A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20188/2019/6. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Kollár Zoltán, Lukács Zsuzsanna, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.188/2019/6-II

A Fővárosi Ítélőtábla a Pörzse Ügyvédi Iroda (fél címe., ügyintéző: dr. Pörzse Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az ... (fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2018. december 13. napján meghozott 20.P.20.850/2016/55. számú ítélete ellen az alperes részéről 56. és 59. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 152.400 (Százötvenkétezer-négyszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az alperes által le nem rótt 320.000 (Háromszázhúszezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes 2000. február 18-tól 2002. november 18-ig előzetes fogvatartásban, ezt követően 2004. január 29-ig lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állt. A ... (a továbbiakban: ...) a 12.B.33.278/2001. szám alatt folyamatban volt büntetőeljárásban 2003. október 29-én hozott ítéletével a felperest mint III. rendű vádlottat bűnösnek ítélte csoportosan elkövetett rablás bűntettének kísérletében és ezért 3 év fegyházbüntetést és közügyektől eltiltást szabott ki vele szemben. Az alperes mint másodfokú bíróság a 2005. február 16-án hozott 28.Bf.IX.5113/2004/28. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította az indokolási kötelezettség elmulasztása, részben pedig megalapozatlanság miatt. A ... a 2.B.80.153/2005. számon megismételt eljárásban 2009. szeptember 17. napján kelt ítéletével a felperest felmentette. Az alperes mint másodfokú bíróság 2009. december 17-én kelt 24.Bf.9880/2009/5. szám alatti végzésével a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletet is hatályon kívül helyezte és az iratokat az új eljárás lefolytatása végett az alperesnek mint elsőfokú bíróságnak küldte meg, mert az eljárás lefolytatására az rendelkezett hatáskörrel. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az ügyészség öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekménnyel vádolta a felperest, amely a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 2003. július 1. napja óta hatályos 16. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. Mivel a korábbi első fokon hozott ítélet hatályon kívül helyezésére is a törvénymódosítás hatálybalépése után került sor, így a Be. 605. §-ának (5) bekezdésére is figyelemmel nincs lehetőség arra, hogy a megismételt eljárást a kerületi bíróság folytassa le. Az alperes mint elsőfokú bíróság a 13.B.1574/2009/61. szám alatti ítéletével 2010. május 4-én a felperest az ellene emelt vád alól felmentette. Az ítélet 2011. augusztus 31. napján jogerőre emelkedett.

A felperes személyisége nárcisztikus jellegű és egyéb specifikus személyiségzavarban szenved. Ez részben genetikai, részben családi és iskolai neveltetésén alapul korai életeseményekre adott válaszként. A felperes 2004 januárjában nagy valószínűséggel már alkalmazkodási zavarban szenvedett, amely még nem mutatott olyan súlyos tüneteket, mely szenvedésnyomást váltott volna ki a felperesből, illetőleg ami miatt pszichiátriai szakorvosi kezelése lett volna szükséges. A felperes pszichés állapota 2011 augusztusában már kezelést igényelt, amely 2011 októberében meg is kezdődött. Ekkor pszichés zavara hullámzó módon javult. Amennyiben a felperes folyamatos kezelésben részesült volna, akkor állapota javult volna és súlyosabb állapotának kialakulását is megelőzhette volna. A ... (a továbbiakban: ...) ... Bizottsága 2011. december 13-án a felperesnél közepes depressziós epizódot, pánikzavart, valamint alkalmazkodási zavarokat állapított meg és emiatt 10%-os össz-szervezeti egészségkárosodást rögzített.

A felperes által kártalanítás megfizetése iránt indított perben az alperes 20.P.20.520/2012/46. sorszámú elsőfokú ítéletét megváltoztatva a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.509/2014/8. szám alatti ítéletével 15.000.000 forint kártalanítás megfizetésére kötelezte a Magyar Államot. A másodfokú ítélet indokolása szerint a kártalanítás összegének meghatározása során kizárólag a szabadságelvonással járó hátrányokat vette figyelembe, a tovább folytatódó büntető eljárás miatt kialakult sérelmeket azonban nem. Az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény megállapításai szerint ugyanis a felperes pszichés állapotának kialakulásában közrejátszott az is, hogy a büntető eljárás az előzetes letartoztatás megszűnését követően 9 évvel zárult le jogerősen. A felperes beosztásból való felfüggesztésére sem a kényszerintézkedés miatt került sor, mivel az a büntető eljárás teljes tartama alatt fennállt. Rámutatott, hogy a felperesnél bekövetkezett hátrányok az elhúzódó büntető eljárással is összefüggésben állnak.

A felperes az alperesnek írt levelében az elhúzódó büntetőeljárás miatt 5 millió forint kártérítés megfizetését kérte. Az alperes szervezeti képviselője 2015. október 1-jén kelt levelével az eljárás elhúzódása körében a 2005. május 9. és a 2007. december 21. között eltelt 2 év 7 hónapos időszak vonatkozásában elismerte, hogy az a terhére róható. Az inaktív időszakra tekintettel 1.500.000 forint kártérítés megfizetését ajánlotta fel, amelyet a felperes nem fogadott el.

A felperes keresetében 5.000.000 forint és annak 2011. augusztus 31. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Jogalapként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. §-ának (1) és (3), valamint 339., 355. és 360. §-ának (1) bekezdését jelölte meg. Keresetének indokolásában kifejtette, hogy az ellene folyamatban volt büntetőeljárás tovább tartott a szükségesnél, mivel az alperes 28.Bf.IX.5113/2004/28. számú ítéletével 2005. február 16-án hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. Amennyiben erre nem került volna sor, a büntetőeljárás e napon befejeződhetett volna. Ezzel szemben a 2011. augusztus 31. napján emelkedett jogerőre az őt felmentő ítélet. A két dátum között 6 év 6 hónap 15 nap telt el indokolatlanul. A másodfokú bíróságnak már az első hatályon kívül helyezéskor is észlelnie kellett volna az elsőfokú bíróság hatáskörének hiányát. A pert megelőző levelezésben az alperes 2 év 7 hónap inaktív időszakot maga is elismert és ezért 1.500.000 forint megfizetését vállalta. Kifejtette, hogy az elhúzódó büntetőeljárás miatti kárait a kártalanítási perben nem érvényesíthette. Az elhúzódó büntetőeljárás miatt azonban 10%-os egészségkárosodása következett be. ... hivatásos munkája alól fel volt függesztve, illetményének csak 50%-át kapta meg, végül ... munkaköréből 2012. január 26-án felmentették alkalmatlanság miatt. A felfüggesztés alatt nem vállalhatott hivatalosan munkát, bujkálva, illegális jövedelmekből volt kénytelen fenntartani családját.