62005CJ0199_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2006. október 26-i ítélete. Európai Közösség kontra belga állam. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour d'appel de Bruxelles - Belgium. Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv - 3. cikk - Közvetett adók - Nemzeti bíróságok határozatai - Bejegyzési illeték. C-199/05. sz. ügy

C-199/05. sz. ügy

Európai Közösség

kontra

État belge

(a Cour d'appel de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv - 3. cikk - Közvetett adók - Nemzeti bíróságok határozatai - Bejegyzési illeték"

Az ítélet összefoglalása

1. Az Európai Közösségek kiváltságai és mentességei - A Közösségek adómentessége

(Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 3. cikk, harmadik bekezdés)

2. Az Európai Közösségek kiváltságai és mentességei - A Közösségek adómentessége

(Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 3. cikk, második bekezdés)

1. Az olyan illeték, mint a nemzeti bíróság pénzbeli marasztalást vagy értékpapír átruházására való kötelezést kimondó határozata folytán fizetendő bejegyzési illeték, nem minősül az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdése - mely kimondja, hogy nem adható mentesség azon adók és egyéb közterhek alól, amelyek csupán közüzemi szolgáltatások díjának felelnek meg - értelmében vett közszolgáltatási díjnak.

(vö. 29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése - mely kimondja, hogy a Közösségek által hivatalos használatra végrehajtott jelentős összegű beszerzés esetén a tagállamok elengedik vagy visszatérítik a vételárban foglalt közvetett, illetve forgalmi adókat - akként értelmezendő, hogy nem tartozik a hatálya alá az olyan illeték, mint a nemzeti bíróság pénzbeli marasztalást vagy értékpapír átruházására való kötelezést kimondó határozata folytán fizetendő bejegyzési illeték.

(vö. 44. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2006. október 26.(*)

"Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv - 3. cikk - Közvetett adók - Nemzeti bíróságok határozatai - Bejegyzési illeték"

A C-199/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour d'appel de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2005. május 9-én érkezett, 2005. április 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Európai Közösség

és

az État belge

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann és A. Rosas tanácselnökök, R. Schintgen, P. Kūris, Juhász E. (előadó), J. Klučka, K. Schiemann, J. Makarczyk U. Lőhmus, és E. Levits bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. február 22-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a belga kormány képviseletében E. Dominkovits és M. Wimmer, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Cingolo avvocato dello Stato,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében A. Vitro, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J.-F. Pasquier és I. Martínez del Peral, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. április 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kezdetben az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8-án aláírt szerződéshez, majd az Amszterdami Szerződés alapján az EK-Szerződéshez csatolt, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 3. cikke második és harmadik bekezdésének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az Európai Közösségek Bizottsága által képviselt Európai Közösség és az État belge (a Belga Állam) között, nemzeti bíróság pénzbeli marasztalást vagy értékpapírok átruházására való kötelezést kimondó határozata folytán fizetendő bejegyzési illeték (a továbbiakban: bejegyzési illeték) behajtása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés 28. cikkének első bekezdése, majd - az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követően - az EK 291. cikk értelmében a Közösséget a tagállamok területén a feladatai ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek illetik meg a jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint.

4 A jegyzőkönyv 3. cikke értelmében:

"A Közösségek, a Közösségek követelései, bevételei és egyéb vagyona mentesek mindenfajta közvetlen adó alól.

A tagállamok kormányai lehetőség szerint kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket az ingó és ingatlan vagyontárgyak árában foglalt közvetett, illetve forgalmi adók összegének elengedése vagy visszatérítése érdekében mindazon esetekben, amikor a Közösségek hivatalos használatra jelentős összegű beszerzéseket hajtanak végre, amelyek ára ilyen jellegű adót tartalmaz. E rendelkezések alkalmazása azonban nem járhat a Közösségeken belüli versenyt torzító hatással.

Nem adható mentesség azon adók és egyéb közterhek alól, amelyek csupán közüzemi szolgáltatások díjának felelnek meg."

A nemzeti szabályozás

5 A code des droits d'enregistrement, d'hypothèque et de greffe (a bejegyzési, jelzálog- és hivatali illetékről szóló belga törvénykönyv) 35. cikke harmadik bekezdésének szövege a következő:

"Kötelezést vagy átruházást kimondó, illetve hitelezők kielégítési sorrendjét megállapító bírósági határozat folytán bejegyzési illeték fizetésére köteles:

1. az alperes a terhére kimondott kötelezés, átruházás vagy kielégítésisorrend-megállapítás arányában, illetve egyetemleges kötelezés esetén az alperesek egyetemlegesen;

2. a felperes a javára kimondott kötelezés, átruházás vagy kielégítésisorrend-megállapítás arányában, ám legfeljebb a neki járó összeg vagy érték feléig.

[...]

Az illetéket és az esetleges bírságot a fizetési felhívásnak a bejegyzési adófelügyelő általi, ajánlott levélben történt postára adásától számított egy hónapon belül kell befizetni."

6 E törvénykönyv 142. cikke ekként rendelkezik:

"Az illeték mértéke 3% bármilyen ügyben hozott, végleges vagy ideiglenes, fő- vagy járulékos, illetve feltételes, összeg megfizetésére kötelezést vagy értékpapírok átruházását kimondó bírósági határozat esetén, ideértve a hitelezők kielégítési sorrendjének megállapítását is.

Az illeték alapja a pénzben meghatározott kötelezés vagy értékpapírok átruházására kötelezés esetén főszabály szerint a valamely személy terhére kimondott marasztalás vagy átruházásra kötelezés összege, ide nem értve a bíróság által összegszerűen meg nem határozott kamatot, az eljárási költségeket, illetve kielégítési sorrend megállapítása esetén a hitelezőknek megítélt összeg egésze."

7 Ugyanezen törvénykönyv 150. cikke előírja:

"Az államot az e fejezet alapján fizetendő illetékek és esetleges bírságok behajtásának biztosítása érdekében a kötelezés, átruházás vagy kielégítésisorrend-megállapítás tárgyát képező összegek és értékpapírok vonatkozásában elsőbbség illeti meg.

Az (1) bekezdésben említett illetékek és bírságok a kötelezés, átruházás vagy kielégítésisorrend-megállapítás jogosultjának minden követelését megelőzik."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 Az 1993-ban a Bizottság és a société anonyme MCFE között létrejött szerződés teljesítése során jogvita alakult ki, amelyet a Tribunal de première instance de Bruxelles elé vittek. E bíróság 1994. január 25-i ítéletével arra kötelezte a Bizottságot, hogy az MCFE-nek fizessen meg 10 845 935 BEF, azaz 269 589 ECU összeget előlegként, valamint ennek kamatait és a költségeket.

9 A neuvième bureau de l'Enregistrement de Bruxelles adófelügyelője 1994. június 14-i levelében - a fenti marasztalásnak megfelelően - felhívta a Bizottságot 325 470 BEF bejegyzési illeték címén való megfizetésére. Az administration de l'Enregistrement belge (a továbbiakban: hivatal) 1995. augusztus 2-án felhívta a Bizottságot a fenti összeg, a késedelmi bírság, a törvényes kamat és a költségek tizenöt napon belüli befizetésére.

10 A neuvième bureau de l'Enregistrement de Bruxelles adófelügyelője 1996. január 15-i levelében felhívta a Bizottságot 363 470 BEF összeg 1996. január 25-ig történő befizetésére, és végrehajtást rendelt el a Bizottság ellen.

11 A Bizottság 1996. január 19-i ajánlott levelében ügyvédje útján azt válaszolta a hivatalnak, hogy a jegyzőkönyv 3. cikkének értelmében a Bizottság mentes a bejegyzési illeték, valamint minden közvetett adó alól. A hivatal 1996. január 25-én azt a választ adta, hogy a kérdéses illeték nem fogyasztási javakat terhelő adónak, hanem az igazságszolgáltatás által nyújtott szolgáltatás díjának tekintendő.

12 A Bizottság ügyvédjét 1997. április 28-án levélben tájékoztatták, hogy a hivatalnak az ügyben elfoglalt álláspontját az 1997. április 18-i miniszteri határozat megerősítette.

13 A Bizottság 1997. július 15-én a Tribunal de première instance de Bruxelles előtt keresetet indított az État belge ellen a végrehajtást elrendelő 1996. január 15-i határozat hatályon kívül helyezése iránt.

