830/B/1998. AB határozat
az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-a, továbbá 5. § (1) és (6) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-a, továbbá 5. § (1) és (6) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 4. §-a, továbbá 5. §-ának (1) és (6) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta azzal, hogy e törvényszakaszok sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében deklarált bíróság előtti egyenlőséget.
Álláspontja szerint - amelyet eredeti beadványában és annak kiegészítésében részletezett - a képviselők mentelmi jogát a törvény indokolatlanul széleskörűen állapította meg, szinte korlátlan mentességet biztosított a képviselőknek a bármikor és bárhol elkövetett bűncselekményeik felelőssége alól. Ezen túlmenően, a politikai pártok küldötteiből álló parlament az esetek többségében nem függeszti fel a bűncselekménnyel gyanúsított képviselők mentelmi jogát, ekként megakadályozza a pártatlan bíróság által lefolytatandó büntető eljárást és az igazságszolgáltatás érvényesítését, a büntetőeljárási törvény 20. §-ával ellentétben. Ez a jelenség védtelenné teszi az egyszerű állampolgárokat a képviselők által ellenük elkövetett különféle bűncselekményekkel szemben.
Az indítványozó szerint a Kjt. 4. és 5. §-ai ellentmondásban vannak egymással, ezáltal a kialakult "szokásjog" és a helytelen büntetőbírósági gyakorlat oda vezet, hogy a bíróságok még azokban az esetekben is kezdeményezik a mentelmi jog felfüggesztését, amikor a képviselőt - kivételként - nem is illeti meg a mentelmi jog. Ez a helytelen bírói gyakorlat azt eredményezte, hogy a bíróságok ahelyett, hogy csupán felfüggesztenék a büntetőeljárást, azt indokolatlanul megszüntetik, még azokban az esetekben is, amikor azt le kellene folytatniuk.
Az indítvány kiegészítésében az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Kjt. teljes egészében alkotmányellenes. Az ezt követő okfejtésből azonban megállapítható, hogy az indítványozó csupán a törvénynek a képviselők mentességével és mentelmi jogával kapcsolatos 4. és 5. §-ait támadja, összhangban az eredeti indítvány tartalmával.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályok a következők:
"20. § (3) Az országgyűlési képviselőt - az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint - mentelmi jog illeti meg."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Kjt.:
"4. § A képviselő és a volt képviselő bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség nem vonatkozik az államtitoksértésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére."
"5. § (1) A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntető eljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani, vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni.
(2) A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, illetve magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez. Az indítványt a képviselő tettenérése esetén haladéktalanul elő kell terjeszteni.
(3) Szabálysértési ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt - a szabálysértési hatóság megkeresése alapján - a legfőbb ügyész terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez.
(...)
(6) Az Országgyűlés az ügyben vita nélkül határoz, de az érintett képviselő jogosult ismertetni álláspontját. A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntéshez a jelenlévő képviselők kétharmadának a szavazata szükséges."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az országgyűlési képviselők mentelmi jogát - mint jogintézményt - nem a Kjt., hanem maga az Alkotmány deklarálja. A Kjt. ennek alapján a mentelmi jog tartalmát és terjedelmét határozza meg, mivel ezt az Alkotmány külön törvényre bízta.
A mentelmi jog, magában az Alkotmányban szabályozott jogintézmény lévén, alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát nem képezheti, mert az Alkotmány felülbírálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
2. Az indítványozó álláspontja szerint a jogalkotó túlzottan széles körben határozta meg a felelősségmentesség körét azáltal, hogy csak három bűncselekmény tekintetében tett kivételt, mert helyesebb lett volna pld. a hamis vád bűntettét is kivenni a mentesség alól.
A szabályozás tárgyát és terjedelmét tekintve azonban jogalkotói hatáskörről van szó. A jogalkotó hatáskörébe tartozik - az alkotmányos büntetőjog keretein belül - annak eldöntése, hogy milyen cselekményeket minősít büntetendővé, illetve, hogy adott esetben milyen büntethetőséget kizáró okokat konstruál. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hogy valamely jogszabály helyébe egy attól eltérő, esetleg célszerűbb vagy helyesebb jogi megoldást alkosson, vagy ilyen megoldásra konkrétan rámutasson.
3. Az indítványozó szerint a Kjt. 4. § és 5. §-a összeütközésben áll egymással, és ez az oka annak, hogy helytelen "szokásjog" és bírósági gyakorlat alakult ki.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az ítélkezési gyakorlat esetleges ellentmondásai hatáskör hiányában nem képezhetik alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát.
Valamely jogszabályon belüli ellentétes szabályozás - pld. a jogszabály egyes rendelkezéseinek összeütközése - elvileg felvetheti az alkotmányellenesség kérdését, mert olyan fokú jogbizonytalanság keletkezhet, amely már az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményét sérti, amint ezt az Alkotmánybíróság már korábban kifejtette a 21/1993. (VI. 2.) AB határozatában. (ABH 1993, 172, 180.)
Nem mutatható ki azonban az indítvány által támadott jogszabály említett két szakasza, illetve rendelkezése között olyan kollízió, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető, a jogbiztonságot érintő alkotmányellenességhez vezetne.
A 4. § a felelősségmentesség, az 5. § (1) bekezdése pedig a sérthetetlenség fogalmát határozza meg. A felelősségmentesség a képviselőre és a volt képviselőre vonatkozik, és három kivételtől eltekintve feltétlen és örök mentességet biztosít számukra mind a büntetőjogi, mind a polgári jogi felelősség alól, feltéve, ha a vád vagy kereset tárgyát képező magatartást a képviselői mandátum ideje alatt, és a képviselői megbízatással Összefüggésben valósították meg.
A sérthetetlenség ezzel szemben a volt képviselőt nem, csak a képviselőt, valamint a választási időszakban a képviselőjelöltet illeti meg, éspedig csakis a szabálysértési és a büntetőeljárás területén, viszont bármely szabálysértést és bűncselekményt illetően, beleértve azokat is, amelyek a képviselői vagy jelölti jogállással nincsenek összefüggésben.
A két kategória tehát mind személyi, mind tárgyi terjedelmét tekintve elkülönül egymástól, így valóságos összeütközés nem áll fenn a jogszabályon belül.
4. Az Alkotmánynak a bíróság előtti egyenlőséget deklaráló 57. § (1) bekezdése - amely eljárásjogi vonatkozású alapelv - nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 20. § (3) bekezdésében deklarált mentelmi joghoz kapcsolódó Kjt. rendelkezéseivel. Nincs szó arról, hogy a képviselők valamely privilegizált perbeli jogállása a törvény előtti egyenlőség sérelméhez vezetne.
Ha ugyanis az Országgyűlés a képviselő mentelmi jogát felfüggeszti, nincs akadálya annak, hogy őt bíróság elé állítsák, és ez esetben ügyét ugyanazon szabályok szerint bírálják el mint a többi állampolgárét. A mentelmi jog felfüggesztése esetén a bíróság előtti egyenlőség elve maradéktalanul érvényesül, és a képviselőt a bírósági eljárásban többletjogok nem illetik meg.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. december 2.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró