62010CJ0412[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2011. november 17-i ítélete. Deo Antoine Homawoo kontra GMF Assurances SA. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division - Egyesült Királyság. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog - 864/2007/EK rendelet - Időbeli hatály. C-412/10. sz. ügy.

C-412/10. sz. ügy

Deo Antoine Homawoo

kontra

GMF Assurances SA

(a High Court of Justice [England & Wales], Queen's Bench Division [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog - 864/2007/EK rendelet - Időbeli hatály"

Az ítélet összefoglalása

Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog - 864/2007 rendelet - Időbeli hatály - A hatálybalépés és az alkalmazás időpontja közötti különbségtétel - Terjedelem

(EUMSZ 297. cikk; 864/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 31. és 32. cikk)

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007 rendeletnek ("Róma II"-rendelet) az EUMSZ 297. cikkel összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság csupán a 2009. január 11-én vagy azt követően bekövetkezett károkozó eseményekre köteles a rendeletet alkalmazni, és hogy a kártérítés iránti eljárás megindításának, illetve az alkalmazandó jog eljáró bíróság általi meghatározásának időpontja nem befolyásolja a rendelet időbeli hatályának a meghatározását.

A 864/2007 rendelet ugyanis egyrészt tartalmazza az "Időbeni alkalmazás" [helyesen: Időbeli alkalmazás] című 31. cikket, amely szerint a rendeletet "a hatálybalépését követően bekövetkező, károkozó eseményekre kell alkalmazni", másrészt "Az alkalmazás időpontja" című 32. cikket, amelynek értelmében e rendeletet "2009. január 11-től kell alkalmazni". Márpedig a rendelet hatálybalépésének időpontját meghatározó különös rendelkezés hiányában annak időpontját az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében kimondott általános szabály alapján kell megállapítani. Mivel a rendelet 2007. július 31-én került az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetésre, az azt követő huszadik napon, vagyis 2007. augusztus 20-án lépett hatályba.

E körülmények között a rendelet 31. cikkét nem lehet anélkül értelmezni, hogy a 32. cikkben meghatározott alkalmazás kezdő időpontját - vagyis 2009. január 11-ét - figyelembe ne vennénk. Ez az egyetlen olyan értelmezés, amely lehetővé teszi a rendeletnek a hatodik, tizenharmadik, tizennegyedik és tizenhatodik preambulumbekezdésében előírt céljai teljes megvalósításának - vagyis a jogviták kimenetelének előreláthatóbbá válásának, az alkalmazandó joggal kapcsolatos jogbiztonságnak, valamint a hivatkozott rendeletnek a tagállamokban történő egységes alkalmazásának - biztosítását. Mindazonáltal e célokat veszélyeztetné, ha a rendelet a hatálybalépése és a 32. cikkében meghatározott időpont között bekövetkezett károkozó eseményekre is alkalmazható lenne.

(vö. 23., 30., 33-35., 37. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2011. november 17.(*)

"Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog - 864/2007/EK rendelet - Időbeli hatály"

A C-412/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2010. augusztus 18-án érkezett, 2010. július 27-i határozatával terjesztett elő az előtte

Deo Antoine Homawoo

és

a GMF Assurances SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot a tanács elnöke, A. Prechal, K. Schiemann, C. Toader (előadó) és E. Jarašiūnas bírák

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. július 14-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- Deo Antoine Homawoo képviseletében J. Dingemans, QC, M. Zurbrugg és K. Deal advocates, valamint I. Mitchell solicitor,

- a GMF Assurances SA képviseletében N. Paines, QC, P. Janusz advocate, valamint S. Ball és P. Thomas solicitors,

- a görög kormány képviseletében G. Karipsiadis és T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében L. Seeboruth, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. szeptember 6-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ("Róma II") szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 199., 40. o., a továbbiakban: rendelet) 31. és 32. cikkének EUMSZ 297. cikkel együttes olvasatban való értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az Egyesült Királyságban állandó lakhellyel rendelkező és franciaországi tartózkodása alatt autóbalesetet szenvedett D. A. Homawoo és egy Franciaországban alapított és székhellyel rendelkező biztosítótársaság, a GMF Assurances SA (a továbbiakban: GMF) között indult peres eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A rendelet hatodik, tizenharmadik, tizennegyedik és tizenhatodik preambulumbekezdése így hangzik:

