A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20367/2014/7. számú határozata örökösi minőség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 196. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 210. §, 603. §, 604. §, 605. §, 649. §, 666. §, 667. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 46. §, 51. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA

19.Pf.20.367/2014/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Horváth Péter Pál ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve b-i (felperes címe) lakos felperesnek - a dr. Borsay Nelly ügyvéd (alperes címe) által képviselt alperes neve k-i (alperesi jogi képviselő címe) lakos alperes ellen örökösi minőség megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 71.P.22.611/2010/96. számú ítélete ellen az alperes által 100. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az alperes által az államnak megtérítendő kereseti illeték összege 347 000 (Háromszáz-negyvenhétezer) forint.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 39 015 (Harminckilencezer-tizenöt) forint általános forgalmi adót tartalmazó 184 000 (Egyszáznyolcvannégyezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

Az alperes S. I. (a továbbiakban: az örökhagyó) első házasságából származó gyermeke, a felperes az örökhagyó második felesége.

1993. november 19-én kelt teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatban az alperes kijelentette, hogy édesapjától 2 500 000 forintot "ajándék-örökség" címén átvett, s ez az összeg teljes mértékben fedezi azt az értéket, amely őt esetleg az édesapja halála után megilletné, beleértve a kötelesrészt is. Kijelentette, hogy az összeg átvételével egyszer s mindenkorra teljesen lemond minden lehetséges olyan igényéről, amelyet édesapja esetleges halála esetén vele vagy feleségével szemben támaszthatna. Kijelentette továbbá, hogy az édesapja végrendeletét vagy végrendelet hiányában azt, hogy az édesapja egyetlen és általános örököse a jelenlegi felesége legyen, semmi címen megtámadni nem fogja.

1996. január 20-án az örökhagyó saját kezűleg írt végrendeletet alkotott. Ebben minden vagyonát kizárólagosan házastársára - e per felperesére - hagyta. Rögzítette, hogy a leendő örökség "megváltoztatása" címén leányának 2 500 000 forintot átadott azzal, hogy ez az összeg bőven fedezi a halála utáni esetleges kötelesrészt. A 2 500 000 forintot azzal a feltétellel adta és a leánya azzal a feltétellel fogadta el, hogy a leánya írásbeli nyilatkozatában foglaltak szerint is lemond mindennemű esetleges örökségi jogáról, beleértve a kötelesrészt is és végrendeletét soha, semmilyen jogcímen megtámadni nem fogja, az általános örökössel szemben semmilyen címen, semmilyen követelést nem fog támasztani. A végrendelet szerint, amennyiben az alperes ez utóbbi feltételt megszegi, az esetben az örökhagyó őt az örökségből kitagadja.

1998. június 19-én S. I. elhunyt.

A halála után lefolytatott hagyatéki eljárásban eljáró közjegyző megállapította, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozik a B-i ....3 helyrajzi számú ingatlan örökhagyó nevén álló 1783/3000 hányada, a B-i ...../5 helyrajzi számú ingatlan örökhagyó nevén álló 8/24 részilletősége, a B-i ...../1 helyrajzi számú ingatlan örökhagyó nevén álló 8/24 hányada, a K-i .....1 helyrajzi számú ingatlan örökhagyó nevén álló 6/12 illetősége, az I-i ....7 helyrajzi számú ingatlannak az örökhagyó nevén álló 1848/19859 hányada és a ..... forgalmi rendszámú Suzuki Sedan személygépkocsi ½ tulajdoni hányada. A hagyatékot a közjegyző törvényes öröklés jogcímén az alperesnek, az örökhagyó egyetlen leszármazójának adta át a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten, a törvényes örökös és a végrendeleti örökös között kialakult öröklési jogvitára tekintettel ideiglenes hatállyal. A törvényes örökös ugyanis a végrendelet alaki hibáira hivatkozva azt nem ismerte el érvényesnek.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes az örökhagyóval kötött szerződésében az öröklésről lemondott, ezáltal az öröklésből kiesett, s miután kielégítése elérte az őt illető kötelesrészt, ezért a felperes az örökhagyó törvényes örököse.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, azzal védekezve, hogy az átvett 2 500 000 forint nem érte el az őt illető kötelesrész mértékét. Vitatta a hagyatékhoz tartozó B-i ingatlanok értékét, s állította, hogy az örökhagyó hagyatékába nagyobb összegű, különböző számlákon elhelyezett készpénz is tartozik.

A Fővárosi Bíróság 28.P.22.984/2008/12. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes az örökhagyóval kötött szerződés alapján lemondott az öröklésről, ezzel az öröklésből kiesett, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.392/2009/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletbe foglalt döntése nem terjed ki a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Ugyanilyen lényeges eljárási szabálysértésnek ítélte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen a felperesre terhelte annak a ténynek a bizonyítási kötelezettségét, hogy az alperes által átvett 2 500 000 forint elérte az őt illető kötelesrész mértékét, ennek hiányát ugyanis az alperesnek kell igazolnia. A határozatban egyebek mellett kifejtette a másodfokú bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben az öröklésről lemondott. A lemondó nyilatkozat tartalma egyértelműen azt juttatja kifejezésre, hogy az alperes ellenérték fejében az apja utáni öröklésről lemondott. Ez a megállapodás az örökhagyó végrendeletéből is kitűnik.

A folytatódó eljárás során a felperes keresetét változatlanul fenntartotta.

Az alperes továbbra is a kereset elutasítását kérte, korábbi érvei mellett hivatkozott arra is, hogy édesapjától nem 2 500 000 forintot, hanem csupán 2 200 000 forintot kapott, a különbözetként jelentkező 300 000 forintot az örökhagyó unokájának, az alperes gyermekének juttatta rajta keresztül. Állította, hogy a lemondó nyilatkozat aláírásakor tévedésben volt, nem volt tisztában az örökhagyó hagyatékának értékével. Hivatkozott arra, hogy a lemondó nyilatkozat érthetetlen, ellentmondó, jogellenes feltételt tartalmaz, mert annak tételekor nem lehetett tisztában azzal, hogy édesapja halála mikor fog bekövetkezni és abban az időpontban milyen értékű lesz hagyatéka, s az alapján az őt illető kötelesrész mértéke.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az örökhagyóval kötött szerződés alapján az öröklésről lemondott, ezáltal az öröklésből kiesett. Megállapította, hogy az alperes kielégítése elérte a kötelesrészt, ezért a felperes az örökhagyó törvényes örököse. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 771 100 forint perköltséget, az államnak 617 500 forint kereseti illetéket fizessen meg.