14 A Tribunal de première instance de Bruxelles 2001. június 6-i ítéletével elfogadhatónak, de megalapozatlannak nyilvánította, és elutasította a Bizottság keresetét. Kimondta, hogy a Bizottságra kivetett bejegyzési illeték nem minősül a jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdése értelmében vett közszolgáltatások díjának, mivel az a közhatalom általános kiadásainak fedezésére szolgáló adó. Azonban ezen illeték nem a société anonyme MCFE szolgáltatásaiért fizetendő díj része, hanem a Bizottságot marasztaló bírósági ítéleten alapul. Így a Bizottság által kért mentesség megadására nincs mód. E bíróság fölöslegesnek vélte előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztését, mert álláspontja szerint nem merült fel "ésszerű kétség" afelől, hogy ezen illeték nem tartozik a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének hatálya alá.

15 A Bizottság a Cour d'appel de Bruxelles hivatalához 2001. szeptember 14-én benyújtott beadványában fellebbezéssel élt ezen ítélet ellen.

16 Mivel a Cour d'appel de Bruxelles úgy vélte, hogy még a nemzetközi egyezmények és megállapodások egyértelmű rendelkezései esetén is szükséges az értelmezés, és hogy a jegyzőkönyv értelmezése nem a nemzeti bíróság feladata, eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal végett a következő kérdéseket intézte a Bírósághoz:

"1) A [jegyzőkönyv] 3. cikkének második bekezdését, amely kimondja, hogy a tagállamok kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket a közvetett, illetve a forgalmi adók összegének elengedése vagy visszatérítése érdekében, akként kell-e értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik a bíróságoknak bármely ügyben pénzben meghatározott kötelezést vagy értékpapír átruházására való kötelezést kimondó határozatával összefüggésben százalékos arányban kivetett illeték?

2) A [jegyzőkönyv] 3. cikkének harmadik bekezdését, amely kimondja, hogy nem adható mentesség a közszolgáltatások díja alól, akként kell-e értelmezni, hogy közszolgáltatási díjnak minősül az olyan adó, amelyet valamely eljárás befejeztével a meghatározott összeg fizetésére kötelezett pervesztes félre vetnek ki?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

17 Bevezetésképpen megjegyzendő, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előtte folyamatban lévő ügy körülményeit ismertetve közli: a Tribunal de première instance de Bruxelles az alapügyben vitatott bejegyzési illetéket közvetett adónak minősítette, amit a nemzeti eljárásban a felek nem vitattak. A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy "az Európai Közösség és az État belge álláspontja a Közösség kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 3. cikke második és harmadik bekezdésének értelmezését illetően tér el". E minősítést a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben a belga és az olasz kormány, valamint a Bizottság sem vitatta. Ezért a Bírósághoz intézett, a jegyzőkönyv 3. cikke második és harmadik bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdések ebben az összefüggésben vizsgálandók.

A második kérdésről

18 Elsőként vizsgálandó második kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdése értelmében vett, mentességre nem jogosító közszolgáltatási díjnak minősül-e a bejegyzési illetékhez hasonló illeték.

19 A belga kormány, e kérdésben az olasz kormány támogatásával, előadja, hogy a bejegyzési illeték közszolgáltatás díjának megfelelő, közvetett adónak minősül, mivel rendeltetése a belga igazságszolgáltatási intézmény által nyújtott szolgáltatás díjazása. Ez a belga ítélkezési gyakorlat és jogtudomány álláspontja is. Ezen illeték fizetésére bizonyos korlátok között a pernyertes felperes is kötelezhető, ami azt bizonyítja, hogy e szolgáltatás a két fél részére történik, és hogy díja a jogvitához fűződő, pénzben kifejezett érdekkel arányos.

20 Ezzel szemben a Bizottság előadja, hogy a fizetési kötelezettség közszolgáltatási díjnak való minősítéséhez közvetlen és arányos kapcsolatnak kell fennállnia a szolgáltatás és annak díja között. Ebben az esetben ilyen kapcsolat nincsen, mivel bonyolult ügy is eredményezhet korlátozott mértékű bejegyzési illetéket, illetve egyszerű ügy is jelentős illetéket. Emellett az egyetemlegesség és a rendeltetéshez nem kötöttség költségvetési elvei miatt az ezen illetékből származó bevétel az általános állami költségvetést illeti, nem pedig az igazságszolgáltatás mint közszolgáltatás finanszírozására szolgál.

