BH 2000.5.198 Akarategység hiányában is fennáll annak az egyetemleges felelőssége, akinek a gondatlan mulasztása tette lehetővé harmadik személyek szándékos károkozását [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., 344. § (1) bek.].

Az eljárt bíróságok által megállapított és a döntésük alapjául szolgáló tényállás szerint a müncheni székhelyű cég tulajdonában álló Audi 80 típusú személygépkocsit 1992. március 11-én ismeretlen személy Budapesten ellopta. Ezután - 1992. február 20-i dátummal - egy hamis számlát készítettek, mintha az egyébként nem létező Atlasz Bt. a külföldről behozott gépkocsit 1.050.000 forintért egy Cs. J. nevű személynek eladta volna. A gépkocsit belföldi forgalomba hozatala céljából N. A. ellenszolgáltatás fejében és meghatalmazás nélkül a IV. r. alperes telephelyén levizsgáztatta, és a IV. r. alperes alkalmazottjától átvette a gépkocsi forgalmi engedélyét és a rendszámtáblát. A gépkocsi műszaki vizsgáztatását a megyei közlekedési felügyelet végezte. A vizsgáztatás előtt a gépkocsi alvázszámát ismeretlen személy meghamisította. Ezt követően a II. r. és a III. r. alperesek - az I. r. alperes közvetítésével - úgy kötöttek adásvételi szerződést a felperessel, és vették fel az 1.000.000 forint vételárat, mintha a forgalmi engedély szerinti tulajdonos, Cs. J. megbízásából jártak volna el. Mások mellett az I. r., a II. r., a III. r. alperes és N. A. ellen is büntetőeljárás indult, ennek során a felperes birtokába és nevére került személygépkocsit 1992. május 18-án a nyomozó hatóság lefoglalta, majd a tulajdonos cég részére adta ki.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 1.000.000 forint és ennek kamata megfizetésére. Az ítélet ellen az I. r., a II. r. és a IV. r. alperes fellebbezett. A I. r. alperes a fellebbezését nem indokolta meg, a II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a gépkocsi származásáról nem volt tudomása. A IV. r. alperes felróhatóság hiányában vele szemben a kereset elutasítását kérte. Az egyetemleges kárfelelősség kimondását is sérelmezte, állítása szerint ehhez hiányzik az akarategység. Államigazgatási jogkörben a gépjármű forgalomba helyezését végezte, míg a többi alperes jogtalan haszonszerzés végett cselekedett. Véleménye szerint a károsult gondatlan magatartásával maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, ami az egyetemlegesség kimondását mellőzhetővé és a kármegosztást lehetővé teszi.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Döntése szerint az I. r. és a II. r. alperes kárfelelősségét az elsőfokú bíróság helytállóan indokolta meg, a IV. r. alperes felelősségét megalapozó tényeket azonban a másodfokú bíróság részben eltérően állapította meg. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a IV. r. alperes a megyei rendőr-főkapitánysággal 1989. március 6-án létrejött megállapodással vált jogosulttá a belföldi forgalom számára vámkezelt gépjárművek rendszámtáblával és forgalmi engedéllyel történő ellátására. A megállapodás mellékletének rendelkezése szerint abban az esetben, ha a gépkocsi műszaki vizsgáztatásakor a tulajdonos helyett meghatalmazott jár el, kérnie kell a meghatalmazást.

A perbeli gépjármű tulajdonosaként hamisított adatokkal Cs. J. nevű személy került feltüntetésre, aki N. A. részére nem adott meghatalmazást. A IV. r. alperes eljárása a konkrét kötelességszegésen túl - az indokolás szerint - azért is felróható, mert ismert volt előtte, hogy N. A. rendszeresen mások részére vizsgáztat gépjárműveket, és veszi át azok iratait; az ügyintézésből mégsem zárta ki, pedig megállapítása szerint "időnként az általa hozott okiratok nem voltak megfelelőek". A másodfokú bíróság álláspontja szerint a IV. r. alperes felróható magatartásának közvetlen következményeként kerültek a lopott gépjárművet legalizáló személyek abba a helyzetbe, hogy a gépkocsit valótlan adatokat tartalmazó forgalmi engedéllyel értékesítsék. Miután a IV. r. alperes mentesülését eredményező körülményt nem bizonyított, a felperest ért kárért tartozik helytállani, mégpedig a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján a többi alperessel egyetemlegesen. Ebből a szempontból nem az akarategységnek, hanem a károsodásnak mint eredménynek van jelentősége. Az adott esetben ugyanis a felperes károsodásához a IV. r. alperes felróható magatartására is szükség volt, a közös károkozás ezért fennáll. A másodfokú bíróság indokolása szerint a körülményekből a felperesnek nem kellett arra következtetnie, hogy lopott személygépkocsit vásárolt, közreható magatartása ezért nem állapítható meg.

A IV. r. alperes felülvizsgálati kérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az okozati összefüggés fennállásának hiányában marasztalták. Véleménye szerint meghatalmazás esetén vagy Cs. J. személyes jelenlétekor is ugyanazok az okiratok kerültek volna kiállításra, a gépkocsi forgalomba helyezése is azonos módon történt volna. Véleménye szerint az egyetemleges marasztalás az akarategység hiányában jogszabálysértő, méltánytalan is vele szemben. Az egyetemlegesség mellőzését és a kármegosztás alkalmazását a felperesnek a szerződéskötéskor tanúsított hanyagsága is indokolja.

A felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.