BH 2001.8.359 Csempészet esetén az elkövető magatartásának szándékos vagy gondatlan volta olyan jogkérdés, amely a felülvizsgálat körében vizsgálható, így fennáll annak a lehetősége, hogy a rendkívüli perorvoslat körében a magatartást a Legfelsőbb Bíróság - a gondatlan elkövetés folytán - szabálysértésként értékelje [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont, 1986. évi I. tv 114. § (2) bek.].

A városi bíróság az 1998. április 7-én kelt - a megismételt eljárásban hozott - ítéletében a terheltet a jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.

Az ügyben kölcsönös fellebbezések folytán eljáró megyei bíróság az 1999. május 18. napján jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terheltet a vádban terhére rótt bűntettben bűnösnek találta, ezért vele szemben 180 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egynapi tétel összegét 300 forintban határozta meg.

A másodfokon hozott jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben az ügyben hozott másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozták.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1991-től volt a L. Kft. és a D. Kft. ügyvezető igazgatója. Mindkét korlátolt felelősségű társaságot a németországi L. AG Rt. alapította, azonos törzstőkearánnyal. Az alapító okiratban rögzítették, hogy a L. AG az egyes kft.-k számlájára milyen összegű tőkeapportot fizet be valutában. Az irányadó szabályozás szerint e külföldről befizetett tőkeapport erejéig lehetett a kft. számára vámmentesen külföldi termelőeszközöket Magyarországra behozni. A tőkeapport befizetési kötelezettségének a L. AG Rt. maradéktalanul eleget tett.

A termelőeszközöket - a befizetett tőkeapport terhére - ugyancsak a tulajdonos L. AG Rt. szállította be Magyarországra. Amikor az L. Kft. erre a célra felhasználható kerete elfogyott, a németországi feladások címzését nem módosították, lényegében továbbra is az L. Kft. részére - ám eltérő címek feltüntetésével - továbbították a feladott termelőeszközöket.

Ezek vámkezeltetése a terhelt feladata volt. Az L. Kft. vámmentes valutakerete 1991. május 3. és 1991. szeptember 11. között kimerült, ezután a beérkezett termelőeszközök egy részét - az L. Kft. részére kiállított számlával ellentétesen - a D. Kft. számára vámolták. Így az 1991. július 3. és 1992. január 2. között a Németországban feladott termelőeszközöket öt esetben - összesen 702 029 német márka értékben - a kiállított számlától eltérően a D. Kft. vámmentességet biztosító valutakerete terhére vámolták el.

Hónapokkal később a D. Kft. a termelőeszközök egy részét értékesíteni akarta, és az ennek feltételeként előírt vámot be akarta fizetni. Jóllehet a vámszervek a D. Kft. e kérelme tárgyában nem hoztak határozatot, a cég 1992. november 4-én 15 074 998 Ft-ot a VPOP gazdálkodó szervezetek számlájára vám- és járulékok költségei címén befizetett.

A németországi L. AG a számlák címzését utóbb - 477 529 német márka erejéig - helyesbítette, és a két cég belső elszámolása megtörtént.

Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság részletesen számot adott a felmerült bizonyítékok mérlegeléséről.

A terhelt elismerte a szabálytalan vámoltatást, ám a gondatlanságára hivatkozott. A beérkezett termelőeszközöket ő sorolta az általa vezetett cégek működési körébe, a vádban érintett öt tétel a D. Kft. tevékenységéhez kellett. A vámolás lebonyolításával egy szakcéget bízott meg, de a műszaki igények ismeretében ő jelölte ki, hogy az eszközöket a D. részére kell vámolni. Gondatlansága folytán nem tulajdonított jelentőséget a számlákon szereplő címzésnek, amely - vélekedése szerint - a németországi munkatársak hiányos magyarországi ismereteivel függött össze, a tényállásban leírt vámkezelés szabálytalansága azonban a megbízott B. Trade közreműködő dolgozóinak, sőt a vámszervek eljáró tisztjeinek sem tűnt fel. A megtévesztésre a D. Kft. nevében a vámfizetési szándékkal kapcsolatosan tett utólagos bejelentés nyomán derült fény.

Az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnően a bíróság elfogadta mindazokat a bizonyítékokat, melyeket a perbeli bizonyítás során közvetlenül megvizsgált. A meghallgatott vámtisztek elismerték, hogy a szabálytalan vámolást nem észlelték, és az L. AG képviseletében eljáró - a perben tanúként meghallgatott - H. R. tanú is a terhelttel egyezően nyilatkozott. Megerősítette, hogy a termelőeszközöket Münchenben feladó munkatársak - az L. AG alkalmazottai - nem tudtak különbséget tenni a cég magyarországi kft.-i között, ezért került sor több ízben téves címzésre, melyet utóbb helyesbítettek.

Az elsőfokú bíróság a terhelt védekezését - az azt alátámasztó bizonyítékokra is figyelemmel - elfogadta, ennek alapján a tényállásból a vádlott gondatlanságára vont jogkövetkeztetést, és minthogy a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott csempészet bűntette csak szándékos magatartással követhető el, őt az ellene emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.

A megyei bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt ténymegállapításokat megalapozottnak találta, és azokat irányadónak tekintette. Álláspontja szerint azonban a helyesen megállapított tényállásból a terhelt szándékosságára kellett következtetést vonni. Ennek alátámasztására a megyei bíróság az elsőfokú ítélet egyetlen mondatára hivatkozott, amely szerint: "a vádlott 1991. július 3. és 1992. január 2. között öt esetben olyan vámáru-nyilatkozatot állított ki, amelyhez a becsatolt számla nem volt alkalmas tőkeapport terhére történő vámmentes kezeléshez." A másodfokú ítéletből kitűnően "az idézett mondat szerinti tényállás teljes egészében kimeríti a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és az elkövetési összegre figyelemmel a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettének törvényi tényállási elemeit".

A terhelt és a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány vitatta a megyei bíróság jogkövetkeztetésének a helytálló voltát. Az elsőfokú ítélet indokaira utalással a terhelt gondatlansága mellett érvelt, és kétségbe vonta, hogy a megalapozottan megállapított tényállásból - a terhelt védekezésének elfogadása mellett - a cselekmény szándékos elkövetésére lehetne következtetni. Mindemellett a jelentős időmúlásra utalva, a felülvizsgálati kérelem a magatartás társadalomra veszélyességének elenyészésére is hivatkozott (Btk. 36. §). Okfejtéséből következően e körülményre figyelemmel a terhelt büntethetősége megszűnt [Btk. 32. § d) pont].