A Kúria Kfv.35738/2013/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi CXXI. törvény 81. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Szociális támogatás jogszerű igénybevételének feltétele a jogi, adminisztratív előírások betartása, a szociális gondoskodás szükségességét igazoló szakvélemény jogszabályokban előírt megújítása.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.35.738/2013/5.szám

A Kúria a dr. Lesták Erika ügyvéd által képviselt felperesnek Fábryné dr. Takács Tímea jogtanácsos által képviselt alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. szeptember 4. napján kelt 2.K.27.049/2013/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.049/2013/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes jogelődje a T. és K. K. T. T. 2009. január 1. napján hozta létre - a korábban önkormányzati feladatellátások átszervezésével - a B. Sz. és Gy. Szolgálatot. A szolgálat létrejöttével a házi segítségnyújtásban részesülők esetében az előzményi dokumentációk átadásra kerültek annak érdekében, hogy az ellátottak gondozása folyamatos legyen. A felperes a szociális alapszolgáltatás keretében otthon-közeli ellátást nyújtott, amely szociális étkezést, illetve házi segítségnyújtást jelentett. Ezen tevékenységek ellátására a felperes normatív állami támogatást vett igénybe.

Az alperes elsőfokú szerve 2010. évben központi költségvetésből igénybe vett támogatás felhasználását, a hozzájárulások elszámolásának szabályosságát vizsgálta a felperesnél. A vizsgálat során a felperest adatközlésre kötelezték és 2012. április 25. és 2012. május 21. napja között helyszíni ellenőrzést tartottak. Megállapítást nyert, hogy a felperes által 2010-ben igénybe vett támogatások közül a ténylegesen elszámolt, és az igazgatóság által megállapított mutatószám között eltérés van. A felülvizsgálat eredményeként az elsőfokú hatóság 2012. augusztus 22-én kelt határozatával a felperes terhére összesen 16.115.431 forint központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás miatti visszafizetési kötelezettséget állapított meg. Ezen összeg után a felperest kamat fizetésére is kötelezte. A határozat szerint a felperes olyan személyek után is igénybe vett normatív állami hozzájárulást, amelyek nem rendelkeztek a jogszabályi előírásoknak megfelelően gondozási szükségletet megállapító szakvéleménnyel, illetve igazolással.

A felperes fellebbezéssel élt a határozat ellen. A másodfokon eljárt alperes 2012. december 18-án hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes többek között megállapította, hogy az egészségi állapoton, illetve betegségen alapuló szociális rászorultság igazolásának szabályairól szóló 11/2006. (XII. 27.) SzMM rendelet (a továbbiakban: R1.) 3. § (2) bekezdése szerint a szociális rászorultság igazolását, illetve a szakvéleményt a kiállítástól számított két évig, vagy ha az igazolás a következő felülvizsgálat időpontjaként két évnél rövidebb időtartamot határoz meg, a felülvizsgálat időpontjáig lehet felhasználni a szociális rászorultság igazolására. Ezt a rendeletet a 2008. január 1-jén hatályba lépett 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet (a továbbiakban: R2.) hatályon kívül helyezte azzal, hogy a 2. § (3) bekezdés szerint a szakvélemény és igazolás a felülvizsgálat időpontjáig használható fel a szociális rászorultság igazolására. A hatóság megállapította, hogy a kiállítástól számított két év letelte után az ellátottak vonatkozásában a felperes normatív támogatásra nem jogosult, ezért a jogtalanul igénybe vett támogatási összeg visszafizetésére köteles.

A felperes közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ügyben eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság az R1. 3.§-a, illetve melléklete együttes értelmezéséből azt a következtetést vonta le, hogy az igazolás, illetve a szakvélemény érvényességi idejét a jogszabály két évben maximálja és csak akkor kell a 3. § b) pontja értelmében a felülvizsgálat időpontját megjelölni, ha két évnél rövidebb időtartamot határoz meg az igazolás. Az, hogy a melléklet letöltésekor a "nem" szót jelölte be az orvos, az azt jelentette, hogy a szakvélemény két évig volt érvényben, és azon belül nem volt szükség újabb vizsgálatra.

A bíróság szerint a hatósági ellenőrzés során helyesen állapította meg a hatóság, hogy azok a betegek, akik két év után újabb szakvéleménnyel, vagy igazolással nem rendelkeztek a 2010-es évben, úgy a jogszabályi előírásoknak nem feleltek meg, vagyis a felperes utánuk a normatív támogatást jogosulatlanul vette igénybe.

2008. január 1-től hatályba lépett az R2., mely 2. § (3) bekezdése kimondta, hogy a szakvélemény és igazolás a felülvizsgálat időpontjáig használható fel a szociális rászorultság igazolására. Szintén 2008. január 1-jén lépett hatályba az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.), amelynek 81. § (4) bekezdése akként rendelkezett, hogy a törvény hatályba lépésekor házi segítségnyújtásban részesülő, az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXVII. törvény 38. §-ának (9) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősített személyek gondozási szükségletét nem kell az e törvény 26. §-a szerint megvizsgálni; a gondozási szükséglet fennállását a külön jogszabály szerinti egészségi állapotról szóló orvosi igazolás a következő felülvizsgálat időpontjáig igazolja. A bíróság szerint e rendelkezés kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a szakvélemény, illetve igazolás a felülvizsgálat időpontját is megjelölte és az a törvény hatályba lépését követő időszakra esett. Nem terjeszthető ki e szöveg azokra az ellátottakra, akiknek az orvosi igazolása a két év lejártával már megszűnt, következésképpen nem is rendelkeztek ezt követően a gondozási szükséglet fennállásával kapcsolatos igazolással.

A bíróság az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 64/D. §, a 16/2002. (IV. 12.) PM rendelet, illetve a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján arra jutott, hogy a Kincstár a jogszabályban írt feladatkörében járt el, amikor a normatív támogatás felhasználásának jogszerűségét vizsgálta, amit nem helyettesít más hatóságnak, más jogszabályon alapuló ellenőrzése.

A bíróság több kúriai eseti döntésre is utalt, amelyek kimondják, hogy a hatóságnak nincs mérlegelési joga, a visszafizetési kötelezettség méltányosságból nem engedhető el.