6/2021. Polgári jogegységi határozat
a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmisségének egyes kérdéseiről
A Kúria jogegységi tanácsa a Kúria eljáró Gfv.VII. tanácsa által az előtte Gfv.VII.30.268/2020. számon folyamatban lévő perben a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezése körében a Kúria Pfv.VI.20.967/2015/7. számú határozatától való eltérés érdekében kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor semmis, ha az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót egyáltalán nem tartalmazza.
Indokolás
I.
A Kúria jogegységi eljárást indítványozó Gfv.VII. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján - a Bszi. 33. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból - jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta.
Az indítványozó tanács jelezte, hogy az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezése körében a Kúria a Pfv.VI.20.967/2015/7. számú ítéletében akként foglalt állást, hogy semmis a lakossági kölcsönszerződés, ha nem tartalmazza a jogszabályok által elvárt módon számított teljes hiteldíjmutatót (a továbbiakban: THM). Az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja ugyanis nem azt írja elő, hogy a szerződés valamilyen THM-et tartalmazzon, hanem azt, hogy a THM a szerződésben a valóságnak megfelelően szerepeljen. A pénzügyi jogi szabályozás szigorú, kötelező jellegű előírásokat tartalmaz, ezért nem képezheti mérlegelés tárgyát az, hogy a szerződés szerinti THM és a valós THM milyen eltérést mutat.
A jogegységi eljárást indítványozó tanács jogi álláspontja szerint viszont az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szerződés semmissége csak akkor állapítható meg, ha a szerződés egyáltalán nem tartalmazza a százalékban kifejezett éves THM-et, valamint az annak számítása során figyelembe nem vett - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést. A semmisség oka a jogszabály rendelkezéséből következően a THM feltüntetésének hiánya, így a THM esetleges téves megjelölése nem eredményezi a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét. A valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem gyakorol közvetlen hatást a szerződés érvényességére. Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét nem eredményezi.
II.
A legfőbb ügyész a jogegységi indítványra adott nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy mind az rHpt. 2010. június 10-ig hatályban volt 213. § (1) bekezdésének b) pontja, 212. §-a, továbbá az azóta hatályon kívül helyezett, a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 8. §-ának (1) bekezdése, 9. §-ának (1) bekezdése, 10. §-a és 5. valamint 6. számú melléklete, valamint 11/B. §-a alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az rHpt. semmisségi oknak kizárólag csak a THM megjelölésének hiányát tekinti. Ezt az értelmezést alátámasztja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári Jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE) indokolása, valamint a jogegységi határozatban kifejtett álláspontot követő BH2017.343., illetve a BH2019.83. számon közzétett eseti döntések is. Ugyancsak ezt az értelmezést erősíti, hogy az rHpt. vizsgált szabályozását felváltó, a 2008/48/EK irányelv rendelkezéseit implementáló új szabályozás, a fogyasztónak nyújtott hitelekről szóló 2009. évi CLXII. törvény (a továbbiakban Fhtv.) is megtartotta ezt a szankciós konstrukciót, a fogyasztói hitelszerződés kötelező elemévé tette a THM feltüntetését, és ennek elmaradásához fűzte a semmisség jogkövetkezményét. Ugyanez a jogi álláspont következik az Európai Unió Bírósága C-453/10. számú ítéletéből is.
Mindezek alapján a legfőbb ügyész jogegységi indítványra adott nyilatkozata szerint a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés, az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja alapján akkor semmis, ha az éves százalékban kifejezett THM-et egyáltalán nem tartalmazza.
III.
A THM egy százalékban megadott érték, amely éves alapon azt fejezi ki, hogy a kölcsön összes költsége hogyan aránylik a folyósított kölcsön teljes összegéhez viszonyítva. A THM alapjaként használatos a teljes hiteldíj fogalma, amelyről az rHpt. 212. §-ának 2010. június 11-ig hatályban volt rendelkezései azt a definíciót adták, hogy a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő - költséget [rHpt. 212. § (2) bekezdés]. Ehhez képest a THM pedig az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és teljes hiteldíj egyenlő az ügyfél által a folyósításkor a pénzügyi intézménynek fizetett költségekkel csökkentett hitelösszeggel [rHpt. 212. § (3) bekezdés].
A THM központi jelentőségű lehet a kölcsönökkel járó anyagi terhek mérlegelésekor, ezért jogszabályi garanciák vonatkoznak a kiszámításának szabályaira. A THM számításánál a Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése előírja, hogy az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és a lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni. A THM számítási módjára vonatkozó elveket Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése, míg az alkalmazandó képleteket a Korm. rendelet 10. §-a valamint az 5. és 6. számú melléklete tartalmazza, és a Korm. rendelet 11/B. §-a a deviza alapú kölcsönökre irányadó sajátos szabályokat is megfogalmazza. Fontos garanciális szabály, hogy a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a külön jogszabály alapján megállapított éves százalékban kifejezett THM-et [rHpt. 212. § (1) bekezdés].
Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében semmis az a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza az éves százalékban kifejezett THM-et, a hiteldíj mutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést.
Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmezésénél indokolt figyelemmel lenni a jogegységesítés céljából közzétett PJE indokolására [III: 2. a)]. A THM kapcsán a PJE azt rögzíti, hogy az egész szerződés érvénytelenségét az eredményezheti, ha a THM mértéke nincs a szerződésben rögzítve. A PJE a rendelkezés értelmezése körében úgy foglalt állást, hogy csak a THM hiánya és nem annak téves (hibás) megjelölése eredményez semmisséget.
A bírói gyakorlat döntő részben a PJE útmutatását követve ezt az értelmezést fogadja el. Ahogyan arra a jogegységi eljárást indítványozó tanács is rámutatott, így foglalt állást a Kúria a Gfv.VII.30.057/2018/3. számú ítéletében (közzétéve: BH2019.83.), a Gfv.VII.30.068/2017/8. számú határozatában, valamint a Gfv.VII.30.851/2016. számú ítéletében (közzétéve: BH 2017.343.) is.
Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmezése körében indokolt tekintettel lenni arra is, hogy a magyar jogba uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében került implementálásra számos fogyasztóvédelmi rendelkezés. Az rHpt. többek között a 2010. június 10-ig hatályban volt 87/102/EGK irányelvnek (a Tanács 1986. december 22-i 87/102/EGK irányelve a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről), és az annak szabályait felváltó 2008/48/EK irányelvnek (az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelve a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről) való megfelelés érdekében került elfogadásra. Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontjával azonos szabályozási logikával rendezte a THM-mel kapcsolatos előírásokat az ugyancsak a 2008/48/EK irányelvnek való megfelelés körében elfogadott Fhtv. Az Fhtv. 16. § (1) bekezdésének 8. pontja ugyanis a fogyasztói hitelszerződés kötelező elemévé tette a THM feltüntetését a hitelszerződés megkötésének időpontjára vonatkoztatva, és az Fhtv. 16. § (5) bekezdése annak elmaradásához semmisség jogkövetkezményét fűzte. Az Fhtv. 2015. február 1-jétől történő módosítására is kifejezetten a 2008/48/EK irányelv (30) preambulum bekezdésére hivatkozással került sor. A módosított rendelkezésekhez fűzött jogalkotói indokolásból is az állapítható meg, hogy csak THM feltüntetésének hiánya, és nem annak téves volta eredményezett semmisséget. Az uniós jogforrások közül jelentősége van még a fogyasztóvédelmi anyajognak tekinthető 93/13/EGK irányelvnek (a Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, továbbá szűkebben a fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozóan) és a fogyasztóvédelmi jogforrások értelmező gyakorlatának.
Az Európai Unió Bírósága (Bíróság) a THM vonatkozásában adott jogértelmező gyakorlatában arra mutatott rá, hogy a THM meghatározása arra szolgál, hogy a fogyasztó a hitelmegállapodás megkötését megelőzően megfelelő tájékoztatást kapjon, amely alapján össze tudja hasonlítani az alkalmazott mutatókat - akár az Európai Unió egész területén (C-290/19. sz. RN kontra Home Credit Slovakia a.s. ügyben 2019. december 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:1130, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), így kerülhet ugyanis abba a helyzetbe, hogy tájékozott döntést tudjon hozni a hitelmegállapodás megkötéséről (C-686/19. sz. SIA "Soho Group" kontra Patérétaju tiesíbu aizsardzíbas centrs ügyben 2020. július 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:582, 48. pont). A Bíróság több ügyben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a kölcsönvevőnek rendelkeznie kell mindazon tényezőkkel, amelyek kötelezettségvállalására hatással lehetnek (C-448/17. sz. EOS KSI Slovensko s.r.o. kontra Ján Danko és Margita Danková ügyben 2018. szeptember 20-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:745, 63. pont, C-348/14. sz. Maria Bucura kontra SC Bancpost SA ügyben 2015. július 9-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2015:447, 57. pont), különösen annak jelentőségét, hogy a hitel összköltségét egy egységes matematikai képlet formájában mutassák be (C-448/17. sz. EOS KSI Slovensko s.r.o. kontra Ján Danko és Margita Danková ügyben 2018. szeptember 20-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:745, 63.-68. pontja és rendelkező részének 3) pontja, C-76/10. sz. Pohotovost' s.r.o. kontra Iveta Korckovská ügyben 2010. november 16-án hozott végzés, ECLI:EU:C:2010:685 68-77. pontja). A C-76/10. sz. ügyben tett megállapításokból (C-76/10. sz. Pohotovost s.r.o. kontra Iveta Korckovská ügyben 2010. november 16-án hozott végzés, ECLI:EU:C:2010:685, 73. pont) az következik, hogy a THM feltüntetését mellőző kölcsönszerződési feltétel esetén kerülhet sor a 93/13 irányelv alapján a feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálatára. A THM fogyasztói hitelekre vonatkozó uniós szabályok által előírt feltüntetésének elmulasztása ugyanis "döntő bizonyíték" abban a tekintetében, hogy a megállapodásnak a hitel összköltségével kapcsolatos feltételei világosak és érthetőek-e.
