BH 1996.10.543 I. Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés esetén a teljesítés helye a gazdálkodó termelő telephelye, és a terméknek a megrendelő vagy megbízottja által - kifogás nélkül - a telephelyen történt átvételével a kárveszély viselése átszáll a megrendelőre [Ptk. 279. § (2) bek., 14/1978. (III. 1.) MT r. 6. § (1) bek.].

II. Ha a minőségileg hibásnak állított áru megsemmisült, s ezáltal a tétel szakértői bevizsgálásának lehetősége is megszűnt, a bíróság nem sért eljárási szabályt azzal, hogy a fél indítványa ellenére a szakértői bizonyítást mellőzi [Pp. 177. § (1) bek.].

A felperes mint szállító és az alperes mint megrendelő - előzetes tárgyalások után - 1991. április 11-én írásban előszerződést kötött a felperes 1991. évi mezőgazdasági termékeinek értékesítésére. A felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egyes gyümölcsféleségek érési idejének ismeretében a végleges szerződést - az érést 30 nappal megelőzően - megkötik. Az előszerződés alapján a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés írásbeli megkötésére nem került sor, a felperes azonban az érési időpontoknak, illetve az alperes igényének megfelelően biztosította az árut, az alperes pedig fuvarokmányokat és fuvareszközöket bocsátott a felperes rendelkezésére, vagyis mindkét fél részéről teljesítés történt. A szállítás exportra, a német P. cég részére történt, mellyel az alperes huzamos üzleti kapcsolatban állt.

Az 1991 júliusában adott alperesi megrendelésre a felperes 19 059 kg málnát adott át, melyet az alperes a 059194. számú szállítólevélen átvett. A P. cég - mennyiségi reklamációjára figyelemmel - ebből 150 kg ellenértékét, azaz 4800 Ft-ot nem egyenlített ki. A július 1-jei megrendelés alapján a felperes leszállított az alperesnek a 059208. számú szállítólevél szerint 27 160 kg málnát, a 059233. számú szállítólevél szerint pedig 21 980 kg-ot 34 Ft, illetve 36 Ft/kg-os egységáron, összesen 1 714 720 Ft értékben. A külföldi cég az áru megérkezése után mindkét szállítmányra minőségi kifogást jelentett be. A felperes a reklamációt visszautasította, majd kárenyhítési kötelezettsége keretében az áru visszaszállítását kérte, ez azonban nem történt meg, mert a külföldi cég - az alperes tájékoztatása szerint - 1992 márciusában az árut mint mindennemű fogyasztásra alkalmatlant, megsemmisítette.

A felperes 1991 szeptemberében pritamin paprika szállítására tett ajánlatot az alperesnek azzal, hogy a minőségi átvétel helye a berakóállomás, fizetési határidő az átvételtől számított 15 nap. Az alperes az árut itt átvette, a P. cég mennyiségi reklamációjára figyelemmel azonban az árból 68 842 Ft-ot nem egyenlített ki.

Az 1991. szeptember 18-án feladott 16 487 kg pritamin paprika átvételét a külföldi cég minőségi hiba miatt megtagadta: az árut - a felpereshez történt visszaszállítás után - megsemmisítették, ezzel kapcsolatban 774 889 Ft összegben az ellenérték nem került kifizetésre, ezen túlmenően a visszaszállítás 376 500 Ft-os költségét is az alperes a felperesre terhelte, továbbá kocsiálláspénz címén az alperes felszámított még 43 700 Ft-ot.

A fentebb részletezett tényállásra figyelemmel a felperes a keresetében összesen 2 602 199 Ft és ez összeg kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezni. A per során keresetét 517 834 Ft-tal leszállította, arra hivatkozva, hogy a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett választott bíróság határozata az alperest 317 370 Ft és kamata megfizetésére kötelezte, ez az összeg adminisztrációs hiba folytán kétszeresen került végrehajtásra, ezért a felperes a túlfizetés összegét beszámítva jelen kereseti követelésébe, szállította le a keresetét.

Az alperes a kereset és a beszámítás elutasítását kérte. A súlyhiánnyal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a fuvarlevél nem felel meg a nemzetközi árufuvarozási egyezmény előírásainak, a minőségi hibával kapcsolatban pedig - német szakértői véleményre hivatkozva - az volt az álláspontja, hogy rakodási hiba, illetve az előkészítés és az előhűtés hiányosságaiból eredő áruromlás jogkövetkezményei a felperest terhelik.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes leszállított keresetének helyt adott, és az alperest 2 085 365 Ft-nak, ez összeg törvényes kamatának és 185 122 Ft perköltségnek a felperes részére történő megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében - az első fokú ítélet megváltoztatásával - az alperesnek az eredeti kereseti követelésnek megfelelő összegben történő marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy elfogadva azt az első fokú ítéleti megállapítást, amely szerint az alperes nem vitásan kétszeres teljesítésének beszámítására nincs törvényes lehetőség, ebből következően az általa leszállított termékek teljes ellenértékére igényt tart.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával - lényegében a korábbi előadásai alapján - a kereset elutasítását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében a felperes fellebbezését alaposnak, az alperesét pedig alaptalannak találta. Az ítélet indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek mezőgazdasági termékértékesítési előszerződést kötöttek, melynek alapján - a szállítási feltételek pontosítása mellett - a szerződésben foglaltakat a felperes maradéktalanul teljesítette. Erre figyelemmel a szerződés a Ptk. 418. §-a (2) bekezdésének figyelembevételével érvényesen létrejöttnek minősül annak ellenére, hogy a felek a végleges szerződést nem foglalták írásba.