A Szekszárdi Törvényszék Mf.20036/2016/5. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §] Bírók: Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita, Lukácsiné dr. Dudás Mária

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.116/2015/16., *Szekszárdi Törvényszék Mf.20036/2016/5.*, Kúria Mfv.10220/2017/4., 3276/2018. (VII. 20.) AB végzés

***********

Szekszárdi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

10.Mf.20.036/2016/5. szám

A Szekszárdi Törvényszék a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. Tordai Gábor és dr. Oláh Tamás jogtanácsos, fél címe 1) által képviselt felperes neve felp. címe szám alatti lakos felperesnek - a dr. Klamár István jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen illetmény különbözet iránti perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.116/2015/16. számú ítélete ellen a felperes 17. sorszámú fellebbezése alapján meghozta - tárgyaláson kívül eljárva - a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatja,

kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 360.400,- (háromszázhatvanezer-négyszáz) forintot és ennek 2014. november 5. napjától a kifizetésig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, és 13.680,- (tizenháromezer-hatszáznyolcvan) forint perköltséget,

mellőzi a felperes perköltségben marasztalását,

a le nem rótt illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000,- (tízezer) forint fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel.

2013. február 1. napjától havi illetménye 101.790,- Ft garantált illetmény, ezen felül munkáltatói döntésen alapuló illetményrészként 10.400,- Ft, és garantált bérminimumra történő kiegészítésként 1.800,- Ft volt, illetménye így 114.000,- Ft-ot tett ki, amelyhez járult még havi 5.000,- Ft gépjárművezetői pótlék.

2014. január 1. napjától a besorolási illetménye havonta 104.715,- Ft volt, ezen felül munkáltatói döntésen alapuló illetményrészként 16.400,- Ft-ot kapott, illetménye így 121.100,- Ft-ot tett ki és továbbra is megillette 5.000,- Ft gépjárművezetői pótlék.

2015. január 1. napjától változatlanul havonta 104.715,- Ft volt a besorolási illetménye, a garantált bérminimumra történő kiegészítés pedig 17.300,- Ft, illetménye így összesen 122.000,- Ft-ot tett ki és ehhez járult továbbra havi 5.000,- Ft gépjárművezetői pótlék.

A felperes keresetében 2013. augusztus 1. napjától 2015. május 31. napjáig bezárólag 273.600,- Ft, 2015. december 31. napjáig további havi 12.400,- Ft illetmény különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest késedelmi kamataival együtt, a 11. sorszámú előkészítő iratában pontosított keresete a megjelölt időszakra 360.400,- Ft illetmény megfizetésére irányult.

A felperes sérelmezte, hogy 2013. augusztus 1. napjától garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget (2013. évben havi 114.000,- Ft-ot, 2014. évben a havi 118.000,- Ft, 2015. évben a havi 122.000,- Ft-ot). Sérelmezte azt is, hogy az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. § (9) bekezdése szerinti garantált illetményen felül biztosította. Kifejtette, hogy a Kjt. 66. § (7)-(8) bekezdése szerint a munkáltató a garantált illetménynél magasabb összegben is megállapíthatja a közalkalmazott illetményét, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a Kjt-ben meghatározottak szerint csökkenthető. Hivatkozott arra is, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, annak csökkentéséről a 2015. január 1. napját megelőző időszakban az alperes határozatot nem hozott, ezért azt a Kjt. 66. § (1) bekezdés szerinti garantált illetményen felül lett volna köteles biztosítani, a peresített időszakban készült alperesi határozatok kifejezetten hangsúlyozták, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a "garantált összegen felül" illeti meg a felperest, a garantált összeget azonban jogszabálysértően a besorolási bértábla szerinti összegben biztosította az alperes. Megjelölte ennek a jogelvnek az érvényre juttatását kifejező eseti döntést is. A Kollektív Szerződés nem a közalkalmazott garantált illetményét módosítja, hanem a munkáltató vállalása alapján történő további illetmény megfizetését. Az alperes tévesen, a munkáltató döntésén alapuló illetmény jogcímén könyvelte a felperes számára a Kollektív Szerződésen alapuló illetményt, azonban az a munkáltatónak a szakszervezettel kötött megállapodása alapján kétoldalú nyilatkozatnak minősül. Másodlagosan a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes ellen érvénytelenségből származó kár megtérítésére vonatkozóan terjesztette elő a keresetet.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A Kúria Mfv.II.10.391/2014/4. számú ítéletének felhívásával azzal érvelt, hogy a felperesnek csak a garantált bérminimumra van alanyi jogosultsága, az önálló illetményelemekre nem, azt önállóan nem követelheti. A garantált bérminimum a keresettel érintett időszak vonatkozásában csak a bértábla szerinti besorolás alapján megállapított összeg kiegészítésével volt elérhető, az alperes ezt azonban minden évben biztosította a felperes részére. A munkáltatói döntésen alapuló többlet az illetmény része és a garantált illetménnyel összeszámít, az alperesnek kizárólag az összilletmény fenntartására van kötelezettsége. Határozathozatali kötelezettsége csak abban esetben áll fenn, amennyiben az összilletmény összege változik. A Kollektív Szerződésen alapuló illetményelem vonatkozásában a kúriai határozattal egyezően azt adta elő, hogy a Kjt. 13. §-ába ütközés okán az semmis, ezért a felperesnek arra nincs alanyi jogosultsága, mert már a kereseti kérelmet megelőző időszakban is a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben került feltüntetésre a Kollektív Szerződés szerint járó illetményemelés összege. A másodlagos kereseti kérelem körében pedig kifejtette, hogy a felperest anyagi kár nem érte, a garantált bérminimumra történő kiegészítést megkapta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 13.680,- Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság ismertette a Kjt. 66. § (9) bekezdésének 2013. augusztus 1. napjától hatályos rendelkezését.

Az elsőfokú bíróság a Kúria 2015. december 9. napján kelt Mfv.II.10.462/2015/10. számú ítéletében kifejtettekkel egyezően rögzítette, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és megállapított illetménye nem azonos fogalmak, a garantált illetmény a Kjt. 66. § (1)-(5) bekezdéseiben és 79/E §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt. 66. § - a a garantált illetményt a besoroláshoz rendelt garantált minimum összegben határozza meg. A Kjt. alapján a közalkalmazottat az illetménytáblázatban meghatározottól függetlenül megilleti a mindenkire egységesen érvényes minimálbér, illetve a garantált bérminimumot tartalmazó jogszabályban rögzített illetmény. A munkáltató számára a jogszabály lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg. A munkáltató által megállapított illetményrész az illetmény része és a garantált illetménnyel össze kell számítani. Ez az összeg a megállapított illetmény, ennek az összegnek kell elérnie a garantált bérminimum összegét. A felperes esetében a keresettel érintett időszakban teljesült ez a feltétel.