"(6) A belső piac megfelelő működése - annak érdekében, hogy előreláthatóbbá váljon a jogviták kimenetele, valamint hogy javuljon az alkalmazandó joggal kapcsolatos biztonság és az ítéletek szabad mozgása - szükségessé teszi azt, hogy a tagállamokban hatályos kollíziós szabályok ugyanazt a nemzeti jogot határozzák meg, függetlenül attól, hogy melyik országban található az a bíróság, amely előtt keresetet indítanak.

[...]

(13) A közösségi jogviták felei közötti verseny torzulásának kockázata akkor hárítható el, ha egységes szabályokat alkalmaznak, tekintet nélkül a felek által választott jogra.

(14) A jogbiztonság követelménye és az egyedi ügyekben az igazságtétel iránti igény a jog érvényesülésén alapuló térség alapvető elemei. [...]

[...]

(16) Az egységes szabályoknak a bírósági határozatok kiszámíthatóságát kell erősíteniük, valamint biztosítaniuk kell a felelősnek tekintett és a kárt elszenvedő személy érdekei közötti ésszerű egyensúlyt. [...]"

4 A rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében:

"Ha e rendelet másképp nem rendelkezik, a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be."

5 A rendelet "Az irányadó jog alkalmazási köre" című 15. cikke kimondja, hogy:

"A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra e rendelet szerint alkalmazandó jog különösen a következőkre vonatkozik:

[...]

c) a károk megléte, természete és mértékének megállapítása, vagy az igényelt jóvátétel;

[...]."

6 A rendelet "Kapcsolat a meglévő nemzetközi egyezményekkel" című 28. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) E rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyekben e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam részes, és amelyek a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg.

(2) Az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában azonban e rendelet - mint a tagállamok közötti rendelet - elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben."

7 A rendelet nemzetközi egyezmények jegyzékére vonatkozó 29. cikkének (1) bekezdés így rendelkezik:

A tagállamok 2008. július 11-ig közlik a Bizottsággal a 28. cikk (1) bekezdésében említett egyezmények jegyzékét. Amennyiben a tagállamok ezen időpontot követően felmondják ezen egyezmények valamelyikét, erről értesítik a Bizottságot."

8 A rendelet 30. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

"A Bizottság legkésőbb 2008. december 31-ig tanulmányt nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a magánélet és a személyiségi jogok megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog terén fennálló helyzetről, figyelembe véve a sajtószabadságra és a médiában érvényesülő véleménynyilvánítási szabadságra vonatkozó szabályokat, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez kapcsolódó kollíziós kérdéseket."

9 A rendelet "Időbeni alkalmazás" [helyesen: Időbeli alkalmazás] című 31. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ezt a rendeletet a hatálybalépését követően bekövetkező, károkozó eseményekre kell alkalmazni."

10 A rendelet "Az alkalmazás időpontja" című 32. cikke az alábbiakat írja elő:

"Ezt a rendeletet 2009. január 11-től kell alkalmazni, kivéve a 29. cikket, amelyet 2008. július 11-től kell alkalmazni."

A nemzeti szabályozás

11 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, az angol jogban a kártérítésre vonatkozó kollíziós szabályokat a "Róma II"-rendelet alkalmazhatósága előtt a Private International Law (Miscellaneous Provisions) Act 1995 (a nemzetközi magánjogról [vegyes rendelkezések] szóló 1995. évi törvény) III. része tartalmazza, és e szabályok úgy rendelkeznek, hogy az alkalmazandó jog annak az országnak a joga, ahol a károkozó esemény bekövetkezett. A személyi sérüléssel járó esetek vonatkozásában a hivatkozott 1995. évi törvény 11. cikke (2) bekezdésének a) pontja különös szabályként kimondja, hogy az alkalmazandó jog annak a helynek a joga, ahol az érintett személy a sérülés bekövetkezésekor tartózkodott.