A Bíróság viszont ettől a helyzettől eltérően látta szükségesnek értékelni azokat a szerződéseket, amelyek tartalmazzák a THM-et. A THM-et feltüntető szerződések esetén azt látta vizsgálhatónak, hogy a THM-ben szereplő feltételek a kereskedelmi gyakorlat tisztességességének megfelelnek-e. Ennek körében valamely kereskedelmi gyakorlat akkor minősül megtévesztőnek, ha valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg (C-281/12. sz. Trento Sviluppo srl és Centrale Adriatica Soc. coop. arl kontra Autoritä Garante della Concorrenza e del Mercato ügyben 2013. december 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:859, 33. pont), ilyen helyzet pedig előállhat azzal, ha a fogyasztóval a THM-ről közölt információ nem valós (C-453/10. sz. Jana Perenicová és Vladislav Perenic kontra SOS financ spol. s r. o. ügyben 2012. március 15-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2012:144, 47.pont, és C-435/11. sz. CHS Tour Services GmbH kontra Team4 Travel GmbH ügyben 2013. szeptember 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:574, 42. pont).
Már a Bíróság által az elemzéshez használt "megtévesztő" megfogalmazásból következik, hogy értelmezése szerint a THM feltüntetése esetén a THM-ben közölt adattartalom megfelelőségének vizsgálata nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés kategóriájába esik. Még egyértelműbb megfogalmazások található azonban a C-453/10. sz. és a C-109/17. sz. ügyekben. Ezekben az ítéletekben a Bíróság kimondta, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen jellegének megállapítása nem gyakorol közvetlen hatást arra, hogy valamely szerződés a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szempontjából érvényes-e (C-453/10. sz. Jana Perenicová és Vladislav Perenic kontra SOS financ spol. s r. o. ügyben 2012. március 15-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2012:144, 46. pont, C-109/17. sz. Bankia SA kontra Juan Carlos Mari Merino és társai ügyben 2018. szeptember 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:735, 50. pont).
IV.
A jogegységi tanács álláspontja az indítványban meghatározott elvi kérdéssel kapcsolatban a következő:
Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmezésével lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szigorú semmisségi jogkövetkezmény levonására csak akkor van mód, ha a lakossági, fogyasztási kölcsönszerződés egyáltalán nem tartalmazza a THM-et, vagy akkor is, ha az nem a jogszabályok által elvárt módon számított THM-et tartalmazza. Első lépésként az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontjában körülírt semmisségi ok nyelvi-nyelvtani elemzését kell elvégezni, mert a szigorú jogkövetkezmény levonására csak akkor kerülhet sor, ha a semmisség törvényben körülírt feltételei fennállnak,
A törvényszöveg "nem tartalmazza a [...] THM-et" megfogalmazásának szószerinti nyelvtani értelmezésével arra lehet következtetést levonni, hogy az rHpt. semmisségi okként a THM megjelölésének teljes hiányát írja körül. Ez alá nem érthető a jelentéstartalmában lényegesen eltérő helyzet, a THM hibás (téves) megjelölésének esete. Lehetséges olyan nyelvi-nyelvtani megfogalmazás, amivel ez utóbbi eset is a törvényi előfeltétel körébe vonható ("nem, vagy nem megfelelően tartalmazza"), amiből a contrario következik, hogy ha nem ilyen megfogalmazású a normaszöveg, akkor a jogalkotói szándék, akarat nem terjedt ki arra, hogy a "nem a jogszabálynak megfelelően" előírt vagy számított THM-hez is semmisségi jogkövetkezményt fűzzön.