21 Mint azt a Bíróság már megállapította, a jegyzőkönyv 3. cikke kifejezetten megengedi a közhatalom általános terheiben való részvételt szolgáló adó és a valamely meghatározott szolgáltatás ellenszolgáltatásának minősülő fizetési kötelezettség közötti megkülönböztetést. A Bíróság kifejtette: a meghatározott szolgáltatás ellenszolgáltatásának fogalma azt feltételezi, hogy e szolgáltatást annak nyújtsák vagy legalábbis nyújthassák, aki e fizetést teljesíti (a C-191/94. sz. AGF Belgium ügyben 1996. március 28-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-1859. o.] 25. és 26. pontja).

22 Még ha el is fogadjuk, hogy ez az előző pontban említett megkülönböztetés meghatározó szempontja, kevéssé valószínű, hogy e szempont a jelen ügyben megvalósul, mivel az alapügyben vitás illeték olyan személyt is terhelhet, aki egyáltalán nem vette igénybe az érintett tagállam igazságszolgáltatási intézményeinek szolgáltatásait, sőt még csak nem is kívánta azokat igénybe venni. Mint azt a belga kormány megjegyezte, noha igaz, hogy az alapügyben vitás szabályozás alapján a bejegyzési illeték az alperestől és a felperestől is követelhető, a gyakorlatban azt mégis elsőként a pervesztes féltől követelik.

23 Emellett, mint azt a főtanácsnok indítványának 27-30. pontjában kifejtette, a jelen ügyben a nyújtott szolgáltatás ellenszolgáltatása nem az egyetlen meghatározó szempont.

24 Ugyanis a Bíróság a jelen ügyben vitatottal azonos fogalmat tartalmazó közösségi jogterülettel - közelebbről a tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17-i 69/335/EGK tanácsi irányelv (HL L 249., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 11. o.) 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő "díjak és hasonlók útján fizetendő illetékek [helyesen: ellenérték jellegű illetékek]" fogalmával - kapcsolatban kialakított állandó ítélkezési gyakorlata szerint az olyan illeték, amelynek összege közvetlenül és korlátlanul az illetékalappal arányosan növekszik, jellege folytán nem minősülhet a nyújtott szolgáltatás ellenértékének tekinthető illetéknek. Az ilyen illeték összege általában független a hatóságnak az adott okirat kiállítása során keletkezett konkrét költségeitől (lásd ilyen értelemben többek között a C-19/99. sz. Modelo-ügyben 2000. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-7213. o.] 33. pontját és a C-206/99. sz. SONAE-ügyben 2001. június 21-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-4679. o.] 34. pontját).

25 Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely illetéknek közszolgáltatás ellenértékévé való minősítéséhez közvetlen és arányos kapcsolat szükséges e szolgáltatás tényleges költségei és az azt igénybevevő által fizetendő illeték összege között, azaz az igénybevevő által valamely szolgáltatás ellentételezéseként fizetendő díj és az e szolgáltatás teljesítése során a hatóság terhére keletkezett költség között.

26 A nyújtott szolgáltatás és a fizetett ellenérték közötti közvetlen és arányos kapcsolatnak a jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdésére is vonatkoztatható szempontja a jelen ügyben nem áll fenn.

27 Egyrészt nyilvánvaló ugyanis, hogy az alapügyben vitatott bejegyzési illeték összege közvetlenül és korlátlanul a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság által kimondott marasztalási összeggel arányosan növekszik, tekintet nélkül az igazságszolgáltatási intézmény által nyújtott szolgáltatás tényleges költségére. Így a befizetett összeg és a nyújtott szolgáltatás közötti szükséges összefüggés hiányzik. Azt a tényt, hogy a bejegyzési illeték nem a szolgáltatás tényleges költségének fedezésére szolgál, az is megerősíti, hogy csak marasztalás esetén vetik ki, noha az igazságszolgáltatási intézmény által nyújtott szolgáltatás tényleges költsége a kereset elutasítása esetén is ugyanannyi.

