BH 2017.7.223 Szakkérdésnek minősül, hogy a per tárgyát képező fényképek fotóművészeti alkotásoknak tekintendők-e egyéni, eredeti jellegük alapján [1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 1. §, 16. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 207. § (4) bek., 478. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.26044/2012/28., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20762/2015/8., Kúria Pfv.21390/2016/8. (*BH 2017.7.223*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2001-től a G. Kiadó Rt. volt a "Bor és Piac" című szaklap kiadója. 2007-ben a magazint 50-50%-os arányban megvásárolta a felperes által képviselt B. Bt. és az alperes, majd a betéti társaság tulajdonrészének felét 2008-ban értékesítette a perben nem álló D. Kiadói Kft. részére. 2007-ben és 2008-ban összesen 11 alkalommal jelent meg a lap. A felperes az alperestől ellenszolgáltatást nem kapott a főszerkesztői teendők ellátásáért, illetve a lapban megjelent cikkekért, fotókért. Emiatt munkaügyi pert kezdeményezett, azonban a keresetet a bíróság elutasította, mivel a felek nem álltak munkaviszonyban egymással. A felperes betéti társasága által indított szerzői jogi perben az alperessel szembeni eljárást a bíróság megszüntette a felperes perbeli cselekvőképességének hiánya miatt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében 2 835 500 forint szerzői jogdíj és 1 650 000 forint megbízási díj, valamint késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A szerzői jogdíjat a cikkek, a címlapfotók, a lapban megjelent egyéb fotók után, míg a megbízási díjat a főszerkesztői tevékenység ellátása miatt kérte. Másodlagosan az összegekre jogalap nélküli gazdagodás jogcímén tartott igényt.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre, a felperes szerzőségét a képek vonatkozásában, továbbá a követelt összegek összegszerűségét is.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2 616 700 forintot és ennek 2008. május 15. napjától számított késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) alapján megállapította mérlegeléssel a fotók 80%-a esetében a felperes szerzőségét. A perbeli lapot az alperes álláspontjával szemben folyóiratnak tekintette, mivel az egy éven belül többször időszakosan jelent meg és alkalmazhatónak ítélte az Szjt. 45. § (2) bekezdését, amely szerint a folyóiratban való közzétételre kötött felhasználási szerződés esetén nem kötelező az írásbeliség. Az ún. honorlista "nem fizetendő" megjegyzését nem fogadta el a díjazásról való lemondásnak, mert az csak írásban érvényes. A díj mértéke tekintetében elfogadta a felperes számítását. A szerzői jogi igényeknek a fotók tekintetében 875 200 forint erejéig, a cikkek esetében pedig a keresettel egyezően 1 741 500 forint erejéig adott helyt.

[5] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljesen elutasította.

[6] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan ismertette, a bizonyítékokat a szerzői jogi igény tekintetében okszerűtlenül mérlegelte és indokolási kötelezettségét sem teljesítette teljeskörűen, azonban mindez nem tette szükségessé az eljárás megismétlését. Rögzítette, hogy 2007-ben a laptulajdonosok megszerezték a Bor és Piac magazin akkori fotóarchívumát, az alperes és a B. Bt. 2008 elején a 2007. év vonatkozásában elszámoltak egymással. 2008. március 18-án a D. Kiadói Kft.-vel kibővült tulajdonosi kör írásba foglalta az együttműködés feltételeit és megállapodtak, hogy az alperes havi 375 000 forintot elszámolhat a kiadói infrastruktúra biztosításáért és a kiadással kapcsolatos gyakorlati feladatok ellátásáért. A felek között több elszámolás nem volt és a kialakult viták miatt 2009-ben már nem jelentek meg újabb lapszámok.

[7] Az alperes a fotók esetén vitatta a felperes szerzőségét és arra hivatkozott, hogy megállapodásuk szerint az újság felfuttatása érdekében saját tevékenységüket a felek ingyenesen végzik. Az ítélőtábla a felperes szerzőségét megállapította a felperes életszerű előadása és F. E. szerkesztő, valamint K.-né cikkíró tanúk vallomása alapján. Nem keltett észszerű kételyt az alperesi fotóarchívum sem, mert egyrészt abban egyértelműen az együttműködés ideje alatt a lapban történt megjelenés alapján beazonosított fotók vannak, másrészt a szerzők neve itt sincs feltüntetve. Az alperes egyéb bizonyítást a fotókkal kapcsolatban nem ajánlott fel és arra sem tett nyilatkozatot, hogy a felperes helyett kik lehetnek a számba jöhető alkotók. Így a felperes érvényesíthet szerzői jogi igényt nemcsak az alperes által sem vitatottan, az általa írt cikkek, hanem a fotók tekintetében is. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül határozta meg becsléssel a felpereshez köthető fényképfelvételek 80%-os arányát, de további bizonyításnak ebben a kérdésben a másodfokú bíróság nem látta szükségét, mivel megállapíthatónak ítélte, hogy a felek között szóbeli és ingyenes felhasználási szerződés jött létre a felperesi műveknek a folyóiratban való felhasználására. A felek egyezően adták elő, hogy írásban nem jött létre köztük felhasználási szerződés. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a lap folyóiratnak minősül. A felperes nem kapott és nem is kért ellenszolgáltatást a cikkekért és a fotókért az együttműködés idején, ezzel az igénnyel csak a felek kapcsolatának megromlása és a lap kiadásának befejezése után állt elő és az érvényesítés érdekében több pert kezdeményezett. Az alperes látta el a lap kiadásával, menedzselésével kapcsolatos feladatokat, amiért, mivel a felek 2007 után sem számoltak el, nem kapott ellenszolgáltatást a tulajdonosok 2008-as megállapodása ellenére sem. A bérleti díjat, illetve a külső munkatársak költségét a felek közösen viselték. A felperes kiemelte, hogy személyében nem tartozott a tulajdonosi körbe és vitatta munkájának ingyenességét, azonban a tevékenység nem volt egyértelműen elhatárolható, mert nem volt felderíthető, hogy mikor járt el magánszemélyként és mikor a betéti társaság, ezen keresztül a tulajdonostárs nevében. Maga sem tudta eldönteni közreműködésének minőségét, mivel a lappal kapcsolatos követelését mint magánszemély és mint cég is megkísérelte érvényesíteni. A peradatok alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek abban állapodtak meg és így is cselekedtek, hogy azokat a munkákat, amihez értettek, maguk végezték el ellenszolgáltatás nélkül, annak érdekében, hogy a lapból nyereséges lapot csináljanak. Ezt tükrözi az alperes e-mailje, ahol ingyenes munkavégzésről ír és amit válaszában a felperes nem tett kérdésessé. Utalt az ítélőtábla H. Zs., Sz. L. alperesi ügyvezetők és G. E. alperesi könyvelő tanúvallomására. Nem dönti meg ezt D. F. és D.-né G. Á., a D. Kiadói Kft. tulajdonosainak vallomása sem, akik előadták, hogy csatlakozásuk után nem tértek el a korábbi gyakorlattól. Minden úgy volt, ahogy előtte, ami pedig az ingyenes közreműködés volt.