12 A hivatkozott 1995. évi törvénynek a Law Applicable to Non-Contractual Obligations (England and Wales and Northern Ireland) Regulations 2008 (a szerződésen kívüli kötelmekre vonatkozó jogról [Anglia és Wales és Észak-Írország] szóló 2008. évi rendelet) (SI 2008/2986.) által beiktatott 15A. cikke kimondja, hogy a törvény III. része "nem vonatkozik azon kártérítéssel kapcsolatos döntésekre, amelyek a [rendelet] hatálya alá tartoznak".

13 A kár mértékének meghatározása vonatkozásában az angol ítélkezési gyakorlat - és különösen a House of Lords által a Harding kontra Wealands ügyben hozott 2007. évi végzés [(2007) 2. AC 1.] - megállapítja, hogy a kár mértékének megállapítása az egyes jogcímek vonatkozásában eljárási kérdés, amelyet lex foriként az angol jog szabályoz.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14 Franciaországi tartózkodása során D. A. Homawoo 2007. augusztus 29-én egy gépjárművel okozott baleset áldozata lett, amelynek vezetője a GMF-nél - amely egy Franciaországban alapított és székhellyel rendelkező társaság - volt biztosítva.

15 2009. január 8-án D. A. Homawoo személyi sérülések és közvetett károk miatt a High Court előtt többek között a GMF ellen kártérítés iránti pert indított.

16 A kérdést előterjesztő bíróság előtt az alapeljárás felperese arra hivatkozott, hogy az alapeljárásban a felperes kára mértékének megállapítására mint lex fori az angol jog irányadó. Úgy vélte, hogy a rendelet annak időbeli hatálya miatt nem alkalmazható, mivel az a 31. és 32. cikke értelmében 2009. január 11-ét - vagyis a rendelet hatálybalépéseként meghatározott időpontot - megelőzően bekövetkező károkozó eseményekre - mint az alapeljárásban sem - nem volt alkalmazható. Másodlagosan megjegyezte, hogy a rendelet akkor sem alkalmazható - függetlenül a kár bekövetkeztének időpontjától -, amennyiben a [peres] eljárás ezen időpont előtt kezdődött.

17 Mindazonáltal a GMF - miközben nem vitatta, hogy a felperes kártérítési igénye megalapozott - arra hivatkozott, hogy az említett kárra a rendelet által előírt kollíziós rendelkezések alapján a francia jog irányadó. A GMF szerint ugyanis a rendelet az EUMSZ 297. cikk által megállapított szabály értelmében az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lépett hatályba. Következésképpen az alapeljárásban a rendelet alkalmazandó, mivel a károkozó esemény ezen időpont után következett be, és a nemzeti bíróság 2009. január 11-ét követően volt hivatott az alkalmazandó jogról dönteni.

18 A High Court of Justice először is úgy véli, hogy e rendelet 32. cikke nem a kereset benyújtásának, illetve valamely bíróság határozatának időpontjára hivatkozik, és következésképpen semmi nem igazolja e rendelet olyanfajta értelmezését, miszerint a rendelet az e rendelkezésben meghatározott időponttól minden eljárásra alkalmazandó. Másodszor megjegyzi, hogy az az értelmezés, miszerint a rendeletet azokra a károkozó eseményekre kell alkalmazni, amelyek 2009. január 11-én vagy ezt követően következnek be, a jogbiztonság biztosítására szolgálna, mivel egyetlen időpont kerülne meghatározásra, függetlenül a peres eljárások megindításának időpontjától. Mindazonáltal a rendelet 31. cikke szövegére figyelemmel kétli, hogy ilyen értelmezésre kerülhetne sor.

19 E körülmények között a High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a "Róma II"-rendeletnek az EUMSZ 297. cikkel összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét, hogy e rendelkezések megkövetelik a nemzeti bíróságtól a "Róma II"-rendelet, különösen annak 15. cikke c) pontjának alkalmazását olyan esetben, amelyben a károkozó esemény 2007. augusztus 29-én következett be?

