62008CO0364[1]

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2008. október 24-i végzése. Marc Vandermeir kontra belga állam - SPF Finances. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunal de première instance d'Arlon - Belgium. Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése - Letelepedés szabadsága - EK 43. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - EK 49. cikk - Gépjárművek - A valamely tagállamban illetékességgel rendelkező személy által valamely másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű használata - E gépjármű első tagállamban való adóztatása. C-364/08. sz. ügy

C-364/08. sz. ügy

Marc Vandermeir

kontra

État belge - SPF Finances

(a tribunal de première instance d'Arlon [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése - Letelepedés szabadsága - EK 43. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - EK 49. cikk - Gépjárművek - A valamely tagállamban illetékességgel rendelkező személy által valamely másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű használata - E gépjármű első tagállamban való adóztatása"

A végzés összefoglalása

Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Korlátozások

(EK 43. cikk és EK 49. cikk)

Az EK 43. és EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállamnak olyan nemzeti szabályozása, amelynek értelmében az e tagállamban lakóhellyel rendelkező önálló vállalkozó köteles ott nyilvántartásba vetetni a más tagállamban letelepedett társaságtól lízingbe vett járművet, jóllehet e járművet túlnyomórészt nem az első tagállam területén történő állandó használatra szánják, és ténylegesen nem is így használják.

Valamely tagállam ugyanis akkor írhatja elő az e tagállamban lakóhellyel rendelkező munkavállaló által más tagállamban letelepedett társaságtól lízingbe vett gépjármű nyilvántartásba vételét, ha e járművet túlnyomórészt az első tagállam területén történő állandó használatra szánják, vagy ténylegesen így használják.

Ha viszont ezen feltételek nem teljesülnek, akkor a más tagállamban nyilvántartásba vett jármű olyan csekély mértékben kapcsolódik az adott tagállamhoz, hogy a kérdéses korlátozás további igazolása szükséges. E tekintetben, amennyiben a munkavállaló nem az említett feltételek szerint használja járművét, az a körülmény, hogy önálló vállalkozói tevékenységét a lakóhelyétől eltérő tagállamban, ott állandó telephellyel rendelkező természetes személyként, és nem az ott letelepedett társaság vezető tisztségviselőjeként vagy ügyvezetőjeként végzi, illetve az a tény, hogy ő maga vette lízingbe a járművet az e tagállambeli társaságtól, és nem a később a járművet rendelkezésére bocsátó munkaadó közbenjárásával, nem igazolja a jármű nyilvántartásba vételének kötelezettségét az említett munkavállaló lakóhelye szerinti tagállamban.

(vö. 32-36. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2008. október 24.(*)

"Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése - Letelepedés szabadsága - EK 43. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - EK 49. cikk - Gépjárművek - A valamely tagállamban illetékességgel rendelkező személy által valamely másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű használata - E gépjármű első tagállamban való adóztatása"

A C-364/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal de première instance d'Arlon (Belgium) a Bírósághoz 2008. augusztus 7-én érkezett, 2008. július 24-i határozatával terjesztett elő az előtte

Marc Vandermeir

és

az État belge - SPF Finances

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, R. Silva de Lapuerta (előadó) és Juhász E. bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: R. Grass,

mivel eljárási szabályzata 104. cikke 3. §-ának első bekezdése alapján a Bíróság indokolt végzéssel kíván határozni,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 43. és EK 49. cikk értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a M. Vandermeir és az État belge - SPF Finances - között, valamely Luxemburgban nyilvántartásba és lízingbe vett jármű adóztatásának tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

3 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti rendelkezések a következők.

4 A jövedelemadóval egy tekintet alá eső adókról szóló törvény (a továbbiakban: törvény) "Gépjárműadó" című II. címe alatt található 3. cikke a tényállás megvalósulása idején hatályos változatában előírja:

"A gőz- vagy motorhajtású, személyszállításra, illetve áru vagy bármely egyéb tárgy közúti fuvarozására használt járművek után adót kell fizetni."

5 A törvény 6. cikke előírja:

"Adóköteles a 3. és 4. cikkben említett egy vagy több járművet [...] saját célra használó személy, akár tulajdonosa vagy birtokosa a járműnek, akár bérlet vagy egyéb megállapodás révén állnak állandó vagy szokásos rendelkezésére a járművek."

