T/465. számú törvényjavaslat indokolással - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről

2014. évi XXXVIII. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről

A Kúria 2/2014. PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása, valamint a további intézkedések előkészítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. Általános rendelkezések

1. §

(1) E törvény hatálya az e törvény hatálybalépését megelőzően kötött fogyasztói kölcsönszerződésre terjed ki. E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha annak részévé a 3. § (1) bekezdés vagy a 4. § (1) bekezdés szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.

(2) Az e törvényben foglalt szabályokat nem kell alkalmazni azokra a szerződésekre, amelyek teljesítésére irányuló kötelezettség végtörlesztés következtében szűnt meg (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. §-ban foglaltak szerint).

(3) Az e törvényben meghatározott kötelezettségek és jogosultságok azt a pénzügyi intézményt terhelik, illetve illetik, amely e törvény hatálybalépésének napján a fogyasztói kölcsönszerződés jogosultja, ha a fogyasztói kölcsönszerződés korábban megszűnt, akkor azt a pénzügyi intézményt, amely a szerződés megszűnésekor a szerződés jogosultja volt.

(4) E törvény végrehajtása érdekében a fogyasztói kölcsönszerződés jogosulti pozíciójában bekövetkezett alanyváltozásban érintett pénzügyi intézmények egymással együttműködni kötelesek. Együttműködési kötelezettsége alapján a korábbi jogosult pénzügyi intézmény az e törvény teljesítéséhez szükséges adatokat a (3) bekezdés szerinti pénzügyi intézmény rendelkezésére bocsátja. E körben a pénzügyi intézmények egymás közötti viszonyában a banktitok megtartására vonatkozó külön törvényi kötelezettség nem áll fenn.

2. Értelmező rendelkezések

2. §

E törvény alkalmazásban:

1. fogyasztó: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdés 28. pontja szerinti fogyasztó,

2. pénzügyi intézmény: a Hpt. 7. § (1) bekezdése szerinti pénzügyi intézmény,

3. pénzügyi lízingszerződés: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontjában foglalt feltételeknek megfelelő szerződés.

3. Az árfolyamrés rendezése

3. §

(1) A fogyasztói kölcsönszerződésben - az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

(2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.

(3) Ha a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/A. §-ában vagy a Hpt. 267. §-ában meghatározott szerződések esetében és rendelkezések alapján az azokban megjelölt devizaárfolyam alkalmazására vonatkozó rendelkezés a szerződés részévé vált, vagy a törlesztés során a felek ennek megfelelően jártak el, a (2) bekezdés devizaárfolyamra vonatkozó előírását e szerződések esetében és a törlesztés e rendelkezések által érintett időszakára csak a folyósítás tekintetében kell alkalmazni.

(4) A pénzügyi intézménynek e törvény hatálybalépését követő kilencven napon belül úgy kell az átszámítást elvégeznie, hogy a kölcsön-, illetve a finanszírozási összeg folyósításától kezdődő időponttal a folyósítás és a törlesztés összegének kiszámítása alapjául az ezek esedékessége napján érvényes (2) bekezdés szerinti - a (3) bekezdésben meghatározott esetben a (3) bekezdés szerinti - devizaárfolyam szolgáljon.

(5) A (4) bekezdés szerinti átszámítás alapján a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell elszámolnia.

(6) A (4) bekezdés szerinti átszámítás jogszerűségét a felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Felügyelet) hivatalból ellenőrzi. A pénzügyi intézmény az általa alkalmazott átszámítási módszertant e törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül megküldi a Felügyelet részére.

4. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések rendezése

4. §

(1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés - az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével -, tekintettel arra, hogy az nem felel meg:

a) az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének: annak tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető;

b) a tételes meghatározás elvének: az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz;

c) az objektivitás elvének: az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni;

d) a ténylegesség és arányosság elvének: az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre illetve díjra;

e) az átláthatóság elvének: a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására;

f) a felmondhatóság elvének: a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát vagy

g) a szimmetria elvének: kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a pénzügyi intézmény a 8. § (1) bekezdés szerinti határidőben nem kezdeményezte a polgári peres eljárás lefolytatását vagy a bíróság a keresetet elutasítja vagy a pert megszünteti.

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetben a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia.

5. Az általános szerződési feltételek és az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek vizsgálata és adatszolgáltatás e feltételekről

5. §

(1) A pénzügyi intézménynek e törvény hatálybalépését követő harminc napon belül meg kell vizsgálnia a fogyasztói kölcsönszerződés részévé váló azon általános szerződési feltételeket és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeket (a továbbiakban együtt: ÁSZF), melyekben szerepel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés.

(2) A pénzügyi intézménynek e törvény hatálybalépést követő harminc napon belül be kell jelentenie a Felügyelet részére valamennyi (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötést tartalmazó ÁSZF-et, és nyilatkoznia kell arról, hogy az azokban foglalt szerződéses kikötést tisztességesnek vagy tisztességtelennek tekinti-e. A bejelentéshez a Felügyelet részére mellékelni kell a szerződéses kikötéssel érintett szerződések azonosítási számát és az érintett szerződés alapján fennálló követelések összegét.

6. §

Ha a pénzügyi intézmény a vizsgálat során azt állapítja meg, hogy az általa alkalmazott valamely ÁSZF tartalmaz olyan szerződéses kikötést, mely esetében a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel vélelmezni kell a szerződéses kikötés tisztességtelenségét, de a pénzügyi intézmény álláspontja szerint a szerződéses kikötés tisztességes, a vélelem megdöntése iránt a 6. alcímben foglalt szabályok szerint polgári peres eljárást indíthat.

6. A polgári peres eljárás

7. §

(1) Az ezen alcím alatt szabályozott perre a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit az ezen alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A perben alperes a Magyar Állam.

(3) A perben a jogi képviselet kötelező.

(4) A perben a bíróság soron kívül jár el.

(5) A perben az idézés és a többi bírósági irat kézbesítését bírósági alkalmazott végzi.

(6) A perben a bíróság nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.