Miután a "nem tartalmazza" feltétel nyelvi-nyelvtani szempontból nem azonosítható a "nem megfelelően tartalmazza" megfogalmazással, ezért már ebből következik, hogy a semmisségi jogkövetkezmény jelentéstartalombeli kiterjesztéssel nem vihető át egy olyan jogi helyzetre, amit nem ír elő maga a normaszöveg. A jelentéstartalombeli kiterjesztésre csak az argumentum a simile logikai elv alkalmazásával juthatunk, ami a konkrét esetben nem indokolt, miután a "nem tartalmazza" és a "nem a jogszabálynak megfelelő (valós) tartalommal tartalmazza" megfogalmazások közötti logikai hasonlóság nem mutatható ki.
A konkrét esetben a kiterjesztő értelmezés sem indokolt. A szakirodalom az interpretatio extensiva alatt általában azt érti, hogy a jogszabály értelmezésének eredményeként, a megállapított értelem szélesebb, mint ami a jogszabály nyelvi értelméből (azaz a szövegéből) következne (Szladits: Magyar Magánjog I. Grill, Budapest 1939. 33.). A jogértelmezés szövegen túli, második lépcsőben használható extenzív módszerének alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a normaszöveg nyitott tényállású, de legalább rugalmas megfogalmazású. A kategorikus jellegű (igen-nem megfogalmazású) normaszöveg esetén - az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja ilyen törvényi tényállást tartalmaz - a kiterjesztő értelmezés lehetősége kizárt.
Megfelelően irányadó erre a kérdésre a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi-Polgári Jogegységi Tanácsa által a közigazgatási határozatok semmisségével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2019. KMPJE jogegységi határozat 1. pontjában tett azon megállapítás is, hogy a semmisségi okok köre jogértelmezéssel nem bővíthető. Mindezek miatt jogviszonyok ex tunc hatályú felszámolását eredményező súlyos jogkövetkezmény, a semmisség oka kiterjesztő értelmezéssel nem bővíthető. Erre a következtetésre lehet jutni a jogegységesítés eszközeként közzétett PJE indokolásából és - a Kúria a Pfv.VI.20.967/2015/7. számú ítéletében elfoglalt jogi állásponttól eltekintve - a fent ismertetett bírói gyakorlatból [Kúria Gfv.VII.30.057/2018/3. számú ítélete (közzétéve: BH 2019.83.), az ezen ítéletben és közzétett BH-ban foglalt jogi álláspontot követő Pfv.I.21.062/2019/14. és Pfv.I.21.564/2018/4. számú ítélete, Gfv.VII.30.068/2017/8. számú határozata, valamint Gfv.VII.30.851/2016. számú ítélete (közzétéve: BH 2017.343.) és az ezen ítéletben foglalt jogi álláspontot és mindkét BH-ban közzétett eseti döntést is hivatkozó Pfv.I.21.140/2018/4. számú ítélete ] is.
A kiterjesztő értelmezés egyfelől sértené a jogbiztonságból fakadó kiszámítható normatartalom és a jogkövetkezmény kiszámíthatóságának alkotmányos elvét, másfelől nem állna összhangban az Alaptörvény 28. cikkében a jogértelmezésre kötelezően irányadó ésszerűség követelményével sem. Ugyancsak a nem kiterjesztő értelmezést támasztják alá a magyar és uniós jogforrások jogalkotói akaratot tükröző indokolásai és a Bíróság fentebb ismertetett, e téren folytatott joggyakorlata is.
Mindezek alapján az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmissége akkor állapítható meg, ha az egyáltalán nem tartalmazza a THM-et (valamint az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét). Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét nem eredményezi. A valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem okozza a szerződés semmisségét, ilyenkor egyéb jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor. Ha pedig a feltüntetett THM magasabb a valósnál, nem a fogyasztó, hanem a pénzügyi intézmény kerülhet emiatt hátrányos helyzetbe a más pénzügyi intézmények által tett ajánlatokhoz képest, ez pedig a fogyasztó érdekében előírt jogkövetkezmény levonásának eleve nem lehet a hivatkozási alapja. A THM-et feltüntető szerződések esetén a nem valós, vagy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően feltüntetett THM vizsgálatára és jogi következményeinek levonása nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés alapján kerülhet sor.
V.
A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, valamint 40. § (1) és (2) bekezdése alapján a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] érdekében, a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdésében írtak szerint a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.
A Kúria Pfv.VI.20.967/2015/7. számú határozata, valamint a hasonló jogi álláspontot tartalmazó további határozatok az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezése körében nem hivatkozhatók kötelező erejű határozatként.
Budapest, 2021. április 12.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s. k.,
előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika s. k.,
bíró
Dr. Cseh Attila s. k.,
bíró
Dr. Kocsis Ottília s. k.,
bíró
Dr. Farkas Attila s. k.,
bíró
Dr. Puskás Péter s. k.,
bíró