2) Befolyásolja-e az első kérdésre adandó választ az alábbi tények valamelyike:

a) a kártérítés iránti pert 2009. január 8-án indították;

b) a nemzeti bíróság nem határozta meg az alkalmazandó jogot 2009. január 11-e előtt?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

20 A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó kérdései révén lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy úgy kell-e értelmezni a rendeletnek az EUMSZ 297. cikkel összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét, hogy a nemzeti bíróság csupán a 2009. január 11-én vagy azt követően bekövetkezett károkozó eseményekre köteles a rendeletet alkalmazni, és hogy a kártérítés iránti eljárás megindításának, illetve az alkalmazandó jog eljáró bíróság általi meghatározásának időpontja befolyásolja-e a rendelet időbeli hatályát.

21 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésekre adandó válasz érdekében a rendelet két rendelkezését együttesen kell megvizsgálni annak meghatározása céljából, hogy melyik az az időpont, amelytől kezdve e rendelet hatályba lépett.

22 A rendelet hatálybalépésének időpontjával kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében a jogalkotási aktusok a bennük megjelölt napon, illetve ennek hiányában az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.

23 A jelen ügyben ugyan a rendelet kifejezetten nem határozza meg a hatálybalépés időpontját, ám egyrészt "Időbeni alkalmazás" [helyesen: Időbeli alkalmazás] című 31. cikke értelmében a rendeletet hatálybalépését követően bekövetkező, károkozó eseményekre kell alkalmazni, másrészt "Az alkalmazás időpontja" című 32. cikke értelmében a rendeletet 2009. január 11-től kell alkalmazni, kivéve a 29. cikket, amely az alapeljárásban nem alkalmazandó.

24 Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a jogalkotó megkülönböztetheti az általa elfogadott szöveg hatálybalépésének, illetve alkalmazásának időpontját oly módon, hogy az alkalmazás időpontját a hatálybalépéshez képest későbbi időpontban határozza meg. Ez az eljárás lehetővé teszi különösen a tagállamok, illetve az uniós intézmények részére, hogy attól kezdve, hogy az adott jogi aktus hatályba lép, és ennélfogva az uniós jogrendszer részét képezi, ez alapján eleget tegyenek a rájuk háruló, és a jogi aktus által megjelölt jogalanyokra való későbbi teljes alkalmazásához elengedhetetlen előzetes kötelezettségeknek.

25 Amint azt a főtanácsnok indítványának 21. pontjában megjegyezte, a jogalkotó a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén több jogi aktus - így például a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról ("Róma I") szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 177., 6. o.) - esetén is így járt el.

26 A hivatkozott rendelettel kapcsolatosan nyilvánvaló, hogy sem a 31. cikk, sem a 32. cikk nem határozza meg e rendelet hatálybalépésének időpontját

27 Ugyan igaz, hogy a rendelet 32. cikke címének három különböző nyelvi változata ("Inwerkingtreding", "Data intrării în vigoare" és "Entrada en vigor") is a hatálybalépés fogalmára utal. Mindazonáltal még e három nyelvi változat tartalma is a rendelet alkalmazásának időpontjaként határozza meg 2009. január 11-ét.

28 Amint arra a főtanácsnok indítványának 39. pontjában emlékeztetett, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az uniós jogi aktusok egységes alkalmazása értelmezésének szükségessége nem engedi meg kétség esetén valamely rendelkezés szövegének külön kezelését, hanem ellenkezőleg, annak a többi hivatalos nyelvi változat fényében való értelmezését követeli meg (lásd különösen a 9/79. sz. Koschniske-ügyben 1979. július 12-én hozott ítélet [EBHT 1979., 2717. o.] 6. pontját és a C-199/08. sz. Eschig-ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-8295. o.] 54. pontját).

29 A jelen ügyben az összes nyelvi változatban ugyanolyan tartalommal bíró rendelkezésre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a rendelet 32. cikke a rendelet alkalmazásának, nem pedig hatálybalépésének időpontját határozza meg.

30 Ebből következően a rendelet hatálybalépésének időpontját meghatározó különös rendelkezés hiányában annak időpontját az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében kimondott általános szabály alapján kell megállapítani. Mivel a rendelet 2007. július 31-én került az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetésre, az azt követő huszadik napon, vagyis 2007. augusztus 20-án lépett hatályba.

