BH 2020.1.8 A szakértő tanúként nem hallgatható ki [Be. 196. § (2) és (3) bek.].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék B.174/2017/14., Debreceni Ítélőtábla Bf.240/2018/6., Kúria Bfv.332/2019. (*BH 2020.1.8*)

***********

[1] A törvényszék a 2018. január 22. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) és b) pont, (4) bek. a) alpont]. Ezért őt 5 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a (szabadságvesztés) büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. június 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a bűncselekményt szexuális erőszak bűntettének [Btk. 197. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont, (4) bek. a) pont] minősítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 373. § (1) bekezdés III. a) pontja és 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján: az indokolási kötelezettség megsértése és a szakértő tanúkénti kihallgatásának elmaradása miatt, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése érdekében.

[4] A védő szerint az elsőfokú bíróság oly mértékben sértette meg az indokolási kötelezettségét, hogy az felülbírálhatatlanságot eredményezett, a másodfokú bíróság pedig nem korrigálta az indokolás hiányosságát. "Kétséget kizáróan ki lehet jelenteni", hogy nem történt sem erőszak, sem fenyegetés. Az elsőfokú bíróság nem adta annak indokát, hogy milyen bizonyítékok alapján állapította meg az erőszak alkalmazását, s az milyen mértékű volt. Az elsőfokú bíróság mindössze ismertette a tanúk vallomását és a szakértő véleményét, de a bizonyítékokat valójában nem értékelte. Indokolatlanul nem került bevonásra új pszichológus szakértő.

[5] A védő szerint további abszolút eljárási szabálysértés, hogy a nyomozó hatóság tanúként kihallgatta a sértettet, de az elsőfokú bíróság nem hallgatta ki, és nyomozati vallomását sem ismertette, ellenben a sértettet vizsgáló pszichológus szakértőt nem tanúként, hanem szakértőként hallgatta meg a sértett által elmondottakra.

[6] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.

[7] A védő a korábbi Be. törvényhelyeit jelölte meg a felülvizsgálati indítványának jogalapjául. Kétségtelen, hogy a felülvizsgálati indítványt - a jelen ügyben közömbös (3)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni [Be. 659. § (2) bek.]. Ugyanakkor a felülvizsgálati indítvány 2019. február 21-én kelt, amikor már 2018. július 1. napjától hatályban volt az új büntetőeljárási törvény. A büntetőeljárást mindig a hatályos törvény szerint kell lefolytatni. Ez pedig vonatkozik a felülvizsgálati eljárásra is.

[8] Ez a helyzet egyrészt azt jelenti, hogy a felülvizsgálat kereteit 2018. július 1. napjától immár kizárólagosan a hatályos Be. határozza meg, következésképpen közömbösek a korábbi Be.-ben meghatározott felülvizsgálati szabályok. Másrészt azt is jelenti, hogy amennyiben a hatályos Be. alapján van felülvizsgálati ok, akkor kerülhet sor a felülvizsgálati indítványnak a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján történő elbírálására.

[9] A védő szerint a bíróságok felülbírálatra alkalmatlanságot eredményezve megsértették az indokolási kötelezettségüket.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha - többek között - a bűnösség megállapítása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ettől eltérően a 2018. július 1. napjától hatályos Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában utalt Be. 608. § (1) bekezdésében már nem szerepel a felülvizsgálati okok között az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező megsértése.

[11] A hatályos büntetőeljárási törvény az indokolási kötelezettség megsértése körében már kizárólag akkor teszi lehetővé a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatát, és engedi felülvizsgálati indítvány előterjesztését, amennyiben az elsőfokú ítélet (jelen esetben a jogerős ítélet) indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont, 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont; azonos tartalommal: korábbi Be. 373. § (1) bek. III. b) pont, 416. § (1) bek. c) pont].

[12] A felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező indokolási kötelezettség megsértésére alapított, 2018. július 1. napja előtt benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria a Be. 870. § (3) bekezdése alapján mellőzi (BH 2019.6.). Ezzel szemben a már nem létező felülvizsgálati okra hivatkozó, 2018. július 1. napján vagy azt követően előterjesztett felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt. Ezért a védő 2019. február 21-én kelt felülvizsgálati indítványa a felülbírálhatatlanságot eredményező indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó részében a törvényben kizárt.

[13] A védő további - szerinte abszolút - eljárási szabálysértésnek tekintette, hogy a sértettet vizsgáló pszichológus szakértőt az elsőfokú bíróság szakértőként hallgatta meg, s nem tanúként hallgatta ki a sértett által elmondottakra. Ez az állított szabálysértés egyrészt eleve nem illeszkedik a felülvizsgálatot is megalapozó feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértések körébe [Be. 608. § (1) bek.], másrészt nem is valósult meg.

[14] A szakértői státus önálló eljárási pozíció, s ekként pl. nem tanú, miáltal kizárólag szakértőként hallgatható meg [korábbi Be. 110. § (1) bek., 298. §; Be. 196. § (2) bek., 529. §]. A büntetőeljárási törvények kifejezetten is szabályozzák a szakértő által vizsgált személynek a szakértő előtt tett közlése (nyilatkozata) felhasználhatóságát. A terheltnek, a tanúnak, illetőleg a sértettnek az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó, a szakvélemény (2) bekezdés a) pontja szerinti részét képező, a szakértő előtt tett nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható fel [korábbi Be. 108. § (8) bek.]. Bizonyítékként nem használható fel a terheltnek, a tanúnak és a sértettnek a szakértő előtt tett azon közlése, amely a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, illetve a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokkal kapcsolatos, illetve az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozik [Be. 196. § (3) bek.].

[15] A jelen felülvizsgálat alapját képező ügyben eljárt törvényszék a nyomozó hatóság által a gyermekkorú sértett törvényes képviselője jelenlétében videofelvétel rögzítése mellett, a büntetőeljárás szabályai szerint foganatosított kihallgatásról készült felvételt a tárgyaláson megtekintette és ezzel a tárgyalás anyagává tette. Az igazságügyi pszichológus szakértőt az elsőfokú bíróság pedig arra hallgatta meg, hogy a gyermekkorú sértett az életkorának megfelelő értelmi képességekkel rendelkezik-e, illetve érzelmi és erkölcsi fejlettsége az életkorának megfelelő-e. Mindezek folytán az bíróságok eljárásában a védő felülvizsgálati indítványában megjelölt - és a felülvizsgálat alapját egyébként sem képező - eljárási szabálysértés nem valósult meg.