(7) A perben nincs helye

a) beavatkozásnak,

b) keresetváltoztatásnak,

c) viszontkeresetnek,

d) szünetelésnek,

e) a Pp. 104/A. § (1) bekezdés alkalmazásának,

f) a Pp. 121/A. § (1)-(3) bekezdés alkalmazásának,

g) bírósági meghagyás kibocsátásának,

h) hiánypótlásnak.

8. §

(1) A pénzügyi intézmény 6. § szerinti polgári peres eljárást megindító keresetlevelének az e törvény hatálybalépésétől számított harminc napon belül kell a bírósághoz beérkeznie, e határidő jogvesztő.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(3) A pénzügyi intézménynek egy keresetlevélben kell kérnie az általa alkalmazott valamennyi ÁSZF - 4. § (1) bekezdése szerinti - szerződéses kikötései érvényességének megállapítását.

(4) A pénzügyi intézmény a keresetében kizárólag a 11. § (3) bekezdésében foglaltak megállapítását kérheti.

(5) A keresetlevélhez a Pp. 121. § (2) és (3) bekezdésében meghatározottak mellett csatolni kell a (3) bekezdés szerinti ÁSZF-ek egy okiratba foglalt azon kivonatát, amely kizárólag azokat a szerződéses kikötéseket tartalmazza, amelyek tekintetében a pénzügyi intézmény az érvényesség megállapítását kéri. A kivonatban az egyes szerződéses feltételek mellett fel kell tüntetni azon tényeket és bizonyítékokat, amelyek a pénzügyi intézmény szerint megalapozzák a kereseti kérelemben foglaltakat. A keresetlevélhez továbbá elektronikus adathordozót kell csatolni, amely tartalmazza a keresetlevélnek és mellékleteinek informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett változatát.

(6) A keresetlevélnek a Pp. 130. §-a alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított öt nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja.

(7) Az elsőfokú peres eljárás illetéke 1 500 000 forint.

9. §

(1) A per a Fővárosi Törvényszék kizárólagos hatáskörébe és illetékességébe tartozik.

(2) Ha a per bonyolultsága indokolja, az elsőfokú bíróság a tárgyalás megkezdése előtt elrendelheti, hogy a perben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el. Ha a bíróság a per tanács elé utalásáról rendelkezett, utóbb a perben egyesbíró nem járhat el.

(3) A bíróság a keresetet harminc napon belül bírálja el.

10. §

(1) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább három nappal megelőzze.

(2) A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni.

(3) Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a keresetlevélben előadottakat vagy az alperes védekezését igazolják. Bizonyítás felvételének helye van a felek által nyomban felajánlott bizonyítékokra is.

(4) A tárgyalást egy alkalommal és csak akkor lehet elhalasztani - legfeljebb hét napra -, ha ez a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges.

11. §

(1) A bíróság az eljárásban kizárólag azt vizsgálja, hogy a pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés a 4. § (1) bekezdése szerint tisztességes-e.

(2) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés nem felel meg a 4. § (1) bekezdés szerinti bármelyik feltételnek, megállapítja, hogy a szerződéses kikötés tisztességtelen és ezért érvénytelen.

(3) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés megfelel a 4. § (1) bekezdés szerinti valamennyi feltételnek, megállapítja, hogy a szerződéses kikötés tisztességes és ezért érvényes.

12. §

(1) Az ítélet kihirdetését - legfeljebb tizenöt napra - halaszthatja el a bíróság.

(2) Az elsőfokú határozatot - kivéve, ha annak kihirdetését a bíróság elhalasztotta - annak meghozatalától számított legkésőbb nyolc napon belül kell írásba foglalni, és az írásba foglalást követő három napon belül kézbesíteni kell. Ha az ítélet kihirdetését a bíróság elhalasztotta, a kihirdetéskor jelen lévő feleknek a bíróság az írásba foglalt ítéletet nyomban kézbesíti, és ezt a jegyzőkönyvben is feltünteti, a meg nem jelent feleknek pedig három napon belül kézbesíti.

13. §

(1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított nyolc nap.

(2) Az ítélet elleni fellebbezés illetéke 2 500 000 forint.

(3) Ha a fellebbezés nem felel meg a Pp. rendelkezéseinek vagy elmulasztották az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését, a bíróság a fellebbezést -hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - elutasítja. Ha elutasításra nincs ok és a fellebbezési határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve ha a fellebbezést valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt a per összes irataival együtt legkésőbb három napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz.

(4) A bíróság a fellebbezést a (3) bekezdés szerinti felterjesztéstől számított harminc napon belül bírálja el.

(5) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a fellebbezésnek az ellenfél részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább három nappal megelőzze. A bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson bírálja el.

(6) A bíróság a tárgyalást legkésőbb az iratoknak a másodfokú bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra tűzi ki.

(7) A fellebbezési ellenkérelmet legkésőbb a tárgyaláson kell a másodfokú bíróságnál előterjeszteni. A tárgyalás egy alkalommal - legfeljebb hét napra - halasztható el.

14. §

(1) A másodfokú eljárást befejező határozatot - kivéve, ha annak kihirdetését a bíróság elhalasztotta - annak meghozatalától számított legkésőbb nyolc napon belül kell írásba foglalni. A másodfokú eljárást befejező határozatot a másodfokú bíróság három napon belül kézbesíti a feleknek. A másodfokú bíróság akkor küldi vissza az iratokat az elsőfokú bíróságnak, ha az ítélet ellen nem terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a másodfokú bíróság legkésőbb az írásba foglalást követő három napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak.

(3) Ha a másodfokú bíróság az ítélet kihirdetését elhalasztotta, a már írásba foglalt ítéletét a jelenlévő feleknek nyomban kézbesíti és ezt a jegyzőkönyvben is feltünteti.

15. §

(1) A felülvizsgálati kérelmet a másodfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van.

(2) Az ítélet elleni felülvizsgálat illetéke 3 500 000 forint.

(3) Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, a másodfokú bíróság azt az ügy irataival együtt haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül felterjeszti a Kúriához.

(4) A Kúria a felülvizsgálati eljárást a (3) bekezdés szerinti felterjesztéstől számított 30 napon belül folytatja le.

(5) Az eljárást befejező határozatot is a Kúria kézbesíti a feleknek.

7. Folyamatban lévő perek kezelése

16. §

A bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig hivatalból felfüggeszti annak a pernek - kivéve a 6. alcímben szabályozott pernek - a tárgyalását, amelynek a tárgya részben vagy egészben a 3. § (1) vagy 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben.

8. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályainak eltérő alkalmazása

17. §

(1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) E § alkalmazásában kölcsönszerződés: pénzügyi intézmény és fogyasztó mint adós vagy adóstárs által kötött deviza vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés.

(3) A kölcsönszerződésen alapuló követelések behajtása iránt folyamatban lévő (vagy zálogjogosult bekapcsolódásával indult) végrehajtási eljárásokban - a (4), (7) és (8) bekezdésben foglalt kivétellel - a külön törvényben meghatározott időpontig eljárási cselekmény, intézkedés nem foganatosítható, a felek és egyéb érdekeltek által tett nyilatkozatok is hatálytalanok; eddig az időpontig minden határidő megszakad, azt követően a határidő újra kezdődik.

(4) Ha a kölcsönszerződésbe foglalt követelés fedezeteként meghatározott vagyontárgyat (a továbbiakban e §-ban: fedezetként meghatározott vagyontárgy) e törvény hatályba lépését megelőzően

a) bírósági végrehajtási eljárásban árverés, a végrehajtást kérő részéről történő átvétel, illetve árverésen kívüli árverés hatályával történő eladás útján, vagy

b) bírósági végrehajtáson kívül

értékesítették, az e fedezetként meghatározott vagyontárggyal kapcsolatban folyamatban lévő bírósági végrehajtási eljárásban a fedezetként meghatározott vagyontárgy értékesítésével összefüggő jogorvoslati eljárások, valamint a fedezetként meghatározott vagyontárgy kiürítésével, illetve birtokbaadásával kapcsolatos eljárási cselekmények lefolytatása, illetve foganatosítása iránt - a Vht. 303. §-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével - a végrehajtó intézkedik, azokat a végrehajtásban részt vevő felek és egyéb érdekeltek is kezdeményezhetik.

(5) Ha a (3) bekezdésben meghatározott követelés behajtásán kívül más követelés behajtására is indult végrehajtás az adóssal szemben, ezekben a végrehajtási eljárásokban a fedezetként meghatározott vagyontárgy vonatkozásában - a vagyontárgy lefoglalásával összefüggő, valamint a (4) bekezdésben meghatározott eljárási cselekmények kivételével - a külön törvényben meghatározott időpontig intézkedések, eljárási cselekmények nem foganatosíthatóak.

(6) E § rendelkezéseit kell alkalmazni azokban a végrehajtási eljárásokban is, amelyekben

a) a kölcsönszerződésből eredő követelést biztosító zálogszerződésben vagy kezesi kötelezettségvállaló nyilatkozatban foglaltak kikényszerítése a végrehajtás tárgya,

b) az eljárás végrehajtást kérője, illetve adósa a kölcsönszerződésben vagy abból eredő követelést biztosító szerződésben részes fél jogutódja.

(7) A végrehajtást kérő, illetve az adós kérheti annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződésben nem szerepel a 3. § (1) bekezdés, illetve a 4. § (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés. A kérelmet a végrehajtónál kell benyújtani, aki azt - elbírálás végett - az ügy irataival együtt beterjeszti a végrehajtást elrendelő bírósághoz (közjegyzőhöz). A kérelmet legkésőbb e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A kérelmet a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási kifogás elbírálásának szabályai szerint bírálja el.

(8) Ha a végrehajtást elrendelő bíróság (közjegyző) azt állapítja meg, hogy a kölcsönszerződésben nem szerepel a 3. § (1) bekezdés, illetve a 4. § (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés, akkor végzéssel határoz arról, hogy - a végzés jogerőre emelkedését követően - a (3)-(6) bekezdés nem alkalmazható és az eljárási cselekmények, intézkedések foganatosításának van helye; a megszakadt határidők a végzés jogerőre emelkedését követően kezdődnek újra.

9. A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítését szabályozó kormányrendelet szabályainak eltérő alkalmazása

18. §

(1) A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól szóló 12/2003. (I. 30.) Korm. rendelet és a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének és a kielégítési jog gyakorlása felfüggesztésének és korlátozásának részletes eljárási szabályairól szóló 66/2014. (III. 13.) Korm. rendelet szabályait az e §-ban foglalt eltéréssel kell alkalmazni.

(2) A külön törvényben meghatározott időpontig a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelést biztosító zálogjog alapján a zálogtárgy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 257-258. §, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:127- 5:135. §-a alkalmazásával nem értékesíthető, árverési hirdetmény csak ezen időpontot követően tehető közzé az Elektronikus Árverési Felületen.

10. Záró rendelkezés

19. §

Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

1. A Kúria 2/2014. PJE határozatában iránymutató döntést hozott a fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben foglalt egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelenségéről. A Kúria döntése a Ptk.-ban foglalt tisztességtelenség fogalmára vonatkozó jogértelmezés, amely kizárólag a bíróságok számára kötelező, azonban az abban kifejtett jogelvek általános jellegük révén a jogviszonyok széles körét érintik.

Annak érdekében, hogy ezek az elvek közvetlenül is érvényre jussanak, a törvényjavaslat: (a továbbiakban: Javaslat) jogszabályi szintre emeli a Kúria jogegységi határozatában rögzített elveket. A Javaslat a Kúria jogértelmezését teszi általános érvényűvé, mindenki számára kötelezővé. A Javaslat nem mond ki új anyagi jogi szabályokat, nem állapít meg új jogelveket a fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekre vonatkozóan, csupán a Kúria jogértelmezését kodifikálja. Ez lehetővé teszi, hogy a fogyasztók széles tömegei számára elkerülhetővé váljon az időigényes és költséges perindítás, ami a bírósági szervezetrendszert is túlterhelné.

2. A Javaslatnak az is célja, hogy lehetőséget biztosítson a pénzügyi intézmények számára az önkéntes jogkövetésre, és - nem csökkentve a fogyasztók jogvédelmének a szintjét - csak azokat az ügyeket engedje a bíróságok elé, amelyekben a felek között nem pusztán elszámolási, hanem érdemi jogvita van. A Javaslat ezzel összhangban elsődlegesen a pénzügyi intézmények feladatává teszi, hogy az általuk alkalmazott általános szerződési feltételekből kiiktassák a tisztességtelen kikötéseket, és csak arra az esetre tartja fenn az állami kényszer alkalmazását, amikor a pénzügyi intézmények nem tesznek eleget önként kötelezettségeiknek.

A Javaslat célja egy olyan eljárási rend kiépítése, amely lehetővé teszi az érintett adósok számára a velük kötött szerződésekben alkalmazott kikötések tisztességtelenségének a megállapítását, és az ezen alapuló elszámolások minél gyorsabb lebonyolítását.

3. A Javaslat a következő kérdéseket rendezi:

- a pénzügyi intézmények által fogyasztóval kötött deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben alkalmazott különnemű árfolyamok tisztességtelenségének a megállapítása;

- a különnemű árfolyamok tisztességtelenségéhez kapcsolódó elszámolási kötelezettség rögzítése;

- a pénzügyi intézmények által a fogyasztóval kötött hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben alkalmazott, az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőségét biztosító rendelkezések tisztességtelensége melletti megdönthető vélelem;

- a törvény hatálya alá tartozó szerződéses feltételek vizsgálatára és adatszolgáltatásra irányuló kötelezettség;

- a törvényben foglalt vélelem megdöntésére irányuló eljárás szabályai;

- a folyamatban lévő eljárásokra irányadó rendelkezések.

4. A Javaslat a Kúria 2/2014. PJE határozatából fakadó jogkövetkezmények levonása során figyelemmel volt az európai jog előírásaira, mindenekelőtt a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv rendelkezéseire. A Javaslat figyelembe vette a 93/13/EGK irányelv értelmezésére jogosult Európai Bíróság gyakorlatát, mindenekelőtt a C-618/10. számú Banco Espanol-ügyben, valamint a C-26/13. számú Kásler-ügyben hozott határozatokban kifejtett elveket.

A Javaslat az Európai Bíróság gyakorlata alapján arra törekszik, hogy a tisztességtelen feltételek kiküszöbölésével a megkötött szerződéseket fenntartsa. Ezt kívánja meg a polgári jog egyik általános elve, a pacta sunt servanda elve is. A Javaslat a fennálló szerződések tartalmát csak annyiban módosítja, hogy az érintett szerződések a tisztességtelen kikötések hiányában ne váljanak teljesíthetetlenné. Ez ugyanis a teljes szerződés semmisségét eredményezné, amely az adósok érdekével is ellentétes lenne. A Javaslat ezért a részleges érvénytelenség körében határoz meg olyan kógens rendelkezéseket, amelyek a tisztességtelen szerződéses kikötések helyett a szerződések részévé válnak.

5. A Javaslat figyelembe vette az Alkotmánybíróság 8/2014. (III. 20.) AB határozatában megfogalmazott követelményeket is. Az AB határozat [90] pontja szerint a tartós jogviszonyok jogszabállyal történő alakítására a clausula rebus sic stantibus tételének alkalmazásával kerülhet sor. Eszerint a jogalkotó - akárcsak a bíróság - akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse.

A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések több évig fennálló, tartós jogviszonyok. Esetükben sor kerülhetne bírósági szerződésmódosításra, így fennáll a lehetősége a jogszabállyal történő szerződésmódosításnak is. Ezek a szerződések a társadalom széles rétegeit érintik, hiszen még mindig több mint 500.000 ilyen típusú szerződés létezik. Az is egyértelmű, hogy a 2008 után kibontakozó nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság hatására ezeknél a szerződéseknél a szerződéskötéskor fennálló körülmények utóbb bekövetkezett megváltozása az adósok tömegeinek lényeges jogos érdekét sértette. Ezek a körülményváltozások nem voltak ésszerűen előreláthatóak és jelentős mértékben túlmentek a normális változások kockázatán. A beavatkozás alkotmányosságát egyértelműen alátámasztja, hogy annak tartalma megegyezik a hatályos jog Kúria általi értelmezésével.

A 8/2014. (III. 20.) AB határozat [91] pontja az alkotmányos követelményeket azzal egészíti ki, hogy a törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett. A Javaslat ezt az alkotmányos elvárást olyan módon kívánja kielégíteni, hogy jogorvoslati lehetőséget biztosít a pénzügyi intézmények számára az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezéseik tisztességtelenségének megállapításához kapcsolódóan. A Javaslat ezzel összefüggésben egy megdönthető vélelmet állít fel az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességtelensége mellett, ezzel szemben azonban lehetővé teszi a pénzügyi intézmények számára az ellenbizonyítást. Erre ugyanakkor - összhangban a Javaslat fő célkitűzéseivel -egy gyors, rövid határidőkhöz kötött eljárásban kerülhet sor.

6. A szabályozási kérdések bonyolultsága, valamint a várható gazdasági következmények pontos felmérése miatt az Országgyűlés őszi ülésszakán újabb jogalkotási lépések szükségesek. Ekkor kerülhet sor az elszámolási szabályok végleges rögzítése mellett az egyéb anyagi jogi kérdések és jogkövetkezmények meghatározására is. A második jogalkotási lépésként elfogadásra kerülő törvény feladata lesz, hogy végérvényesen rendezze ezt a társadalom széles körét érintő problémát.

Részletes indokolás

Az 1. Általános rendelkezések alcímhez

A Javaslat meghatározza a szabályozás tárgyi hatályát és a pénzügyi intézményeket terhelő kötelezettségek személyi hatályát.

Tekintettel arra, hogy a szabályozás célja kizárólag a Kúria 2/2014. PJE határozatával (a továbbiakban: PJE határozat) kapcsolatos egyes kérdések jogszabályi rendezése, ezért a Javaslat tárgyi hatálya is kizárólag a PJE határozattal érintett szerződések körére terjedhet ki. A PJE határozat 1. és 3. pontja a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozik. A PJE határozat 2. pontja valamennyi fogyasztói kölcsönszerződésre, így a forint alapú kölcsönszerződésre is kiterjed. Az érintett szerződések köre - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) árfolyamréssel és egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos rendelkezéseivel összhangban - a fogyasztóval kötött pénzügyi lízingszerződéseket is tartalmazza. A deviza alapú szerződések meghatározását is a Hpt. rendelkezéseivel összhangban állapítja meg a Javaslat.

A Javaslat negatív tárgyi hatálya rögzíti, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a végtörlesztéssel már lezárt szerződésekre. A végtörlesztésekre a fogyasztók számára az akkori piaci feltételeknél, az eredeti szerződéses kötelezettségnél kedvezőbb feltételekkel - pl. a tényleges piaci árfolyamoknál kedvezőbb árfolyamon - került sor.

A Javaslat több kötelezettséget ír elő a pénzügyi intézményekre. A kötelezettségek megfelelő teljesítése érdekében a Javaslat egyértelműen meghatározza azt is, hogy e kötelezettségek melyik pénzügyi intézményt terhelik abban az esetben, ha időközben az eredeti jogosult pénzügyi intézmény személyében változás következett be vagy a szerződés már megszűnt.

A Javaslat több kötelezettséget ír elő a pénzügyi intézményekre. A kötelezettségek megfelelő teljesítése érdekében a Javaslat meghatározza azt, hogy e kötelezettségek melyik pénzügyi intézményt terhelik abban az esetben, ha időközben az eredeti jogosult pénzügyi intézmény személyében változás következett be vagy a szerződés már megszűnt. A Javaslat alapján azt a pénzügyi intézményt terhelik a Javaslatból fakadó kötelezettségek, amely a Javaslat hatálybalépése időpontjában a szerződés jogosultja. Ugyanakkor ha nem a szerződéses pozíció, csupán a szerződés alapján fennálló követelések átruházására került sor, a szerződés eredeti jogosultját terhelik a pénzügyi intézményre vonatkozó kötelezettségek.

A szerződésben történő alanyváltozás esetére a korábbi és a jelenlegi jogosultat együttműködési kötelezettség, így például adatátadási és szükség esetén dokumentum átadási kötelezettség terheli. A Javaslat kimondja, hogy a pénzügyi intézmények egymás közötti adatátadásra a banktitok megtartására vonatkozó külön törvényi kötelezettség nem áll fenn.

A 2. Értelmező rendelkezések alcímhez

A Javaslat tartalmazza azokat az értelmező rendelkezéseket, amelyek teljes mértékben a Hpt. meghatározásainak alkalmazását jelentik, jogtechnikai szempontból ugyanakkor szükséges az utalás a Hpt. szerinti fogalmak alkalmazására.

A 3. Árfolyamrés rendezése alcímhez

A PJE határozat 3. pontja minden további mérlegelési lehetőség nélkül egyértelművé tette, hogy a pénzügyi intézmények által a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben a folyósított kölcsön, a törlesztés összegének meghatározása során különnemű árfolyam (jellemzően a vételi és eladási árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen. A PJE határozat értelemszerűen csak a folyamatban lévő és az esetleg jövőben induló peres eljárásokban alkalmazandó. Annak érdekében, hogy a PJE határozat által megállapított tisztességtelen szerződési kikötés és annak jogkövetkezménye valamennyi érintett szerződés esetében peres eljárás igénybevétele nélkül is alkalmazható legyen, a Javaslat kimondja valamennyi érintett szerződés tekintetében az ezzel kapcsolatos szerződéses kikötés semmisségét. A PJE határozat azt is egyértelműen meghatározta, hogy a semmis rendelkezés, azaz a különnemű árfolyamok helyett egységesen a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama alkalmazandó. Ezt a rendelkezést tartalmazza főszabályként a Javaslat is, valamennyi érintett szerződés vonatkozásában. A PJE határozat azonban kivételt is meghatározott a főszabály alól, annyiban, amennyiben a tisztességtelen szerződési kikötés helyébe kógens törvényi rendelkezés lépett. A PJE határozat indokolása is utal arra, hogy ilyennek tekintendő a már nem hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: RHpt.) 2010. november 27-től hatályban volt 200/A. §-a. Ezzel lényegében azonos rendelkezéseket tartalmaz a hatályos Hpt. 267. §-a is. A Javaslat a PJE határozattal összhangban rögzíti, hogy ha e jogszabályhelyek a törlesztés tekintetében kógens rendelkezéssel határozták meg az alkalmazandó árfolyamot vagy a törlesztés során a felek ennek megfelelően jártak el, akkor a főszabályt az e rendelkezések által érintett időszakban csak a folyósítás tekintetében kell alkalmazni.

A Javaslat a semmis rendelkezés helyett az árfolyamszámításra alkalmazandó új szabályokra tekintettel az ezen szabályok alapján szükséges, a pénzügyi intézmények által kötelezően elvégzendő átszámításra 90 napos határidőt biztosít.

Szükséges annak törvényi meghatározása, hogy a pénzügyi átszámítás jogszerűsége megfelelő külső ellenőrzés mellett képezheti majd a fogyasztókkal történő elszámolás alapját. Az átszámítás ellenőrzésére - összhangban az Alaptörvénnyel és a Magyar Nemzeti Bank feladat- és hatáskörével - a Javaslat a felügyeleti jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bankot jelöli ki. Ezt indokolja a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi intézmények feletti hatósági ellenőrzési és a fogyasztóvédelmi feladatköre is.

Tekintettel a szabályozás többlépcsős jellegére, a Javaslat a fogyasztóval szükséges elszámolás részletes szabályai tekintetében utal az ezeket a rendelkezéseket meghatározó, a későbbiekben megalkotandó külön törvényre.

A 4. egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések rendezése alcímhez

A Javaslat megdönthető vélelmet állít fel a fogyasztói kölcsönszerződés részévé általános vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételként váló egyoldalú kamat-, költség- és díjemelést lehetővé tevő szerződési kikötés tisztességtelenségére. A tisztességtelenségi vélelmet a kikötést megfogalmazó, illetve alkalmazó pénzügyi intézmény megdöntheti, ha polgári perben sikerrel bizonyítja, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő általános vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételei maradéktalanul teljesítik a Kúria 2/2012. (XII. 10.) PK véleménye 6. pontjában foglalt együttes követelményeket (elveket).

