A Győri Ítélőtábla Pf.20352/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 75. §, 78. §, 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 1. §, 345. §, 506. §, 559. §, 567. §, 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet 1. § (3) bek., 7. § (1) bek.] Bírók: Ferenczy Tamás, Maurer Ádám, Zámbó Tamás

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a pertárs által képviselt I.r., III.r., IV.r., V.r. ; a személyesen eljáró II.r. felpereseknek a dr. Nagy Péter jogtanácsos által képviselt "A" alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2007. július 9. napján kelt P.20.082/2005/42. sorszám alatti közbenső ítéletével szemben az alperes által 43. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítélete indokolásának fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy a Magyar Államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 5.000.- /Ötezer/ Ft le nem rótt fellebbezési illetéket, fizessen meg továbbá a felpereseknek - mint egyetemlegesen jogosultaknak - 15 napon belül 10.000.- /Tízezer/ Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az I.r. felperes 1999. január 24. napján a ... forgalmi rendszámú autóbusz utasaként az ausztriai Deutschlandbergnél közúti balesetet szenvedett, amelynek során súlyos, életveszélyes sérülések érték. A sérülések következményeként az I.r. felperes számos műtéten, ausztriai és magyarországi kezelésen, rehabilitációs kezelésen, illetve plasztikai műtéteken esett át. A balesetet okozó autóbuszra az üzembentartója az alperessel kötött gépjármű kötelező felelősségbiztosítási szerződést.

Keresetében az I.r. felperes 3.927.868.- Ft vagyoni kár, valamint 2005. január 1. napjától 45.783.- Ft/hó járadék, 16 millió Ft nem vagyoni kártérítés; valamint II-III.r. felperes 1.500.000. - 1.500.000.- Ft nem vagyoni kártérítés, illetve IV-V.r. felperes 500.000. - 500.000.- Ft nem vagyoni kártérítés, valamint késedelmi kamatai megtérítésére kérte kötelezni a gépjármű kötelező felelősségbiztosító alperest.

A felperesek kereseti érvelése szerint az alperes megtérítési kötelezettsége - a káresemény idején hatályos, a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV.13.) Korm. rend. (a továbbiakban: R.) Melléklete 2.§. /2/ bekezdése szerint - a káresemény helye szerinti ország (Ausztria) gépjármű-felelősségbiztosítási jogszabályai szerint áll fenn. A káresemény bekövetkeztének helye alapján viszont nem alkalmazható a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13.tvr. (a továbbiakban: Nmjt.) 32.§. /1/, /3/ bekezdése alapján - a károkozó és a károsult lakóhelye szerinti - magyar jog. Ugyanis a (biztosító) Irodák Közötti Egységes Megállapodás (zöldkártya-egyezmény), valamint a Nemzeti Biztosítási Hivatalok (bürok) közötti Multilaterális Garancia Egyezmény (garancia egyezmény) nemzetközi szerződés, melyekből egyes rendelkezések részévé váltak a R.-nek, ezért az Nmjt.2.§-a kizárja az Nmjt. alkalmazhatóságát. Ha pedig a felek közötti jogviszonyban az Nmjt. alkalmazható, arra kell figyelemmel lenni, hogy a felperesek és a károkozó gépjármű üzembentartója között személyfuvarozási szerződés (Ptk.506.§. /3/ bekezdés) jött létre, amellyel okozott károkért az alperes vállalt megtérítési kötelezettséget. Így nem az Nmjt.32.§. /1/, /3/ bekezdése, hanem a 24.§-a, 26.§. /2/ bekezdése, 28.§. /1/, /3/ bekezdés b./ pontja alkalmazandó, melyekből a vállalkozási tevékenység kifejtésének helye szerinti (az ausztriai jog) alkalmazása következik. Úgyszintén a személyhez fűződő jog megsértéséből származó igényekre az Nmjt.10.§. /2/ bekezdése a jogsértés helye (Ausztria) szerinti jog alkalmazását írja elő.

