A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27150/2017/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. §, (1) bek. f) pont, 40. §, (1) bek., 78/B. §, 120/1999. (VIII. 6.) Korm. rendelet 9. §, (3) bek., (7) bek., (12) bek.] Bíró: Dancsné dr. Simon Mária

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

2.K.27.150/2017/20.

A bíróság a dr. Papp Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek - Kormányhivatal alperes ellen - nádaratási engedély tárgyában hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a beavatkozó (Képviseli: Dr. Czeglédy Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Czeglédy Attila ügyvéd) beavatkozott, meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 25.000,- (huszonötezer) Ft, az alperesi beavatkozó részére pedig 15.000,- (tizenötezer) Ft perköltséget.

A 30.000,- (harmincezer) Ft feljegyzett kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A Kormányhivatal, mint elsőfokú természetvédelmi hatóság, a 2016. július 22. napján kelt, 6247-11/2016. számú határozatával a beavatkozó részére engedélyezte a határozatban rögzített területeken a nád aratását, és a nem aratható, elöregedett nád égetését, továbbá ebből a célból a fokozottan védett természeti területekre történő belépést. A határozat tartalmazza, hogy a 2017. március 15. napjáig érvényes engedély csak a külön jogszabályokban nevesített engedélyekkel és az érintett területek vagyonkezelőinek hozzájárulásával együtt érvényes. Döntésének indokolása szerint a hatóság a tevékenység engedélyezése során kizárólag a természetvédelmi érdekeket vizsgálta és csak azokra figyelemmel hozta meg döntését. E körben utalt arra, hogy a felperes által hivatkozott és a beavatkozóval szemben a korábbi 2015/2016. évekre kiszabott természetvédelmi bírság, valamint a felperes részéről a vagyonkezelői hozzájárulás hiánya a 2016/2017. évekre vonatkozó nádaratási engedély megadását nem zárja ki.

A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a természetvédelmi engedéllyel érintett területek a felperes vagyonkezelésében állnak. Kifejtette, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban Vgtv.) 14. § (7) bekezdése alapján az állam kizárólagos tulajdonában lévő természetes vizek medrében található nádasok vízminőség-védelmi nádgazdálkodásáról a meder kezelője, vagyis a felperes köteles gondoskodni. Utalt arra, hogy ez alapján a felperesnek jogában áll eldönteni, hogy ezt a feladatkört kinek engedi át. Előadta, hogy a beavatkozó használati joga a mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. § (1) bekezdése szerint 2014. május 1. napján a törvény erejénél fogva megszűnt, melyet az ingatlan-nyilvántartási hatóság 2014. december 31. napjáig köteles volt törölni az ingatlan-nyilvántartásból. A törlés ellen a beavatkozó keresettel élt, azonban a bíróság nem rendelte el a törlő határozatok végrehajtásának felfüggesztését, ezért azok továbbra is jogerősek és végrehajthatóak. A felperes úgy nyilatkozott, hogy a beavatkozó részére természetvédelmi engedély kizárólag a felperes vagyonkezelői hozzájárulása mellett lenne adható, azonban a felperes az eljárás során kifejezetten tiltakozott ez ellen. Sérelmezte, hogy a hatóság döntésének meghozatala során nem vette figyelembe a felperes tiltakozó nyilatkozatát és vagyonkezelői hozzájárulás hiányában is természetvédelmi engedélyt adott a beavatkozónak. Álláspontja szerint így az engedély nem alkalmas a joghatás kiváltására.

Hangsúlyozta továbbá, hogy az engedély kiadása körében a hatóságnak mérlegelnie kellett volna azt is, hogy a beavatkozót a korábbi évben természetvédelmi bírsággal sújtották a korábbi engedély alapján végzett jogszerűtlen tevékenysége miatt.

A felperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró alperes jogelődje 2016. november 17. napján kelt, ... számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést azzal, hogy törölte az elsőfokú határozat 2.9. pontjában rögzített azon előírást, mely szerint az egyes parcellákat teljes egészében le kell aratni. A "csemegéző aratás" - amikor a legsűrűbb, legjobb műszaki tulajdonságú és a gémtelepek számára legalkalmasabb zárt nádas foltokat kiaratják és a kiritkult részeket fennhagyják - tilos. Egy-egy helyrajzi szám max. 20 %-a maradhat aratatlan.

Döntésének indokolása szerint a 120/1999.(VIII.6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) 9. § (12) bekezdése szerint a természetvédelmi hatóság engedélye kiadásakor az eljáró hatóság feladata, hogy egyedi előírásokkal (amennyiben ezek szükségesek) érvényesítse a rendeletben meghatározott és a természetvédelmi érdekekkel összefüggő rendelkezések megtartását, ideértve a környezet-, természet- és vízminőség-védelmi szempontok figyelembevételével elkészített minősítés ellenőrzését. A hatóság kifejtette, hogy a felperes által a fellebbezésben hivatkozott használati joggal, vagyonkezeléssel és természetvédelmi bírsággal kapcsolatos kérdések nem tartoznak a természetvédelmi érdekek vizsgálata körébe, ezért a hatóságnak az engedélyezés során ezekre a körülményekre nem kellett figyelemmel lennie. A hatóságnak nincs rálátása arra, hogy a vagyonkezelő az engedély kiadását követően megadja-e a vagyonkezelői hozzájárulást ahhoz, hogy a nádaratásra jogosult a területre jogszerűen beléphessen és az engedély kiadásakor nem is lehet arra tekintettel, hogy az engedélyes a nádaratási jogát vagyonkezelői hozzájárulással vagy anélkül tudja-e gyakorolni. A vagyonkezelői hozzájárulás hiánya az engedély alapján végzett tevékenység jogszerűségét befolyásolja, de ez nem a közigazgatási jogi felelősség, hanem a polgárjogi és szabálysértési, büntetőjogi felelősség körébe tartozhat. A hatóság az engedélyt a természetvédelmi érdekek vizsgálatát követően adja meg.

A megváltoztatás - azaz a 2.9 pont törlésének - indokaként alperes a Korm. rend. 9. § (10) bekezdésére hivatkozott, azaz hogy terv hiányában nem tudható, hogy a természetvédelmi engedélyben szerepeltetett "legjobb műszaki adottságú nád" kifejezés mit takar és hol helyezkedik el. Mivel az élőhelyek nem az ingatlan-nyilvántartási határokhoz igazodnak, ezért azok védelme érdekében a 20 %-os küszöb majdani viszonyítási alapja az üzemterv ismeretében kialakított egységre vonatkozhat majd.

A határozattal szemben a felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a határozat elsőfokú döntésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését. A felperes a fellebbezésében foglaltakkal azonos érvelés mentén fejtette ki, hogy a beavatkozó használati joga 2014. május 1. napján a törvény erejénél fogva megszűnt, valamint azt is, hogy az első- és másodfokú hatóság a közigazgatási eljárásban tett nyilatkozatában foglaltak figyelmen kívül hagyásával hozta meg döntését.