28 Másrészt, mint azt a Tribunal de première instance de Bruxelles megállapította, ezen illeték a közhatalom általános kiadásainak fedezésére szolgáló adó. Így az ilyen címen befizetett összegeket nem konkrétan az igazságszolgáltatás finanszírozására fordítják.

29 Következésképpen a második kérdésre adandó válasz az, hogy az olyan illeték, mint a bejegyzési illeték, nem minősül a jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdése értelmében vett közszolgáltatási díjnak.

Az első kérdésről

30 E kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, akként értelmezendő-e a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése, hogy a bejegyzési illetékhez hasonló illeték e rendelkezés hatálya alá tartozik.

31 E kérdés megválaszolása végett megállapítandó, hogy a jegyzőkönyv 3. cikkének első bekezdésétől eltérően - miszerint a Közösségek, a Közösségek követelései, bevételei és egyéb vagyona feltétel nélkül és általános jelleggel mentesek mindenfajta közvetlen adó alól - az ugyanezen cikk második bekezdésében írt adóügyi mentesség nem korlátlan. Ez utóbbi rendelkezés az ott egyértelműen felsorolt feltételekkel a Közösségek által hivatalos használatra beszerzett vagyontárgyakat terhelő közvetett, illetve forgalmi adók összegének elengedését vagy visszatérítését írja elő. A Bíróság a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdését akként értelmezte, hogy a Közösségek feladatainak teljesítéséhez szükséges minden beszerzés e bekezdés hatálya alá tartozik, ideértve szolgáltatások igénybevételét is (lásd a fent hivatkozott AGF Belgium ügyben hozott ítélet 36. pontját).

32 A jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdésében felsorolt feltételek legjelentősebbike e rendelkezésben kétszer is szerepel: a közvetett, illetve forgalmi adók összegét a Közösségekkel kötött szerződés tárgyát képező vagyontárgy vagy szolgáltatás árának tartalmaznia kell.

33 Az e kérdésre vonatkozó észrevételeit másodlagos jelleggel előterjesztő belga kormány az olasz kormány támogatásával azt állítja, hogy az alapügyben vitás bejegyzési illeték nem tekinthető vagyontárgyak vagy szolgáltatások ára részének, mivel bírósági határozat alapján, nem pedig vagyontárgy vagy szolgáltatás beszerzésére tekintettel fizetendő. Emellett a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének a szövegéből kitűnik, hogy az adómentesség kizárólag vagyontárgy vagy szolgáltatás beszerzésére vonatkozik, és nem terjeszthető ki bármilyen ügyletre és helyzetre. A jelen ügyben a vitás illeték a szerződéses kötelezettség teljesítésének elmulasztását szankcionáló bírósági határozathoz kapcsolódik.

34 A Bizottság ezzel szemben előadja, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság eljárása az alapügyhöz hasonló jogvitában a Bizottság feladatainak teljesítése körében kötött szolgáltatási szerződés teljesítése keretében vált szükségessé. A kérdést előterjesztő bíróság ítéletének alapja tehát a felek szerződéses viszonya, így az ezen ítélettel kapcsolatos bejegyzési illeték az e szerződés szerinti ár része. Ezen értelmezés a jegyzőkönyv 3. cikkének a célját veszi figyelembe.

35 Ez utóbbi megközelítés nem fogadható el.

36 Egyrészt meg kell jegyezni, hogy az alapügyben vitás bejegyzési illetékhez hasonló nemzeti illetékek természetét és hatását nem csupán a Közösségre történő alkalmazásuk szempontjából kell vizsgálni és megállapítani, hanem hatályuk egészére - azaz az érintett tagállam bíróságai előtt ténylegesen vagy potenciálisan félként szereplő valamennyi természetes és jogi személyre - figyelemmel. Ugyanis azok az eljárások, amelyekben a Közösség valamely bíróság előtt félként szerepel, az ilyen illeték kivetését eredményező összes eljárásnak csak elenyészően kis részét teszik ki.

37 Az iratok alapján megállapítható, hogy ezen illeték minden olyan esetben lerovandó, amikor természetes vagy jogi személyek jogviszonya pénzfizetésre kötelező bírósági határozat meghozatalával befejeződő bírósági eljáráshoz vezet. Így nem csupán a szerződéses viszonyok érintettek, hanem mindenféle szerződésen kívüli viszony is, ahol föl sem merülhet a marasztalás összegének a vagyontárgy vagy a szolgáltatás árában való szerepeltetése.