6 A törvény 21. cikkének első bekezdése szerint:

"Az adó alanya a járműnyilvántartásba bejegyzett vagy kötelezően bejegyzendő természetes vagy jogi személy, mindaddig, amíg a jármű e személy nevén szerepel, vagy a járműnek e személy nevén kell szerepelnie a Direction pour l'immatriculation des véhicules [Gépjármű-nyilvántartási Igazgatóság] nyilvántartásában."

7 A törvény 5. cikke (1) bekezdésének 9. pontja adómentessé nyilvánítja "a belga illetőségű számára külföldi illetőséggel rendelkező munkaadója által rendelkezésre bocsátott és ott nyilvántartásba vett gépjárműveket."

8 A törvény "Forgalombahelyezési adó" című V. címe alatt található 94. cikke első bekezdésének 1. pontja kimondja:

"Az állam javára a jövedelemadóval egy tekintet alá eső adót kell fizetni a következők után:

1. személygépkocsik [...], amint azokat a gépjármű- [...] nyilvántartásról szóló jogszabályok meghatározzák, amennyiben az e jogszabályok alapján kiadott forgalmi rendszámmal rendelkeznek, vagy kell rendelkezniük [...]."

9 A törvény 99. cikke szerint ugyanezen törvény 94. cikke első bekezdésének 1. pontjában említett járműveket akkor kell Belgiumban közúti forgalomba helyezettnek tekinteni, amikor az Office de la circulation routière [Közúti Közlekedési Hivatal] nyilvántartásába azokat bejegyezték, vagy be kellett volna jegyezni őket."

10 A törvény VI. címe alatt található "Kiegészítő jövedéki adó" című 108. cikke értelmében:

"Az állam javára kiegészítő jövedéki adót kell fizetni a gázolajjal működő [...] gépjárművek után."

11 A törvény I. címe alatt található "Közös rendelkezések" című 2. cikke lehetővé teszi, hogy a belga állam közigazgatási bírságot szabjon ki, amennyiben az adóalany megszegi a törvény rendelkezéseit.

12 A járműnyilvántartásról szóló, 2001. július 20-i királyi rendelet 3. cikkének a tényállás megvalósulása idején hatályos változata kimondja:

"1. § A Belgiumban lakóhellyel rendelkező személy köteles a Belgiumban forgalomba helyezni kívánt járművet a 6. cikk szerinti járműnyilvántartásba bejegyeztetni, akkor is, ha a jármű külföldi nyilvántartásba már be van jegyezve.

Belgiumban lakóhellyel rendelkezik az a személy, aki a következő feltételek valamelyikének megfelel:

a) valamely belga település népesség-nyilvántartásában szerepel;

[...]

2. § Az alább felsorolt esetekben az 1. §-ban említett személy által forgalomba helyezett, külföldön nyilvántartásba vett jármű belgiumi nyilvántartásba vétele nem kötelező:

[...]

2. természetes személy által foglalkozásának gyakorlásához és részben magánjelleggel használt, e személlyel munkaviszonyt fenntartó külföldi tulajdonos által rendelkezésre bocsátott jármű; a [hozzáadottérték-adó] tárgyában hatáskörrel rendelkező hatóság által kiállított igazolást a járműben kell tartani; a jármű használatának részletes szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg;

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

13 M. Vandermeir Belgiumban rendelkezik lakóhellyel.

14 2004-ben független újságíróként Luxemburgban dolgozott, ahol irodával rendelkezett, megbízói szinte kizárólag luxemburgiak voltak. E tagállambeli illetőségét ellenőrizte a luxemburgi társadalombiztosítási ellenőr.

15 Ugyanezen év februárjában M. Vandermeir egy luxemburgi társaságtól lízingbe vette a társaság nevén FM7687-es rendszám alatt Luxemburgban nyilvántartásba vett járművet.

16 2004. augusztus 10-én a belga vámhatóság ellenőrizte M. Vandermeirt és jegyzőkönyvet vett fel a nyilvántartásba vételre vonatkozó jogszabályok megsértése miatt.

17 A vámhatóság e jegyzőkönyvet megküldte a belga adóhatóság részére, amely intézkedett az M. Vandermeirt terhelő, 2004. adóévre vonatkozó gépjárműadó, forgalombahelyezési adó, kiegészítő jövedéki adó és közigazgatási bírság beszedéséről.

18 2005. december 23-án M. Vandermeir panaszt nyújtott be ezen adók és a közigazgatási bírság tekintetében.

