A Debreceni Ítélőtábla Pf.20396/2011/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 339. §, 355. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 74. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 8. §, 19. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 15. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.396/2011/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Bihary László (címe) ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek, a dr. Paszternák László Márk (címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 25.P.21.954/2010/16. számú ítélete ellen a felperesek részéről 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, miszerint ...... napján az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett nyilvános szolgáltatást nyújtó sportlétesítménybe a felpereseket roma származásuk miatt nem engedte be és a szolgáltatás igénybevételét megtagadta, megsértette a felperesek emberi méltóságát és az egyenlő bánásmód követelményét. Kötelezi az ítélőtábla az alperest, 15 napon belül kérjen bocsánatot a felperesektől oly formában, hogy zárt borítékban sajnálkozását fejezi ki a történtek miatt. Kötelezi továbbá az alperest, hogy 15 napon fizessen meg a felpereseknek személyenként 150 000 (százötvenezer) Ft kártérítést. A felperesek által az alperes javára személyenként fizetendő perköltség összegét 15 000 (tizenötezer) Ft-ra, továbbá az I. rendű felperes által az államnak külön felhívásra megtérítendő kereseti illeték összegét 54 000 (ötvennégyezer) Ft-ra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 72 000 (hetvenkétezer) Ft le nem rótt kereseti illetéket. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A felek a másodfokú költségüket maguk viselik. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 45 000 (negyvenötezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, kötelezi továbbá az alperest, hogy ugyancsak térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 90 000 (kilencvenezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a roma származású felperesek...... napján felkeresték az alperes által üzemeltetett kondicionáló termet, ám az oda való bejutást és a terem használatát az alperes elsődlegesen az 50 m² alapterületű kondicionáló terem pillanatnyi zsúfoltságára és a kondicionáló gépek korlátozott számára tekintettel megtagadta. Azért sem engedélyezte felperesek számára a szolgáltatás igénybevételét, mert arra csak a termet már használó tagok, ismerősök, valamint az általuk ajánlott személyek jogosultak.

A kondicionáló termet annak kialakításától kezdődően elsősorban az ügyvezető barátai, ismerősei használhatták, valamint az általuk ajánlott személyek nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozásukra tekintet nélkül. E rendszer alapján az edzőteremben új ember első alkalommal csak azzal a feltétellel edzhet, ha magával hozza a már e kondicionáló teremben edző vagy edzett ismerősét, aki e személyt ajánlja. Az edzőterem igénybevételének további előfeltétele a kondicionáló terem használatára jogosító napijegy, illetve a havibérlet megvásárlása. A felperesek ezen feltételek egyikének sem feleltek meg, így emiatt és a terem befogadóképességének hiánya miatt nem vehették igénybe a szolgáltatást.

A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette az emberi méltóságukat és az egyenlő bánásmód követelményét akkor, amikor..... napján az általa üzemeltetett, nyilvános szolgáltatást nyújtó sportlétesítménybe őket a roma származásuk miatt nem engedte be. Kérték, hogy a bíróság az alperest e magatartása miatt kötelezze bocsánatkérésre, valamint a felperesek javára személyenként 1 500 000 Ft nem vagyoni kár megtérítésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta.

Az elsőfokú bíróság a 16. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperesek keresetét elutasította és kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek személyenként 75 800 Ft perköltséget, továbbá kötelezte az I. rendű felperest, hogy külön felhívásra térítsen meg az államnak 180 000 Ft kereseti illetéket.

Határozatának indokolása szerint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 19. §-ának (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése alapján az előzőek valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. Ennek megfelelően a felpereseknek kellett valószínűsíteniük, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt hátrány érte őket azáltal, hogy a kondicionáló terem szolgáltatásait nem vehették igénybe, valamint azt is, hogy ők a jogsértéskor nemzeti, etnikai kisebbséghez tartoztak és e miatt érte őket hátrányos megkülönböztetés. Az alperest pedig abban a körben terhelte a bizonyítási kötelezettség, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, nevezetesen a felpereseket nem az etnikai kisebbséghez tartozásuk miatt részesítette kedvezőtlenebb bánásmódban és nem emiatt tagadta meg a szolgáltatás nyújtását.

A perben vitatott tény a kondicionálóterem használata megtagadásának oka volt. Az alperes ügyvezetőjének, M. M-nak a vallomása mellett M. V. tanú vallomása sem igazolta a felperesek állításait, ő ugyanis megerősítette az ajánlásos rendszer alkalmazását és azt is, hogy amikor a felperesek megjelentek, a terem már több személy befogadására nem volt alkalmas. A roma származású B. M. K. R. és L. R. tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy maguk is használják az alperes által üzemeltetett kondicionáló termet, ahogy rajtuk kívül több roma származású személy is. J. Zs. tanú cáfolta, hogy a felperesek ajánlást kértek volna tőle a kondicionáló terem használatához, és ő szintén megerősítette, hogy roma származásúak is használták a kondicionáló termet. A felperesek kérelmére kihallgatott B. S. tanú közvetlen észlelés hiányában nem tudott nyilatkozni arról, hogy a felpereseket roma származásuk miatt érte volna hátrányos megkülönböztetés.