A Kúria által megfogalmazott elvek a következők:

- egyértelmű és érthető megfogalmazás elve,

- tételes meghatározás elve,

- objektivitás elve,

- ténylegesség és arányosság elve,

- átláthatóság elve,

- felmondhatóság elve,

- szimmetria elve.

a) Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve:

A kikötés tisztességtelenségét - tartalmától függetlenül - önmagában az is megalapozza, ha a feltétel a fogyasztó számára nem világos vagy nem érthető. A világos és érthető megfogalmazás körében abból indokolt kiindulni, hogy a fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki különleges szakértelemmel nem rendelkezik, ugyanakkor az ügyletkötés kockázata alapvetően őt terheli.

Önmagában is tisztességtelen a szerződési feltétel, ha az egyértelmű, világos és érthető szerkesztés és megszövegezés hiánya miatt a fogyasztónak nem volt tényleges lehetősége a kikötés alapos megismerésére a szerződés megkötése előtt.

A fogyasztót a szerződéskötés során tehát olyan helyzetbe kell hozni, hogy megfelelően fel tudja mérni az általa vállalt kötelezettségeket, így az ok-listában megjelölt és a szerződéskötést követően bekövetkező körülményváltozásból eredő többlet-kötelezettsége keletkezésének indokait, kötelezettségei változásának mechanizmusát és annak lehetséges mértékét is.

b) A tételes meghatározás elve:

Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő általános, illetve egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekben szereplő kikötés alaki szempontból akkor nem tisztességtelen, ha a szerződéskötés időpontjában előre tételesen meghatározza a módosításra okot adó körülményeket: ún. ok-listát tartalmaz. A tételes meghatározás követelményének akkor felel meg a kikötés, ha az ok-lista teljes körűen és nem csak példálózva jelöli meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket; azaz olyan zárt rendszert alkot, amely a figyelembe vehető tények és körülmények nem bővíthető (taxatív) felsorolását tartalmazza.

c) Az objektivitás elve:

Az előre, tételesen meghatározott kikötésnek objektívnek kell lennie, nem jelölhető meg tehát szerződésmódosítási okként olyan, a szerződéskötést követően beálló körülmény, amelyre a pénzügyi intézménynek ráhatása van, tőle függ.

d) A ténylegesség és arányosság elve:

A ténylegesség elve azt az ok-listával kapcsolatos alapvető elvárást fejezi ki, miszerint az ok-listában meghatározott feltétel változásának ténylegesen hatást kell gyakorolnia a szerződésben meghatározott kamatra, díjra, költségre. Nem szerepeltethető ugyanis jogszerűen olyan tényező az ok-listában, amely szakmailag indokolatlan, mert a kamatra, díjra, költségre hatással nincs, tehát azok mértékével semmilyen okszerű kapcsolatban nem áll.

Az arányosság elvének teljesülése szempontjából az a kiindulópont, hogy a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény előre kalkulálja a kölcsönnyújtás kockázatait, és azokat a Hpt. szerint kezelni is köteles. Az egyoldalú szerződésmódosítás jogát nem lehet egyoldalú haszonszerzésre fordítani. Az emelés mértéke nem lehet magasabb, mint a körülményváltozásnak a kamatra, díjra, költségre gyakorolt hatása, másrészt pedig a fogyasztó számára kedvező változást is érvényesíteni kell a kamat, a díj és a költség mértékében.

e) Az átláthatóság elve:

Az átláthatóság követelménye azt jelenti, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezések jogszerű alkalmazását a fogyasztó ellenőrizni tudja és fel tudjon lépni a pénzügyi intézménnyel szemben, ha meglátása szerint a rá nézve hátrányos szerződésmódosításra a ténylegesség, az arányosság, a szimmetria elvének be nem tartásával került sor.

f) A felmondhatóság elve:

Tekintettel arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a fogyasztó jogaira és kötelezettségeire is kihat, egyoldalú szerződésmódosítás esetén biztosítani kell számára a szerződés felmondásának a jogát. Ezt jogszabály is előírhatja, jogszabályi előírás hiányában azonban a felmondási jogot az általános szerződési feltételek körében szükséges rendezni. Az általános szerződési feltételnek a felmondási jogról akként kell rendelkeznie, hogy a fogyasztó számára egyértelmű és transzparens legyen, hogy a pénzügyi intézménynek hogyan kell a szerződésmódosítást a fogyasztó tudomására hoznia, és az is kiderüljön, hogy mennyi idő áll a fogyasztó rendelkezésére ahhoz, hogy felmondási jogával éljen.

g) A szimmetria elve:

A szimmetria elve a szerződéskötéskor kialkudott értékegyensúly fenntartásának záloga. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége ugyanis csak akkor tekinthető tisztességesnek, ha nem csak a fogyasztó hátrányára történő körülményváltozás hatásának értékelését -fogyasztóra való áthárítását - teszi lehetővé, hanem egyidejűleg biztosítja a fogyasztó javára történő körülmények megváltozása esetén, annak a fogyasztó javára történő érvényesítését is, az arányosság elvének érvényre juttatása mellett.

Ha tehát az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelést lehetővé tevő szerződési kikötés ezen elvek bármelyikének nem felel meg, a kikötés tisztességtelen, és tisztességtelensége folytán semmis. A semmis kikötés pedig nem váltja ki az eredetileg célzott joghatást, azaz az ilyen kikötés értelmében végbement szerződésmódosítás nem köti a fogyasztót, vele a pénzügyi intézménynek a külön törvényben meghatározott módon el kell számolnia.

