EH 2007.1659 Ugyanazon napon végrehajtott áremelés kapcsán az összehangolt magatartás vizsgálata [1996. évi LVII. tv. 11. §].

A fővárosi multiplex mozikban szolgáltatott filmelőadá-sok értékesítési piacán, mint az érintett árupiacon 2002. évben 11 multiplex mozi volt. Kettőt az I. r. felperes, négyet a II. r. felperes, kettőt a III. r. felperes, egyet a IV. r. felperes, míg az eljárásban nem szereplő I. Kft. kettőt üzemeltetett. Az I-IV. r. felperesek együttes részesedése a piacon 95% volt, piacvezető mozi a II. r. felperes által üzemeltetett W. volt. A vizsgált piac kevés szereplős "követő típusú" oligopolisztikus piac, rendszerint a piacvezető W. áremelését követően leghamarabb egy hét múlva a többi piaci szereplő is árat emelt. A különböző költségek ellenére közel azonos jegyárakat alkalmaztak az üzemeltetők. Az I. és a II. r. felperesek egyben filmforgalmazók is voltak. A filmforgalmazók kb. két hónappal a megjelenés előtti információs vetítéseket tartottak az üzemeltetők számára. Az üzemeltetők részletes műsortervet készítettek, majd a csütörtöki premiervetítéseket megelőző hétfőn ún. prolongációs értekezletet tartottak az egyes üzemeltetők és a forgalmazók külön-külön. Az üzemeltetők kész műsortervekkel érkeztek, melyeket még vasárnap elkészítettek. A műsoralkun valamennyi forgalmazó és üzemeltető részt vett, ilyenkor az üzemeltetők nem ismerhették meg egymás árait, csak azon üzemeltetőknek volt erre lehetőségük, akik egyben forgalmazók is. A műsoralku délelőtt tartott és délre befejeződött, itt történt a mozi-üzemeltetők részéről az árközlés külön-külön. Az üzemeltetők sikerfilmjeikkel májusban, továbbá az őszi hónapokban jelentkeztek. Sikerfilmként várták a Star Wars (A klónok támadása) című film bemutatását, amelynek háromhetes jegyelővételi időszaka és a Skorpió király című film vetítése 2002. április 25-én kezdődött. A Star Wars film gyártója kikötötte, hogy a jegyelővételi időszak alatt árat nem lehet emelni.

A felperesek 2002. április 25-én áremelést hajtottak végre a bevásárlóközpontokban üzemeltetett mozikban, áremelésüket összehangoltan valósították meg. A 2002. április 22-ei prolongációs értekezleten 11:55 órakor a II. r. felperes forgalmazási igazgatója K. A. e-mailben értesítette az alkalmazottakat arról, hogy "többoldalú megbeszélések eredményeképpen" április 25-étől milyen áremelésre kerül sor. 2002. április 22-én déltájban a mozi-üzemeltetők árváltozásaikról értesítették a filmforgalmazókat, a III. és IV. r. felperes 12:57-kor adta meg az árait. A 2002. április 25-én végrehajtott száz forintos áremelés 40 ár-adatból 32-t érintett, további 3 adat esetében nagyfokú harmónia mutatkozott. E három adatból kettő a W. és a C. két ár-adata, amely révén így a piacon további hét mozival azonos ár alakult ki. Az E. nem érvényesítette a csúcsidőszaki 1090 forintos árat, csak 990 forintra emelte árait. Az I. r. és a II. r. felperesek képviselői, P. F. és K. A. beismerten kétszer is telefonbeszélgetést folytattak, melynek során az áremelés is szóba került. K. A. szobájában talált ártervezeten szereplő "egyeztetést igényel a versenytársakkal" megjegyzés, valamint a "Porttal április 25-től" megjegyzés az összehangolt magatartásra utaló tényként került értékelésre.

