3336/2023. (VI. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 6.Pf.20.978/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselővel (Krizsa Ügyvédi iroda) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Budapest Környéki Törvényszék 6.Pf.20.978/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] Kérelmét az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapította.

[3] 2. Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló előzményi ügy lényegét az alábbiak szerint foglalta össze.

[4] Az indítványozó deviza alapú kölcsönszerződést kötött személygépkocsi megvásárlása céljából. A hitelező a megállapított tartozásra tekintettel a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, és a tőketartozás és kamatai megfizetését követelte. A követelés engedményezését követően az engedményes keresettel élt a bíróság előtt az indítványozó mint alperes ellen, melyben a teljes lejárt tartozás tőkésítése útján kérte az indítványozó marasztalását. A Gödöllői Járásbíróság 8.P.20.306/2021/7. számú ítéletével a keresetnek helyt adott, és az indítványozót a tőketartozás, a szerződéses kamat, a késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére kötelezte.

[5] Az elsőfokú bíróság régi Ptk. 523. § (1) bekezdése alkalmazásával elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felek között létrejött-e a kölcsönszerződés, ha igen milyen tartalommal, illetve az deviza alapú szerződés volt-e. E körben hivatkozott a régi Ptk. 205. § (1) bekezdése alapján arra, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A régi Ptk. 205. § (2) és (3) bekezdés rendelkezéseit is alkalmazva rámutatott arra, hogy a teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő kölcsönszerződés 6. pontjában feltüntetésre került, miszerint a kölcsönszerződés CHF alapú, továbbá az indítványozó a személyes meghallgatása során is előadta, hogy a gépjárműkereskedő svájci frank alapú hitel felvételét ajánlotta. Az indítványozó ezt követően a szerződés írott formájában nyilatkozott arról, hogy deviza alapú szerződést szeretne kötni. Az a körülmény, hogy a deviza alapúsággal kapcsolatban az indítványozó megfelelő tájékoztatást kapott-e, nem a szerződés létrejötte, hanem az érvényessége körében vizsgálandó. Mindezek alapján megállapította, hogy a felek között deviza alapú kölcsönszerződés jött létre. Hivatkozott arra is, hogy az Üzletszabályzat 18.3.3. pontjában biztosított jogával élve az indítványozó kérhette a devizában nyilvántartott tartozásának forintkölcsönre történő átváltását az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat megszűntetve.

[6] A kölcsönszerződés 12. pontja egyértelműen, vastagon szedve kiemelten rögzíti, hogy az indítványozó az Üzletszabályzatot átvette, megismerte, az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismerte el. Az Üzletszabályzat többek között a 17. pontjában utal a mindenkor érvényes hirdetményre, ily módon az szintén a felek szerződésének részévé vált.

[7] Ezt követően a kölcsönszerződés árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatásának a tisztességtelenségét vizsgálta, elöljáróban rögzítve, hogy a Kúria által hozott jogegységi határozatok a bíróságokra nézve kötelezőek. Az árfolyamkockázati tájékoztató vizsgálata során hivatkozott a Kúria 2/2014. polgári jogegységi határozat 1. pontjában foglaltakra, az Európai Unió Bíróságának C-51/17-es számú ügyben hozott határozatára, a Kúria 6/2013. polgári jogegységi határozatának 3. pontjában foglaltakra, valamint a régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdés rendelkezéseire.

[8] Mindezek alapján úgy foglalt állást, hogy a felperes jogelődje az írásbeli tájékoztatási kötelezettségének a perbeli kölcsönszerződés során eleget tett, a kölcsönszerződés 7. pontjában közvetlenül a kölcsön összegének meghatározása után jól látható módon szerepel az árfolyamkockázati tájékoztatás. Mind a jogegységi határozatok, mind a 93/13/EGK irányelv, az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjével méri a pénzintézeti tájékoztatás megfelelőségét, mely körülményt minden ügyben egyedileg kell vizsgálni és mérlegelni.