31 Ezt a megállapítást az a körülmény is megerősíti, hogy a rendelet ettől az időponttól kezdve ír elő bizonyos kötelezettségeket a tagállamok és a Bizottság számára. A rendelet 29. cikke szerint ugyanis a tagállamok a rendelet alkalmazása időpontját megelőzően, vagyis 2008. július 11-ig kötelesek voltak közölni a Bizottsággal az ezen a jogterületen kötött azon nemzetközi egyezményeket, amelyekben szerződő felek voltak, a Bizottságnak pedig közzé kellett tennie az Európai Unió Hivatalos Lapjában ezen egyezmények jegyzékét.

32 Továbbá a rendelet 30. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak legkésőbb 2008. december 31-ig tanulmányt kellett benyújtania a Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Ennélfogva ezeknek a kötelezettségeknek 2009. január 11-ig - vagyis a rendelet 32. cikk által az összes jogalany tekintetében előírt alkalmazásának kezdeti időpontjáig - eleget kellett tenni.

33 E körülmények között a rendelet 31. cikkét - amely a címe értelmében az "Időbeni alkalmazásra" [helyesen: Időbeli alkalmazás] vonatkozik - nem lehet anélkül értelmezni, hogy a 32. cikkben meghatározott alkalmazás kezdő időpontját - vagyis 2009. január 11-ét - figyelembe ne vennénk. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy e rendelet a 31. cikke értelmében az ezen időpontot követően bekövetkezett károkozó eseményekre alkalmazandó.

34 Ez az egyetlen olyan értelmezés, amely lehetővé teszi a rendeletnek a hatodik, tizenharmadik, tizennegyedik és tizenhatodik preambulumbekezdésében előírt céljai teljes megvalósításának - vagyis a jogviták kimenetelének előreláthatóbbá válásának, az alkalmazandó joggal kapcsolatos jogbiztonságnak, valamint a hivatkozott rendeletnek a tagállamokban történő egységes alkalmazásának - biztosítását.

35 Mindazonáltal ezek a célokat veszélyeztetné, ha a rendelet a hatálybalépése és a 32. cikkében meghatározott időpont között bekövetkezett károkozó eseményekre is alkalmazható lenne. Amint ugyanis azt az alapeljárás felperese, az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság is hangsúlyozta, nem kizárt, hogy két, ugyanazon a napon, ám 2009. január 11-ét megelőzően bekövetkezett károkozó eseményre a kártérítés iránti per megindítása vagy az alkalmazandó jog eljáró bíróság általi meghatározásának időpontja szerint eltérő jogszabályok legyenek irányadók. Továbbá az ugyanazon a helyen több személynek kárt okozó eseményből eredő kötelezettségekre is eltérő jogszabályok lehetnek irányadók a különböző bírósági eljárások kimenetelétől függően.

36 Ennélfogva sem az adott ügyben folytatott eljárás megindításának időpontja, sem az alkalmazandó jog nemzeti bíróság általi meghatározásának időpontja nem releváns a rendelet időbeli hatályának meghatározása tekintetében. Amint a rendelet 31. cikkéből kitűnik, az egyetlen figyelembe veendő időpont a károkozó esemény bekövetkezésének időpontja.

37 E feltételek mellett az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy rendeletnek az EUMSZ 297. cikkel összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság csupán a 2009. január 11-én vagy azt követően bekövetkezett károkozó eseményekre köteles a rendeletet alkalmazni, és hogy a kártérítés iránti eljárás megindításának, illetve az alkalmazandó jog eljáró bíróság általi meghatározásának időpontja nem befolyásolja a rendelet időbeli hatályának a meghatározását.

A költségekről

38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ("Róma II"-rendelet) az EUMSZ 297. cikkel összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság csupán a 2009. január 11-én vagy azt követően bekövetkezett károkozó eseményekre köteles a rendeletet alkalmazni, és hogy a kártérítés iránti eljárás megindításának, illetve az alkalmazandó jog eljáró bíróság általi meghatározásának időpontja nem befolyásolja a rendelet időbeli hatályának a meghatározását.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: angol.