Az alperes a fenti bizonyítékokat mérlegelve, értékelve a 2003. november 17-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperesek 2002. április 25-én áremelésüket összehangoltan valósították meg, ezért az I. r. felperest 37 000 000, II. r. felperest 83 000 000, a III. és IV. r. felperest egymás között egyetemlegesen 83 000 000 forint bírság megfizetésére kötelezte a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. § (1) bekezdésébe és a (2) bekezdés a) pontjába ütköző összehangolt magatartás miatt.

A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás adataiból, a feltárt bizonyítékokból, a bírósági eljárásban meghallgatott tanúnyilatkozatokból megállapítható volt a jogsértés elkövetése, az összehangolt magatartás bizonyított volt. A prolongációs értekezletet követő árközlésig egyik felperes sem ismerte, ismerhette meg a többiek árait. Ennek ellenére az árak között kimutatott egyezések és a feltárt telefonbeszélgetések, feljegyzések arra utaltak, hogy a versenytársak a tervezett áremelés mértékében és időpontjában megállapodtak. A véletlen egybeesésen túlmenően ésszerű és racionális indok a párhuzamos magatartás tanúsítására nem volt. Az alperes a határozatában logikusan, ellentmondásmentesen és racionális érveléssel bizonyította, hogy a felperesek összehangolták magatartásukat. Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a III. és a IV. r. felperes által előterjesztett eljárási kifogásokat sem. A bírság kiszabásához kapcsolódó, a többi ügyfél számára nem nyilvános határozati melléklet kézbesítésének elmaradása nem hatott ki az ügy érdemére. Az érintett felpereseknek birtokába jutott a határozat tényleges és teljes szövege, jogorvoslattal élhettek. Helytállónak ítélte az alperesnek az első vizsgálati kifogás elkésettségére tett megállapítását, a második eljárási kifogás kapcsán megállapította, hogy a felpereseket, mint ellenérdekű feleket együttesen kellett volna a másik fél jelenlétében meghallgatni, ez a jogszabálysértés azonban a bírósági eljárás során orvoslásra került, az ügy érdemére nem hatott ki. A bírság mértéke tekintetében szintén megalapozottnak találta az alperes határozatát.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a III. és IV. r. felpereseket külön-külön kötelezte a kereseti illeték és az elsőfokú perköltség megfizetésére. Álláspontja szerint - eltérően az elsőfokú bíróságétól - az alperesi eljárás során tartott tárgyalásra vonatkozó eljárási kifogás megalapozatlan, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 36. § (1) bekezdésének és a Tpvt. 74. § (1) bekezdése alapján a vizsgált magatartás körülményeinek tisztázása érdekében alkalmazott taktika, azaz a felperesek külön-külön és nem együttesen történő meghallgatása nem tekinthető jogsértőnek. A felek az irattanulmányozás során betekintési jogukkal élve az eljárási cselekményen történtekről tudomást szerezhettek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség, nekik kellett bizonyítani, hogy a keresetükben foglalt jogsértések megvalósultak. A felperesek nem bizonyították azt, hogy párhuzamos magatartást tanúsítottak, nem volt bizonyított az, hogy az áremelés, annak azonos mértéke, azonos időpontja és azonos filmhez kapcsolása valamennyi felperest azonosan érintő külső és objektív racionális ok miatt következett be. Az alperes és az elsőfokú bíróság az összehangolt piaci magatartás fennállását jogszerűen állapította meg a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló mérlegelésével és értékelésével. A felperesek azonos magatartásának egyetlen ésszerű magyarázata a magatartások összehangolása volt, más elfogadható magyarázat nincs. A piac logikája, a gazdasági körülmények által indokolt spontán párhuzamos, azaz jogszerű magatartás a perbeli esetben szóba sem kerülhetett. A felperesek egymásra tekintettel tanúsítottak azonos piaci magatartást, amelyre tudatosan készültek, annak körülményeit akarategységben alakították ki. Huzamos időn át készültek egy sikerfilmhez kapcsolódó áremelésre, annak a Star Wars gyártója általi ellenzését követően, az ajánlott háromhetes jegyelővételi lehetőség kezdőnapjára kitűzött azonos sikerfilm, a Skorpió király bemutatójához kapcsolták az áremelést, így próbálták meg a gyártó ajánlását leplezett módon kijátszani. A felperesek semmivel nem tudták magyarázni elfogadható módon, hogy mindannyian miért a perbeli magatartást tanúsították. A felperesek alappal nem tudtak hivatkozni a piac objektív körülményeire, mint magatartásuk kiváltó okára, mert azt huzamos időn át tanúsították, tudatos egyező akaratelhatározással maguk alakították ki. A felperesek lényegében nem is vitatták azt az objektív helyzetet, hogy csak és kizárólag 2002. április 25-én hajthatták végre eredményesen az áremelést, így azt maguk idézték elő, saját tudatos elhatározásukból.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.