[9] A kölcsönszerződés 7. pontja tekintetében a bíróságnak az volt az álláspontja, hogy annak figyelmes elolvasása esetén, kellő körültekintéssel eljárva egyértelmű kellett, hogy legyen, hogy az árfolyamváltozás hatására a havi fizetési kötelezettség korlátozás nélkül meg emelkedhet, az árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa, valós, vagyis a hitel futamideje alatt bekövetkezhet. Amennyiben az indítványozó a lényegében egyoldalas kölcsönszerződést figyelmesen elolvassa, fel kellett mérnie, hogy megszövegezésében jelentős kockázat, fokozott kockázat megfogalmazások szerepelnek, illetve annak kiemelése, hogy az árfolyamváltozás a törlesztőrészletek növekedése mellett a teljes hátralévő tőketartozást is növelheti. Ezek olyan világos és egyértelmű megfogalmazások, amelyek alapján kellő körültekintéssel értékelni tudta az árfolyamkockázat esetlegesen jelentős gazdasági következményeit.

[10] A 93/13/EGk irányelv 4. cikk (2) bekezdése rendelkezéseire hivatkozva utalt arra is, hogy az indítványozó elvárható módon nem járt utána a devizakonstrukció lényegének, a kölcsönszerződést anélkül írta alá, hogy annak szövegét figyelmesen átolvasta volna, vagy a devizakonstrukcióról egyéb forrásból tájékozódott volna. Tette ezt annak ellenére, hogy saját nyilatkozata szerint be kellett mennie a felperesi jogelőd pénzintézethez valamilyen papírokat aláírni, ahol lehetősége lett volna számára nem világos kérdésekben tájékozódni. Arról, hogy az árfolyamváltozásnak mi lehet a felső határa, a pénzügyi intézménynek nem kellett tájékoztatást adni, mivel az árfolyam emelkedésének és csökkenésének nincs pontosan előre látható, kiszámítható mértéke.

[11] A tájékoztatás időbeliségével kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a kölcsönszerződés két oldalas okirat, amelynek első oldala foglalja össze annak lényeges tartalmi elemeit, a 7. pontja pedig az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás. Az indítványozó a szerződés aláírása előtt nem volt elzárva attól, hogy az okiratot figyelmesen elolvassa, annak tartalmát szakemberrel megbeszélje és ezt követően a szerződést megfontolt döntés alapján írja alá. Ilyen körülmények között a szerződésbe foglalt tájékoztatás megfelelő időben nyújtott tájékoztatásnak minősül.

[12] Nem találta alaposnak a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) és c) pontjaira alapított érvénytelenségi kifogást sem. A THM-et érintő kifogás kapcsán a Kúria 6/2021. polgári jogegységi határozatára hivatkozott, mely szerint a fogyasztói kölcsönszerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor semmis, ha a teljes hiteldíj mutatót egyáltalán nem tartalmazza. Ezzel szemben a kölcsönszerződés tartalmazza a hiteldíjmutató 11,85 %-ban meghatározott induló mértékét, ezért ez okból a kölcsönszerződés nem semmis. A THM tartalmazza az árfolyamrést is (melynek alkalmazását azonban a DH1. törvény 3. § (1) bekezdése semmisnek minősített tisztességtelenség okán); a kölcsönszerződés tartalmazza továbbá a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett mértékét. A 8. pontja az egyéb költségekről rendelkezik utalva az Üzletszabályzat 17.3. pontjára, amely a pénzintézet mindenkori hirdetményét rendeli alkalmazni. Mindezekre figyelemmel a kölcsönszerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének c) pontja alapján sem semmis.

[13] A követelés összegszerűségét vizsgálva arra mutatott rá, hogy nem elegendő a követelés összegszerűségnek általánosságban történő vitatása, hanem meg kell jelölni, hogy miért hibás az elszámolás, azt az indítványozó mely okból, mely számításra hivatkozással vitatja.