Az alperes ellenkérelmében a felelősségbiztosítási jogviszony alapján a megtérítési kötelezettsége fennálltát elismerte, vitatta viszont, hogy a felperesek által elszenvedett károkat az osztrák jog alapján kellene megtérítenie, álláspontja szerint arra a magyar jog, a Ptk.345.§-a, 355-360.§-a az irányadó. Érvelése szerint a R. Melléklete 2.§. /2/ bekezdése és az Nmjt. rendelkezései nem térnek el az alkalmazandó jog tekintetében, az Nmjt.32.§. /3/ bekezdése alapján - a károkozó és a károsult lakóhelye szerinti - magyar jog az alkalmazandó. Amennyiben pedig a felperesek keresetüket a károkozóval megkötött személyfuvarozási szerződésre alapítják, az Nmjt.25.§. i./ pontja alapján a fuvarozó székhelye szerinti - azaz a magyar - jog az alkalmazandó. Kifejtette, hogy a zöldkártya-egyezmény és a garancia egyezmény nem államok közötti nemzetközi szerződés, az biztosítói irodák között jött létre, ezért azok az Nmjt. alkalmazását nem zárják ki. Úgy vélte, hogy az Nmjt.10.§. /2/ bekezdése alapján a felperesek a tényleges károkozóval szemben terjeszthetnek elő csak igényt.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy a perbeli közúti baleset folytán a felpereseket ért vagyoni- és nem vagyoni károkért a károkozó üzembentartóval megkötött felelősségbiztosítási szerződés alapján az alperest terheli a megtérítési kötelezettség.

Határozata indokolásában elsődlegesen megállapította, hogy az alperes a megtérítési kötelezettsége fennálltát ugyan nem vitatta, azonban a felek között vita volt a felpereseket megillető kártérítésre alkalmazandó anyagi jog tekintetében, így a bizonyítandó tények Pp.3.§. /3/ bekezdése alapján történő meghatározásához közbenső ítélettel (Pp.213.§. /3/ bekezdés) volt szükséges határozni az alkalmazandó anyagi jogról.

Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az Nmjt.1.§., a Ptk.1.§. /1/ bekezdése és a VB.1998/3. számú választottbírósági határozat szerint az Nmjt. akkor alkalmazható, ha a jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy, vagy jog szerepel. Ezt követően több szempontból értelmezte a R. Melléklete 2.§. /2/ bekezdését, amely szerint a biztosított által külföldön okozott kár esetén a biztosító helytállási kötelezettsége a káresemény helye szerinti ország gépjármű felelősségbiztosítási jog szabályai szerint áll fenn. Kifejtette, hogy ugyanezt a jogszabályi rendelkezést átvette az utóbb hatályos gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 171/2000. (X.13.) Korm. rendelet és a 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet is. A történeti, rendszertani és nyelvtani értelmezés alapján is arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben a külföldi (osztrák) jogot nem az Nmjt. alapján kell alkalmazni, mivel a magyar jogalanyok a magyar jogrendszer hatálya alá tartoznak. A magyar jogrendszerben pedig a R. Melléklete 2.§. /2/ bekezdése a külföldön okozott károkra a károkozás helye szerinti jogot rendelte alkalmazni. Értékelése szerint ez a jogértelmezés felel meg az egyenlő elbánás elvének is, mert így a káresemény helye szerinti jog kerül alkalmazásra a káreseményben résztvevő valamennyi személy felelősségének megítélésére.

Határozatában az elsőfokú bíróság kitért a nemzetközi jogsegély útján beszerzett osztrák jog - az 1994. évi kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (Khvg), a vasúti járművek és a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló törvény (Ekhg) és az általános polgári törvénykönyv (ABGB) - kártérítési felelősségre, a felelősség módjára vonatkozó alapvető rendelkezései ismertetésére is.