Az I. r. felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, az Áe. 26. § (1) bekezdését, a Tpvt. 11. §-át, 14. §-át, 11. § (2) bekezdés a) pontját. Álláspontja szerint a bíróság a tényállást tévesen állapította meg, a bizonyítékokat törvénysértően értékelte és azokból téves következtetést vont le. A felperesek között nem tiltott párhuzamos magatartás valósult meg. A sikerfilm megjelenésének időpontja volt az a lélektani pillanat, amikor a felperesek a kereset rugalmatlanságára tekintettel áremeléssel élhettek. Előzetes egyeztetés a filmforgalmazás jellegzetességeiből fakadóan fogalmilag kizárt. Szakmai okok indokolták az áremelést, mert ezt megelőzően kb. egy évig nem volt áremelés.

A II. r. felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Tpvt. 11. § (1) bekezdésével, a Pp. 3. § (3) bekezdésével, az EK szerződés 81. cikkével, az Áe. 26. § (1) bekezdésével, a Pp. 164. § (1) bekezdésével. A másodfokú bíróság a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat tévesen értelmezte. A bizonyítási teher az alperesen van, a versenyhivatal köteles a szükséges tényeket tisztázni és a megállapításait bizonyítani, a felperesnek azt kell bizonyítania, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő, de bizonyítási teher a perben sem fordul át.

A III-IV. r. felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérték a bírság megfizetése alóli mentesítésükkel együtt. Másodlagosan a másodfokú és/vagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú és/vagy elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték. Álláspontjuk szerint jogszabálysértő volt a megduplázott összegű elsőfokú perköltség megállapítása. A perköltség mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (3) bekezdése, a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2004. (IV. 19.) számú határozatával elfogadott ajánlására tekintettel kellett volna meghatározni. A Pp. 79. § (1) bekezdése alapján jogsértően és a fellebbezési kérelem korlátain túlterjeszkedve a Pp. 253. § (3) bekezdésébe ütközően került megállapításra az elsőfokú perköltség. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Pp. 164. § (1) bekezdésével ellentétes, mert a bizonyítási terhet törvénysértően a felperesek terhére rótta. A felperesek nem tanúsítottak összehangolt magatartást, nem sértették meg a Tpvt. 11. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság ezt a rendelkezést tévesen értelmezve állapította meg a tudatos összehangolt magatartást.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelmek alaptalanok.

A Legfelsőbb Bíróság annak előrebocsátását tartja szükségesnek a felperesek felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogsértések érdemi vizsgálata előtt, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a bizonyítás felvétele kizárt. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok és iratanyag alapján foglalhat állást a bizonyítékok mérlegelésén alapuló jogerős ítéletnek a felperesek által állított jogsértései, a felülvizsgálati kérelmek tartalma alapján a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése kérdésében. A felülvizsgálati eljárás nem harmadfokú eljárás, a bizonyítékok felülmérlegelése kizárt, kivéve, ha a tényállás iratellenessége, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése vagy logikailag ellentmondó értékelése állapítható meg. Ilyen, a bizonyítékok felülmérlegelésére okot adó körülményt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során az alábbiakban kifejtettek szerint nem talált.