[14] Az elsőfokú bíróság nem értett egyet azzal, hogy a szerződés forint alapú szerződés lenne. Hivatkozott a Kúria 6/2013. PJE határozatának 3. pontjában kifejtettek alapján e körben arra is, hogy a deviza alapú kölcsön is kölcsön, amelyben a tartozás devizában van meghatározva; ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. A perbeli szerződés esetén a felek a forint összeget határozták meg a kölcsön folyósítására és a törlesztések fizetésére is forintban került sor. A szerződés meghatározza azonban a deviza átváltás módját és az átváltási árfolyamok alkalmazását.

[15] A felperes a keresetet tartalmazó irata mellékleteként csatolta azt a kimutatást, amely részletezi az indítványozó befizetéseit, annak elszámolását kamat, tőke, egyéb teljesítés bontásban minden hónapra kivetítve. A kimutatás tartalmazza a forint/CHF árfolyamot is, így ellenőrizhetővé teszi a felperesi számítást. Az Üzletszabályzat meghatározta a bázisárfolyam és az aktuális árfolyam fogalmát, míg a 18.3.2. pontban az árfolyamkülönbözet számításának képletét. A felperes által csatolt törvényi elszámolásban mind a bázis, mind az aktuális árfolyam mértéke látható, mely alapján, ha a számadatokat a képletbe behelyettesítjük, akkor megkapjuk az árfolyamkülönbözet mértékét.

[16] Az indítványozó konkrétan, a kimutatás egyes tételeire utalással nem jelölte meg, hogy a számítás álláspontja szerint miért nem helytálló. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes jogelődje nem rendelkezett deviza nyilvántartással és nem jelölte meg a kimutatásban hónapról hónapra a tartozás devizaösszegét nem jelenti azt, hogy a szerződés forint alapú lenne, illetve, hogy az indítványozói tartozás ne lenne devizában meghatározható. Erre figyelemmel a csatolt kimutatásokat a kereset összegszerűségének bizonyítására elfogadta.

[17] Az indítványozó fellebbezésére eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.

[18] Az indítványozó szerint az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős ítélet sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert álláspontja szerint marasztalására úgy került sor, hogy a felperes a bírósági eljárás(ok) során nem bizonyította követelése összegszerűségét; a bíróság pedig döntését önkényesen, véleménye szerint a vonatkozó jogszabályok, az Alkotmánybírósági gyakorlat és a Kúria 4/2021. PJE határozatának figyelmen kívül hagyásával hozta meg. Sérti továbbá a tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy álláspontja szerint a bíróság - indokolási kötelezettségét sértő módon - nem adta kellő indokát, miért fogadta el a DH1. törvény alapján semmisnek minősülő bázis árfolyammal számolt felperesi kimutatást, és miért tekintett el a DH1 törvény 3. § (2) bekezdésében meghatározott MNB középárfolyammal kalkuláló kimutatás beszerzésétől. Mindezek az indítványozó által állított hiányosságok szerinte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét eredményezték.

[19] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerint folytatott eljárásában mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ennek során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés a)-f) pont] megfelel.

[20] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a támadott törvényszéki ítélet kézbesítésének időpontjához képest az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben terjesztette elő.

[21] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt formai követelményeknek eleget tesz.

[22] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §-a); és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdése]. Az indítvány kifejezett kérelmet fogalmaz meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére is.

[23] 3.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.

[24] Az Abtv. 29. §-ában írt alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az indítvány kapcsán elméletileg vizsgálható alaptörvényi rendelkezés - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése - tartalmát érintően (lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés). Ennek lényeges tartalmára a beadványok is utalnak, a jelen alkotmányjogi panasz mindezekhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[25] A másik - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó - feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.

