BH 2000.3.106 I. A végrendelet és az öröklési szerződés elhatárolása.

II. Az örökhagyói akarat megváltozása egymagában - annak a törvényben megszabott módon való kinyilvánítása nélkül - a korábbi végrendelet hatálytalanításához nem elég [Ptk. 650. § (1) és (2) bek.].

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és az I. és II. r. (helyesen) felpereseknek a végrendelet érvényessége megállapítására vonatkozó kereseti kérelmét az I., II. és V. r. alperesek vonatkozásában elutasította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megváltoztatta, és azt állapította meg, hogy az 1991. május 17-én keletkezett okirat az I. és II. r. felpereseket érintő részében tartalmát tekintve öröklési szerződés. Az öröklési szerződés viszont kétoldalú jognyilatkozat, érvényességéhez tehát az I. és II. r. felperesek aláírása is szükséges. Ennek hiányában viszont az okiratnak az öröklési szerződéses nyilatkozatot tartalmazó része érvénytelen. Az alakiságok szempontjából azonban az egész okirat mindhárom felperes vonatkozásában az írásbeli magánvégrendelet törvényes feltételeinek megfelel. Megállapította viszont azt is, hogy az örökhagyó ezt a végintézkedését visszavonta. Ennek megállapításánál értékelte, hogy az I. és II. r. felperesek a hagyatéki eljárás során az írásbeli végrendeletről nem tettek említést, és öröklési igényüket az örökhagyó szóbeli végrendeletére alapították. Nem igazolták azt sem, hogy a végrendelet az örökhagyó akaratából került volna dr. A. B. ügyvéd birtokába, és az sem volt megállapítható, hogy végül is milyen körülmények között került elő. Abból a körülményből pedig, hogy az örökhagyó halála előtt pár nappal öröklési szerződést kívánt kötni az I. és II. r. felperesekkel, arra kell következtetni, hogy az örökhagyó az 1991. május 17-én kelt végintézkedését félreértette, és erről a tényről az I. és II. r. felperesek is tudomással bírtak. A Ptk. 650. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a végrendelet a visszavonással hatálytalanná válik. Az I. és II. r. felpereseknek a végrendelet (helyesen) érvényességére vonatkozó elsődleges keresete tehát alaptalan.

A jogerős részítélet ellen az I. és II. r. felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, és a részítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint az örökhagyó akarata végrendelet készítésére irányult, a végrendeletben foglalt és jövőbeni gondozásra vonatkozó elvárások miatt az okirat nem minősül öröklési szerződésnek. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja tehát téves. De téves az a megállapítás is, hogy az örökhagyó a végintézkedését hallgatólagosan visszavonta. A végrendelet visszavonására ugyanis csak a Ptk. 650. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott módon van lehetőség, más okból: újabb végintézkedés (öröklési szerződés) készítésére irányuló szándékból, illetőleg a végrendelet elhelyezése körülményeinek tisztázatlanságából a végrendelet visszavonását nem lehet megállapítani.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

A jogerős ítélet felülvizsgálatának, illetőleg a felülvizsgálati kérelem alapján a döntés megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszabálysértés esetén van helye. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság ezért csak a végrendeletnek öröklési szerződéssé való minősítésére és a végrendelet visszavonására vonatkozó rendelkezése tekintetében vizsgálhatta felül a jogerős részítéletet.

A szabad végintézkedési jog biztosítja az örökhagyónak, hogy végakaratát akár egyoldalú jognyilatkozattal: végrendelettel, akár kétoldalú jogügylettel (öröklési szerződéssel, vagy halál esetére szóló ajándékozási szerződéssel) nyilvánítsa ki. Az adott esetben az örökhagyó 1991. május 17-én a dr. A. B. ügyvéd által készített, alakilag és tartalmilag is egyoldalú jognyilatkozatnak minősülő okiratot: írásbeli magánvégrendeletet írt alá. A végrendeleti minőségen nem változtat az a körülmény, hogy az abban megnevezett örökösei "kötelességévé tette", hogy róla a jövőben is úgy gondoskodjanak, ahogy eddig tették. A juttatás indokának vagy feltételének a végrendeletben való rögzítésére a Ptk.-nak az öröklési jogra vonatkozó szabályai lehetőséget adnak. Ilyen esetekre ad egyébként iránymutatást - a kötelesrész alapjának számításával kapcsolatban - a PK 89. számú állásfoglalás a) pontja. S minthogy az okiratban a megnevezett örökösök semmiféle nyilatkozata, kötelezettségvállalása nem szerepel, kétoldalú jogügyletként való elbírálására nincs jogi lehetőség.

Nem ad alapot a másodfokú bíróság szerinti értelmezésre az sem, hogy utóbb az örökhagyó - állapotának rosszabbodása miatt - ellátásának, ápolásának biztosítása érdekében öröklési szerződést kívánt kötni, amely az I. és II. r. felperesek szerződéses kötelezettségévé tette volna az örökhagyó eltartását. Ha ugyanis 1991. május 17-én is ez lett volna az örökhagyó szándéka, nem lett volna akadálya annak, hogy az örökhagyóhoz kihívott dr. A. B. ügyvéd a végrendelet helyett öröklési szerződést készítsen.