5. Az Általános szerződési feltételek és az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek vizsgálata és adatszolgáltatás e feltételekről alcímhez

A Javaslat megfelelő határidőt biztosít a pénzügyi intézmények számára ahhoz, hogy megvizsgálják a Javaslat hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések körében alkalmazott általános szerződési és egyedileg meg nem tárgyalt feltételeket abból a szempontból, hogy azok tartalmaznak-e az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét biztosító és a szerződések részévé váló vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési kikötést. E szerződési kikötéseket tartalmazó általános szerződési feltételeket, illetve egyedileg meg nem tárgyalt feltételeket 30 napos határidőn belül be kell jelenteniük a felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Banknak azzal a nyilatkozattal ellátva, hogy az adott szerződési kikötéseket tisztességesnek vagy tisztességtelennek tekintik-e. A bejelentést az indokolja, hogy egyfelől a felügyelet értesüljön a pénzügyi intézmények álláspontjáról, másfelől pedig teljes körűen a rendelkezésére álljanak az ezzel kapcsolatos adatok és információk. Ennek érdekében a Javaslat elrendeli a szóban forgó kikötésekkel érintett egyes szerződésekre és az azok alapján fennálló követelés összegére vonatkozó adatszolgáltatást.

A pénzügyi intézményeknek az 5. § szerinti vizsgálat során a Javaslat 4. § (1) bekezdésében foglalt követelményeket kell szem előtt tartaniuk. Ha maguk is arra a következtetésre jutnak, hogy az alkalmazott szerződéses kikötés a 4. § (1) bekezdésben foglalt feltételek bármelyikének nem felel meg, és ebből következően annak tisztességtelenségére irányuló vélelem nem dönthető meg, a pénzügyi intézményt csupán a 4. § (3) bekezdése szerinti elszámolási kötelezettség terheli. Ha azonban a pénzügyi intézmény úgy ítéli meg, hogy a 4. § (1) bekezdésben foglalt összes feltételnek eleget tett a kikötés alkalmazása során, ezért a kikötés tisztességességéhez kétség sem férhet, úgy ezt az álláspontját a tisztességtelenség vélelmének megdöntése érdekében indított peres eljárásban érvényesítheti, ellenkező esetben a 4. § (2) bekezdése szerint a kikötés semmis, és a (3) bekezdés szerinti külön törvény szabályainak megfelelően el kell számolnia a fogyasztóval.

A 6. A polgári peres eljárás alcímhez

A cél egy hatékony, gyors eljárás lefolytatása, amelyben kizárólag a szerződéses kikötések érvényességének kérdéskörében kell vizsgálódnia a bíróságnak.

A perben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait kell alkalmazni, ha a Javaslat eltérően nem rendelkezik. Az eltérő rendelkezések biztosítják, hogy e perek gyorsan lezáruljanak.

A Javaslatban előírt szoros határidőkre tekintettel a Javaslat akként rendelkezik, hogy a bírósági iratok kézbesítésére bírósági alkalmazott útján kerüljön sor. Ezzel biztosítható, hogy a peres felek igazolható módon vehessék át a részükre küldött iratokat, s az is, hogy a bíróság kellő időben meggyőződhessen arról, hogy az iratok kézbesítése szabályszerű volt-e. A szoros határidők betarthatósága érdekében - és abból a célból, hogy a per tárgya valóban csak a szerződéses kikötések tisztességességének a vizsgálata legyen - a Javaslat rögzíti, hogy egyebek mellett nincs helye beavatkozásnak, viszontkeresetnek, s annak sem, hogy a törvénykezési szünet szabályai alkalmazásra kerüljenek.

Lényeges szabály, hogy a pénzügyi intézménynek a peres eljárást a Javaslat hatálybalépésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül kell kezdeményeznie. Eddig a határidőig a keresetleveleknek be kell érkezniük a Fővárosi Törvényszékre, melynek kizárólagos hatáskörét és illetékességét is megállapítja a Javaslat.

A perek hatékony elbírálásának érdekében - mintegy perelőkészítő cselekményként - a keresetlevélhez speciális mellékletek csatolását írja elő a Javaslat. A Javaslat a felperes kötelezettségévé teszi, hogy a keresetlevélnek a Pp.-ben előírt mellékletei mellett csatolja az ÁSZF-ek egy okiratba foglalt azon kivonatát, amely kizárólag azokat a szerződéses kikötéseket tartalmazza, amelyek tekintetében a pénzügyi intézmény az érvényesség megállapítását kéri. A keresetlevélhez továbbá csatolni kell egy elektronikus adathordozót, mely tartalmazza a keresetlevélnek és mellékleteinek informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett változatát.

Amennyiben a bíróság a perben azt állapítja meg, hogy a pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés nem felel meg a Javaslatban meghatározott feltételnek, megállapítja, hogy a szerződéses kikötés tisztességtelen és ezért érvénytelen, amennyiben pedig a bíróság azt állapítja meg, hogy a szerződéses kikötés megfelel a Javaslatban meghatározott feltételnek, úgy ítéletében megállapítja, hogy a vizsgált szerződéses kikötés tisztességes és ezért érvényes.

A fellebbezési szakban - hasonlóan az elsőfokú eljárás szabályaihoz - a Javaslat mind a bíróságnak, mind a feleknek szoros határidőket ad. Ezzel összefüggésben került előírásra az, hogy a bíróság tárgyalást tart, biztosítva azt, hogy a felek a tárgyaláson részt vehessenek, s ott közvetlenül is előadhassák jogi álláspontjukat. Ebből az okból került rögzítésre az is, hogy a másodfokú bíróság az eljárást befejező határozatát a Pp. általános szabályaitól eltérően maga kézbesíti a feleknek, illetve a felülvizsgálati kérelmet is a másodfokú bírósághoz kell előterjeszteni, s azt e bíróság terjeszti fel a Kúriához. A kézbesítéssel kapcsolatosan ezzel egyező szabályokat ír elő a Javaslat a Kúria számára is.

A 7. Folyamatban lévő perek kezelése alcímhez

A Javaslat rendelkezik azon perek kötelező felfüggesztéséről, amelyeknek a tárgya részben vagy egészben a 3. § (1) vagy 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pereket az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben. E szabály alapján fel kell függeszteni a végrehajtás megszüntetési és korlátozási azon pereket is, melyekben a fogyasztó a szerződéses kikötések érvénytelenségét állítja. A Javaslatban foglalt felfüggesztési kötelezettség értelemszerűen nem terjed ki a Javaslat 6. alcíme szerinti perre.