[26] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmét lényegében arra tekintettel tartja megállapíthatónak, hogy az eljáró bíróság(ok) - véleménye szerint szakjogi szempontból tévesen - úgy foglaltak állást, hogy a per tárgyát képező kölcsönszerződés az indítványozó érvelésével szemben nem forint, hanem deviza alapú szerződésnek tekintendő; továbbá, hogy a felperes pénzintézet által az ún. "devizahiteles-törvények" értelmében kötelezően elkészítendő, a később marasztalása mértékének meghatározása alapjául szolgáló kimutatás szerinti elszámolást - annak általa a perben történt kifogásolása ellenére - elvégezhetőnek tartották.

[27] A kiegészített indítvány fentiekkel kapcsolatos érvelése valójában az ezzel összefüggésben már a per során is előadott és a bíróságok által elbírált (szakjogi) érvek kifejtését, részletes megismétlését tartalmazza.

[28] Az Alkotmánybíróság azonban a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]); vagyis a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja, ugyanakkor - hatáskör hiányában - nem bocsátkozik szakjogi kérdések ismételt felülbírálatába.

[29] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszában lényegében az eljáró bíróságnak a per tárgyát képező követelés alapjául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelensége, annak forintvagy deviza alapú szerződésként minősülése, továbbá az elszámolás elvégezhetősége mikénti megítélésével összefüggő (szak)jogi érvelését kifogásolja, illetve annak, valamint az abból levont következtetéseknek a felülbírálatát kéri. Erre ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel, az ezen kérdésekben való döntéshozatal ugyanis olyan szakjogi mérlegelést és jogalkalmazást igényel, amelyek tárgyában az Alkotmánybíróság nem foglalhat állást. Ez a vonatkozó jogszabályok alapján a bíróságok feladata, az Alkotmánybíróság az ilyen kérdések (ismételt) elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel.

[30] A támadott döntésében a másodfokon eljáró bíróság a jogvita mikénti eldöntése szempontjából lényeges kérdésekben állást foglalt és a jogvitát jogerősen eldöntötte. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a Budapest környéki Törvényszék a támadott döntésében az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat - nem csak a szerződés mikénti minősítése, de az elszámolás, valamint az indítványozónak az az alapját képező felperesi kimutatással kapcsolatban előadott érvei vonatkozásában is - azok helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. Ez az ítélet pedig korábban már rögzítette, hogy "Az alperes konkrétan, a fentiekben részletezett kimutatás egyes tételeire utalással nem jelölte meg, hogy mely számítás nem helytálló az álláspontja szerint, illetve a felperesi jogelőd által alkalmazottól esetlegesen eltérő milyen árfolyam alkalmazásának lett volna helye, és milyen elvek mentén. [...] A forint összeg és az átváltási árfolyam [...] rögzítésre került minden hónapra vonatkozóan, mely lehetővé teszi az alperes tartozásának számszaki levezetését, ellenőrzését. Erre figyelemmel a bíróság a felperes által csatolt okiratokat, kimutatásokat a követelése összegszerűségének bizonyítására elfogadta." (Lásd: Gödöllői Járásbíróság 8.P.20.306/2021/17. számú ítélete, Indokolás [58])

[31] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott ítélet kapcsán nem volt feltárható olyan, az alkotmányosság szintjére felérő indokolási hiányosság, amely az Alkotmánybíróság beavatkozását, és a támadott döntés(ek) alaptörvény-ellenessége megállapításának és megsemmisítésének szükségességét megalapozottan felvethette volna. A bíróságok indokolási kötelezettségéből ugyanis nem következik a felek által felhozott (és esetleg csak később, az alkotmányjogi panaszban részletezett) minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]). "Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának nem minden egyes részletre, hanem az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie." (Lásd: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31], megerősítette pl. 18/2018. (XI. 12.) AB határozat)[1]

[32] Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek, vagy éppen hiányosnak és ezekből kifolyólag magára nézve sérelmesnek tartja, a fentebb idézett állandó gyakorlat szerint nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.

[33] Mindezek miatt az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy töretlen gyakorlata szerint a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság"" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]).

[34] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát megalapozhatná.

[35] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2023. június 6.

Dr. Salamon László s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1339/2022.