19 Miután e panaszt 2007. június 26-án elutasították, M. Vandermeir keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

20 Ilyen körülmények között a Tribunal de première instance d'Arlon akként határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Ellentétes-e az EK 43. és/vagy [EK] 49. cikkel, ha az első tagállam olyan nemzeti szabályozása, mint amilyen az alapügyben szerepel, az e tagállamban illetékességgel rendelkező önálló vállalkozót járművének e tagállamban történő nyilvántartásba vételére kötelezi, jóllehet az utóbbi a szakmai tevékenységét szinte kizárólag más tagállamban, az ott található állandó telephelyéről folytatja, valamint e járművet túlnyomórészt nem az első tagállam területén történő használatra szánják, és ténylegesen nem is így használják?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

21 Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése alapján, amennyiben az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság - a főtanácsnok meghallgatását követően - indokolt végzéssel bármikor határozhat.

22 Bevezetésként emlékeztetni kell arra, hogy az alapeljárásban nem releváns kivételektől eltekintve a gépjármű-adóztatásra vonatkozó szabályokat közösségi szinten nem harmonizálták. A tagállamok így ezen a területen a közösségi jog tiszteletben tartásával szabadon gyakorolhatják adóztatási jogukat (lásd a C-451/99. sz. Cura Anlagen ügyben 2002. március 21-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-3193. o.] 40. pontját; a C-464/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-7929. o.] 74. pontját; a C-151/04. és C-152/04. sz., Nadin és Nadin-Lux egyesített ügyekben 2005. december 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-11203. o] 40. pontját; a C-232/03. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-27. o.] 46. pontját, valamint a C-242/05. sz. van de Coevering-ügyben 2006. június 27-én hozott végzés [EBHT 2006., I-5843] 23. pontját és a C-42/08. sz. Ilhan-ügyben 2008. május 22-én hozott végzés [az EBHT-ban nem tették közzé] 17. pontját).

A letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások fennállásáról

23 Az EK 43. cikk értelmében tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás.

24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ilyen korlátozásnak tekintendő minden olyan intézkedés, amely e szabadság gyakorlását tiltja, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi (lásd a C-55/94. sz. Gebhard-ügyben 1995. november 30-án hozott ítélet [EBHT 1995., I-4165. o.] 37. pontját, a C-442/02. sz., CaixaBank France ügyben 2004. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8961. o.] 11. pontját, valamint a C-298/05. sz., Columbus Container Services ügyben 2007. december 6-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-10451. o.] 34. pontját).

25 Még akkor is, ha az EK-Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek szövege szerint azok célja a nemzeti bánásmódnak a fogadó tagállamban történő biztosítása, azok egyaránt kizárják, hogy a származási tagállam megakadályozza az állampolgára vagy a joga szerint alapított társaság számára, hogy valamely másik tagállamban letelepedjen (lásd a C-264/96. sz. ICI-ügyben 1998. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-4695. o.] 21. pontját; a C-196/04. sz. Cadbury Schweppes és Cadbury Schweppes Overseas ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7995. o.] 42. pontját, valamint a C-414/06. sz., Lidl Belgium ügyben 2008. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-3601. o.] 19. pontját).

26 Az olyan nyilvántartásba vételi kötelezettség, mint amelyet az alapeljárásban vitatott szabályozásban írnak elő a Belgiumban lakóhellyel rendelkező önálló vállalkozók számára, akadályozza az önálló vállalkozói tevékenység más tagállamban való megkezdését ezen vállalkozók vonatkozásában, és így alkalmas arra, hogy a letelepedés szabadságának ezen munkavállalók általi gyakorlását korlátozza, vagy kevésbé vonzóvá tegye (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 46. pontját, a fent hivatkozott Nadin és Nadin-Lux egyesített ügyekben hozott ítélet 36. és 37. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 40. pontját).

27 Következésképpen e kötelezettség a letelepedés szabadsága - EK 43. cikkben főszabály szerint tiltott - korlátozásának minősül.

28 Az EK 49. cikk tilt az Európai Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozást.

29 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezéssel ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely objektív indokok nélkül akadályozza a szolgáltató azon lehetőségét, hogy a szabadságot ténylegesen gyakorolhassa, vagy amely a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást a tisztán tagállamon belüli szolgáltatásnyújtásnál nehezebbé teszi (lásd a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 29. és 30. pontját, valamint a C-435/04. sz. Leroy-ügyben 2006. május 30-án hozott végzés [EBHT 2006., I-4835. o.] 11. pontját és a fent hivatkozott van de Coevering-ügyben hozott végzés 19. és 20. pontját).

