § (1) és (2) bekezdése alkalmazhatóságára vonatkozó jogerős ítéleti álláspontot is. A felperes szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezéssel zárta ki az Mt. 100. §-a alkalmazását. Az I. rendű alperes rendes felmondása ellentétes továbbá az Mt. 6. § (3) bekezdésével és az Mt. 199. § (1) bekezdésével, minthogy az indokolás nem a jogviszony felszámolásával volt kapcsolatos, az I. rendű alperes perbeli jognyilatkozata nem az érvénytelenség miatti jogviszony felszámolására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az I. és a II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet indokolása ellen irányult. Előadták, hogy az 1998. december 11-ei taggyűlési jegyzőkönyvből kitűnően az I. rendű alperes ügyvezetője és képviselője M. F. volt, ezért a felperes és az I. rendű alperes között létrejött munkaszerződés amiatt érvénytelen, mivel a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető helyett azt a bt. két kültagja írta alá. Az I. rendű alperes eleget tett az Mt. 10. § (2) bekezdésében előírt, az érvénytelen munkaviszony felszámolására vonatkozó kötelezettségének, a felperesnek a kifizetett felmondási járandóságon felül további követelése nem lehet.

A felperes észrevételében vitatta, hogy M. F. az adott időben vezető tisztségviselő lett volna az I. rendű alperesnél.

A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak miatt.

1. A perben a felperesnek nem a II. rendű alperes kft.-vel, hanem az I. rendű alperes bt.-vel fennállt munka-jogviszonya és annak megszüntetése (az 1999. június 21-én kelt rendes felmondás) képezte a jogvita tárgyát, következésképpen - bár ennek indokára az eljárt bíróságok nem tértek ki - a keresetet a II. rendű alperessel szemben elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet e körben helytálló. Mindezt nem érinti, hogy a felperes egyébként az I. rendű alperes jogi személy beltagjának ügyvezetője volt, és ebben a minőségében látta el a kft.-nek, mint a bt. jogi személy beltagjának a képviseletét.

2. Az elsőfokú eljárásban beszerzett cégmásolat szerint 1998. december 11-étől az I. rendű alperes egyedüli beltagja a II. rendű alperes volt, cégjegyzésre (képviseletre) a felperes és S. I.-né mint a II. rendű alperes kft. ügyvezetői voltak jogosultak. M. F. képviseleti jogosultsága 1998. december 11-én megszűnt, és a perbeli időben - a cégmásolat tanúsága szerint - nem állt fenn.

Az alpereseknek ezért a M. F. ügyvezetésére és az I. rendű alperes bt.-nél a felperes feletti munkáltatói jogkör gyakorlására alapított csatlakozó felülvizsgálati kérelme ténybelileg alaptalan.

3. Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint, minthogy az I. rendű alperes bt. egyedüli beltagja a II. rendű alperes kft. volt, az I. rendű alperes üzletvezetését a beltag kft. az ügyvezetői - felperes és S. I.-né - útján látta el a perbeli időszakban. A felperes az I. rendű alperes bt. üzletvezetésére vonatkozó tevékenységét a II. rendű alperessel fennállt ügyvezetői tisztsége keretében végezte.

A felperes eszerint az I. rendű alperesnek nem volt beltagja, sem ügyvezetője, sem üzletvezetője.

A Gt. 86. § (3) bekezdése értelmében a betéti társaság jogi személy tagja az üzletvezetést a saját szervezeti képviseletére jogosult természetes személy útján látja el. A (4) bekezdése előírja, hogy a vezető tisztségviselőkre vonatkozó személyi előírásokat a jogi személy beltag képviselőjére alkalmazni kell. Következésképpen ez esetben az üzletvezető nem a természetes személy, hanem a jogi személy beltag, míg az őt képviselő természetes személy tekintetében érvényesülnek az üzletvezetőkkel szemben fennálló kizáró okok és tilalmak.

Mindezek alapján az állapítható meg, hogy a felperes az I. rendű alperessel nem állhatott munkaviszonyban, a munka végzésére irányuló jogviszonya nem a bt.-vel, hanem a jogi személy beltag kft.-vel állhatott fenn. A II. rendű alperes kft.-nél fennállt ügyvezetői tisztség keretében végzett ugyanazon tevékenységre ezért az I. rendű alperes bt.-vel létesített munkaviszony jogszabálysértő, semmis, amelyet a másodfokú bíróság az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján helytállóan hivatalból vett figyelembe. Az érvénytelenségnek, minthogy az az I. rendű alperes hibájából következett be, a másodfokú bíróság megalapozottan alkalmazta jogkövetkezményeként az Mt. 10. § (1) bekezdésében meghatározottakat. A felperes ezeket a járandóságokat megkapta, az érvénytelenségből eredő jogai nem sérültek, annak pedig ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy az alperes szándéka mire irányult.

(Legf. Bír. Mfv. I. 10.744/2004. sz.)