Az alperes és az eljárt bíróságok is helytállóan állították meg az érintett piacot a fővárosi multiplex mozikban szolgáltatott filmelőadások piacában. Az elsőfokú bíróság ítélete 17-18. oldalán kifejtetteket e körben a Legfelsőbb Bíróság is osztja. A multiplex mozik és az egyéb mozik, az Art mozi hálózatok nem tartoznak ugyanazon szolgáltatást nyújtók körébe, az eltérő filmválaszték, a szolgáltatások minősége, a teljesítés feltételei különbözősége okán.

A felperesek - akik állítása szerint a közös kényszerítő körülmények ellenére magatartásuk nem vitásan versenyjogi szempontból is megítélhető, mert a piaci verseny a működési területükön sem kizárt - az általuk is árkövető típusú piacnak tekintett piacon nem árkövető magatartást, hanem párhuzamos magatartást tanúsítottak. A felperesek által kifogásolt bizonyítási teher a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felpereseket terhelte, nekik kellett bizonyítani, hogy a keresettel támadott határozat a keresetükben megjelölt okból jogszabálysértő. A felperesek ezért alaptalanul hivatkoztak a bizonyítási teher törvénysértő átfordítására.

A felpereseknek a közigazgatási határozat állított törvényességének hiányát kellett bizonyítaniuk, azt hogy az általuk tanúsított magatartás (egy időpontban végrehajtott áremelés) nem összehangolt magatartás eredménye, hanem a - nem tiltott - párhuzamos magatartás következménye. A felperesek által hivatkozott külső piaci körülmények az áremelést önmagában indokolhatták volna, ha az alperes nem tár fel olyan további bizonyítékokat - ártervezeten levő feljegyzéseket, telefonbeszélgetéseket, e-mailt, az árközlések rögzített időpontjait - amelyek egyértelműen igazolják az összehangolt magatartást. A felperesek álláspontjával ellentétben a közvetett bizonyítékok alapján sem kizárt egy jogsértő magatartás megállapítása, ha a közvetett bizonyítékok olyan bizonyító erővel bírnak, olyan logikai láncot alkotnak, amelynek révén a jogsértés elkövetését tanúsítják. A Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékok értékelését és mérlegelését törvényesnek találta, az eljárt bíróságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytállóan állapították meg hogy az összehangolt magatartást a Tpvt. 11. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontjába ütköző jogsértés elkövetését, illetve azt, hogy a jogsértést megállapító alperesi határozat a keresetben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg.

A III. és a IV. r. felperesek felülvizsgálati kérelmükben kifogásolták a másodfokú ítéletben terhükre külön-külön megállapított elsőfokú perköltség fizetési kötelezettségüket. A III. és a IV. r. felperesek az alperes megállapítása szerint nem független vállalkozások a 2002. június 18-ai üzletrészvásárlásra tekintettel. A III. és a IV. r. felperesek közti kapcsolat azonban nem azonos a Pp. 52. § (1) bekezdése szerinti perbeli egyetemlegességgel. A III. és a IV. r. felperesek önálló jogi személyek, perköltség fizetési kötelezettségüket is külön-külön kellett megállapítani. A III-IV. r. felperesek 45. sorszámú fellebbezésükben az elsőfokú ítéletet a rájuk vonatkozó megállapítások tekintetében teljes egészében támadták, kérték a bírság, továbbá az elsőfokú perköltség megfizetése alóli mentesítésüket. A másodfokú bíróság a III. és IV. r. felperesek által benyújtott fellebbezést teljes körűen elbírálta, így a terhükre megállapított illeték és perköltség vonatkozásában is vizsgálta az elsőfokú ítélet rendelkezéseit, a perköltség mértékére vonatkozó ítéleti indokolást is alapul véve határozott a költségviselésről. Döntése nem sértette meg a Pp. 79. § (1) bekezdését, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (3) bekezdését, a Pp. 253. § (3) bekezdését.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelmekben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. II. 39.259/2006.)