38 Másrészt megjegyzendő, hogy a közvetett adók kizárólag akkor tekinthetők a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése értelmében a Közösségek általi beszerzés árában szereplőnek, ha előreláthatóak és összegük egy bizonyos pontossággal előre kiszámítható annak érdekében, hogy a nemzeti hatóságok azokat a közösségi intézmények kérelmére elengedhessék vagy visszatéríthessék.

39 Márpedig valamely szerződés teljesítése nem vezet rendszeresen vitához a felek között, vagy legalábbis a vita előfordulásának valószínűsége a szerződés megkötésekor még nem értékelhető. Emellett az esetleges vita tárgya és terjedelme bizonytalan, és rendezésének módja sem feltétlenül a bírói út, mivel a bíróságon kívüli megoldás is lehetséges rendezési mód. Végül az esetleges bírósági eljárás eredménye is bizonytalan, miként a felek valamelyike marasztalásának összege is. Ezért a szerződés alapján fizetendő ár nem tartalmazhat visszatérítendő közvetett adóként olyan jövőbeli, bizonytalan, pontatlan elemet, mint az alapügyben vitás bejegyzési illeték.

40 Nem fogadható el a Bizottság Jacobs főtanácsnok fent hivatkozott AGF Belgium ügyben ismertetett indítványának 23. pontjára hivatkozó érve sem. Eszerint az érintett tagállam ilyen bejegyzési illeték kivetésével - a nemzeti költségvetésbe irányítva a Közösségek költségvetéséhez való hozzájárulásból származó forrásokat - jogosulatlan előnyhöz jut. Túl azon a jelen ítélet 36. pontjában említett tényen, hogy azok az eljárások, amelyekben a Közösség valamely bíróság előtt félként szerepel, az ilyen illeték kivetését eredményező összes eljárásnak elenyészően kis részét teszik ki, nem állítható, hogy ezekben az előre ismeretlen számú, tárgyú és terjedelmű eljárásokban a Közösséget rendszeresen marasztalnák.

41 Az alapügy történeti tényállására figyelemmel megállapítható: semmi nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy szerződéses viszonyait akként szervezze meg, hogy rendszeresen egy és ugyanazon tagállam nemzeti bíróságai rendelkezzenek joghatósággal azokban a jogvitákban, amelyekben a Bizottság félként szerepel.

42 Harmadrészt, a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének a célja szerinti értelmezésére alapított érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Közösség feladatainak teljesítéséhez szükséges, az EK 291. cikken alapuló adómentesség "a jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint" illeti meg a Közösséget. Valamely rendelkezésnek a jogi összefüggéseire és a céljára tekintettel történő értelmezése nem akadályozhatja meg az értelmezett rendelkezés egyértelmű és pontos szövegének hatékony érvényesülését (lásd ilyen értelemben az Európai Központi Bank kiváltságait és mentességeit illetően, a C-220/03. sz., EKB kontra Németország ügyben 2005. december 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10595. o.] 31. pontját).

43 Még ha el is fogadjuk, hogy az alapügyben vitás bejegyzési illeték alóli mentesség a Közösség számára pénzügyi előnyt jelentene, megállapítandó, hogy a Bizottság semmilyen meggyőző tényt nem adott elő annak bizonyítására, hogy ezen illeték megfizetése a Közösség függetlenségét veszélyeztetheti és megfelelő működését akadályozhatja.

44 E megfontolások összességére figyelemmel az első kérdésre adandó válasz az, hogy a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése akként értelmezendő, hogy nem tartozik a hatálya alá az olyan illeték, mint a bejegyzési illeték.

A költségekről

45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság a következőképpen határozott:

1) Az olyan illeték, mint a nemzeti bíróság pénzbeli marasztalást vagy értékpapír átruházására való kötelezést kimondó határozata folytán fizetendő bejegyzési illeték, nem minősül az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdése értelmében vett közszolgáltatási díjnak.

2) E jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése akként értelmezendő, hogy nem tartozik a hatálya alá az olyan illeték, mint a nemzeti bíróság pénzbeli marasztalást vagy értékpapír átruházására való kötelezést kimondó határozata folytán fizetendő bejegyzési illeték.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.