BH 2004.9.372 I. A vezető tisztségviselő által hozott rossz üzleti döntés - noha a cégnek vitathatatlanul kárt okoz - egyéb tényállási elem hiányában nem tekinthető jogellenes magatartásnak [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 32. § (1) bek.; Ptk. 339. §].

II. Az ítélet írásbafoglalási késedelme nem minősül olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az elsőfokú eljárás megismétlését indokolná [Pp. 218. § (1) bek., 252. § (2) bek.].*

Az M. Részvénytársaság felperes az (I. A. Kft. általános jogutódaként) dr. Sz. T. alperes, a jogelőd cég korábbi ügyvezető vezérigazgatója ellen 1999. május 21. napján benyújtott keresetében az alperes 33 169 570 Ft tőke és kamatai megfizetésére kötelezését kérte kártérítés jogcímén. Előadta, hogy az alperes a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 32. § (1) bekezdésébe ütközően nem a vezető tisztséget betöltőkre vonatkozó gondossággal járt el. Az alperes ugyanis az F. Faipari Betéti Társasággal 1997. május 23. napján és az F. Kft.-vel kötött szállítási szerződés 1997. augusztus 7-i módosításakor készpénzelőleg fizetését vállalta, illetőleg a szállító részére bankgarancia helyett készpénzelőleget biztosított. A szerződések nem mentek teljesedésbe, a már átutalt készpénzelőlegek visszatérítésének elmaradása miatt a felperest kár érte.

Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását 2000. február 23. napján az azonos tárgykörben folyamatban lévő büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztette. A fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2001. március 21. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróságot a per tárgyalásának folytatására utasította.

Az elsőfokú bíróság a 2002. május 27. napján kelt ítéletével a keresetet elutasította. Elfogadta az alperes védekezését, amely szerint a szerződés, illetve a módosító megállapodás megkötésénél a tisztségének megfelelő elvárható gondossággal járt el, előzetesen tájékozódott a társasággal szerződő cégekről, a szerződéseket a cég jogásza, dr. Sz. I. készítette el. A régi Gt. 32. § (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők kötelezettségeik megsértésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak. A vezető tisztségviselők a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint kötelesek a társaságuknak okozott kárt megtéríteni. Ennek feltétele, hogy a károkozó szándékos vagy gondatlan magatartása okozza a kárt, a magatartás jogellenes legyen, továbbá a magatartás és a bekövetkezett kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást. Az alperes a cég képviseletében eljárva nem vitásan rossz üzletet kötött, ez azonban "belefér" az üzleti kockázat körébe, és nem minősíthető jogellenes magatartásnak.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Változatlanul állította, hogy az alperes nem az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható gondossággal járt el, magatartása nem rossz üzlet megkötésének, hanem jogellenesnek minősíthető. A felperes jogelődjénél, az I. A. Kft.-nél az ilyen típusú szerződések megkötése során soha nem volt gyakorlat a teljesítést megelőző készpénzes fizetés, ilyen értelemben az alperes intézkedése tehát előzmény nélküli. Nincs bizonyítékkal alátámasztva az a tényállási elemként elfogadott alperesi kijelentés, hogy az alumíniumtömbök beszerzésére vonatkozóan a vállalat menedzsermentjének volt döntése. Kifogásolta, hogy az ítélethozatalra elhalasztott, 2002. május 27-én megtartott tárgyaláson az ítélet nem volt írásba foglalva, illetve a bíróság az ítéletet írásban nem adta át a felperes jogi képviselőjének. Az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség eltúlzott mértékű.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.