30 Márpedig az olyan nyilvántartásba vételi kötelezettség, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, megnehezíti a határokon átnyúló lízingtevékenységet (lásd a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 37. pontját és a fent hivatkozott Leroy-ügyben hozott végzés 12. pontját).

31 Következésképpen e kötelezettség az EK 49. cikk értelmében vett korlátozásnak minősül.

A letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások igazolásáról

32 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy valamely tagállam akkor írhatja elő az e tagállamban lakóhellyel rendelkező munkavállaló által más tagállamban letelepedett társaságtól lízingbe vett gépjármű nyilvántartásba vételét, ha e járművet túlnyomórészt az első tagállam területén történő állandó használatra szánják, vagy ténylegesen így használják (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 42. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 75-78. pontját, a fent hivatkozott Nadin és Nadin-Lux egyesített ügyekben hozott ítélet 41. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet 47. pontját).

33 Ha viszont ezen feltételek nem teljesülnek, akkor a más tagállamban nyilvántartásba vett jármű olyan csekély mértékben kapcsolódik az adott tagállamhoz, hogy a kérdéses korlátozás további igazolása szükséges (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 79. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet 48. pontját és a fent hivatkozott van de Coevering-ügyben hozott végzés 26. pontját).

34 Ami az alapeljárásban vitatott nyilvántartásba vételi kötelezettség esetleges igazolását illeti, a Bíróság már megállapította egyrészt, hogy ellentétes az EK 43. cikkel, ha az első tagállam nemzeti szabályozása az e tagállamban lakóhellyel rendelkező önálló vállalkozót az őt foglalkoztató, második tagállamban letelepedett társaság tulajdonában álló és a társaság által a rendelkezésére bocsátott jármű első tagállamban való nyilvántartásba vételére kötelezi, amennyiben e járművet nem túlnyomórészt az első tagállam területén történő használatra szánják, és ténylegesen nem is így használják (lásd a fent hivatkozott Nadin és Nadin-Lux egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontját, valamint a fent hivatkozott Leroy-ügyben hozott végzés 13. pontját), másrészt hogy az EK 49. cikkel ellentétes az, ha az első tagállam nemzeti szabályozása az e tagállamban lakóhellyel rendelkező személyt a második tagállamban letelepedett lízingtársaság által a számára bérbe adott jármű e tagállamban való nyilvántartásba vételére kötelezi, amennyiben e járművet nem túlnyomórészt az első tagállam területén történő használatra szánják és ténylegesen nem is így használják (lásd a fent hivatkozott Leroy-ügyben hozott végzés 14. pontját).

35 Ebből következik, hogy mivel M. Vandermeir nem a jelen végzés 32. pontjában felsorolt feltételek szerint használja járművét, az a körülmény, hogy önálló vállalkozói tevékenységét Luxemburgban e tagállamban állandó telephellyel rendelkező természetes személyként, és nem e tagállamban letelepedett társaság vezető tisztségviselőjeként vagy ügyvezetőjeként végzi, illetve az a tény, hogy ő maga vette lízingbe a járművet a luxemburgi társaságtól, és nem a később a járművet rendelkezésére bocsátó munkaadó közbenjárásával, nem igazolja az olyan nyilvántartásba vételi kötelezettséget, mint amilyen az alapeljárásban szerepel.

36 Tekintettel a fenti megállapítások összességére, a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 43. és EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállamnak az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozása, amelynek értelmében az e tagállamban lakóhellyel rendelkező önálló vállalkozó köteles ott nyilvántartásba vetetni a más tagállamban letelepedett társaságtól lízingbe vett járművet, jóllehet e járművet túlnyomórészt nem az első tagállam területén történő állandó használatra szánják, és ténylegesen nem is így használják.

A költségekről

37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az EK 43. és EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállamnak az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozása, amelynek értelmében az e tagállamban lakóhellyel rendelkező önálló vállalkozó köteles ott nyilvántartásba vetetni a más tagállamban letelepedett társaságtól lízingbe vett járművet, jóllehet e járművet túlnyomórészt nem az első tagállam területén történő állandó használatra szánják, és ténylegesen nem is így használják.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.