A 8. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályainak eltérő alkalmazása alcímhez

A Kúria 2/2014. számú polgári jogegységi határozatának megállapításai, valamint e Javaslat és további megalkotásra váró jogszabályok rendelkezései alapján a pénzügyi intézmények és a fogyasztók által megkötött egyes kölcsönszerződések elszámolási rendje módosul. Ezek deviza alapú, illetve egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő, tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó deviza vagy forint alapú fogyasztói kölcsön-, hitel-, valamint pénzügyi lízing szerződések. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy a helytelenül kiszámított követeléseken alapuló, folyamatban lévő végrehajtási eljárások megszakadjanak mindaddig, amíg a törvényes elszámolást lehetővé tevő jogszabályok alapján a jogviszonyok megfelelő rendezése, a követelések tényleges összegének megállapításával megvalósul. Így akadályozható meg, hogy ne alakuljanak ki olyan méltánytalan, vagy visszafordíthatatlan élethelyzetek, amelyek bekövetkezése esetén az eredeti állapot helyreállítása már nem lehetséges, vagy számottevő, indokolatlan nehézséggel járna. Mindezekre tekintettel olyan a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályaitól eltérő speciális szabályozás megalkotására van szükség az érintett végrehajtási eljárásokkal összefüggésben, amely biztosítja a jelenlegi állapotok fenntartását, az elszámolások -megváltozott feltételeket figyelembe vevő - végleges lezárásáig [(1) bekezdés].

A Vht.-val kapcsolatos szabályozás tárgyi hatálya kiterjed valamennyi olyan végrehajtási eljárásra, amelyben a végrehajtandó követelés a pénzügyi intézmény és a természetes személy fogyasztó, mint adós vagy adóstárs által megkötött deviza vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződésen, pénzügyi lízingszerződésen (a továbbiakban: kölcsönszerződés) alapul [(2) bekezdés]. A szabályozás kiterjed továbbá azokra a végrehajtási eljárásokra is, amelyekben a kölcsönszerződésből eredő követelést biztosító zálogszerződésben vagy kezesi kötelezettségvállaló nyilatkozatban foglaltak kikényszerítése a végrehajtás tárgya, illetve amelyekben a végrehajtást kérő vagy az adós a végrehajtás alapjául szolgáló szerződésben részes fél jogutódja [(6) bekezdés].

A (3) bekezdésbe foglalt főszabály szerint a szabályozás tárgyát képező végrehajtási eljárásokban e törvény hatályba lépésétől kezdődően a külön törvényben később meghatározott időpontig eljárási cselekmény, intézkedés nem foganatosítható, a felek és érdekeltek nyilatkozatai is hatálytalanok. Mindez azt jelenti, hogy az adott végrehajtási eljárás folyamata a Javaslat hatálybalépésének időpontjában az eljárási cselekmények túlnyomó többségének vonatkozásában megszakad, függetlenül attól, hogy az eljárás mely létszakaszában tart. A felek és érdekeltek által tett nyilatkozatokat ebben az időszakban a végrehajtó nem veheti figyelembe, ugyanakkor a Javaslat hatályba lépésének időpontjában le nem telt határidők az eljárási cselekmények foganatosítását újból megengedő, külön törvényben meghatározott időpont elteltét követően újrakezdődnek. E törvény hatálybalépését követően nincs akadálya annak, hogy végrehajtási kérelem benyújtásra kerüljön, azaz végrehajtási eljárás meginduljon, azonban az eljárás megindítását követően eljárási cselekmény, intézkedés a már folyamatban lévő eljárásban nem foganatosítható, nyilatkozatok nem tehetőek.

A (4) bekezdés a (3) bekezdésbe foglalt főszabály alóli kivételt fogalmaz meg. Ha a végrehajtási eljárásban, a Javaslat hatályba lépése előtt, a kölcsönszerződésen alapuló követelés fedezetéül szolgáló vagyontárgyat árverés útján már értékesítették, úgy az árveréssel összefüggő jogorvoslati, valamint az ingatlan kiürítésével, illetve a vagyontárgy birtokbaadásával kapcsolatos eljárási cselekményeket foganatosítani kell, függetlenül attól, hogy a végrehajtási eljárás egyéb cselekményeinek foganatosítását a Javaslat kizárja. Ennek indoka az, hogy a tulajdonjogot szerző árverési vevő ne kerüljön abba a méltánytalan helyzetbe, hogy az őt megillető vagyontárgy vonatkozásában nem tud birtokba kerülni. Ugyanez vonatkozik a végrehajtást kérő részéről történő átvétel, az árverésen kívüli árverés hatályával történő eladás, valamint a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítés eseteire is. E szabály ugyanakkor csak azzal a megszorítással érvényesülhet, ha a Vht. 303. §-ába foglalt, kilakoltatási moratóriummal kapcsolatos szabályokkal nem áll ellentétben. A Vht. hivatkozott §-a ugyanis a devizakölcsön szerződésekkel összefüggő végrehajtási eljárásokban a lakóingatlanok kiürítését megakadályozó rendelkezést tartalmaz, így e vagyontárgyak vonatkozásában a kiürítéssel kapcsolatos eljárási cselekmények nem foganatosíthatóak.

Ha nem csak a kölcsönszerződésen alapuló követelés behajtásával kapcsolatban indul végrehajtási eljárás az adóssal szemben, úgy e más követelés behajtására indult végrehajtási eljárásban sem foganatosíthatók eljárási cselekmények a kölcsönszerződésen alapuló követelés fedezetéül szolgáló vagyontárgy vonatkozásában [(5) bekezdés]. E szabály alól két kivételt enged a jogszabályi rendelkezés. Egyrészt a (4) bekezdésben meghatározott eljárási cselekmények - a korábban már kifejtett indokok alapján - foganatosítandók, másrészt helye van a fedezetként meghatározott vagyontárgyak lefoglalásával kapcsolatos eljárási cselekmények foganatosításának is. Előfordulhat ugyanis, hogy a végrehajtást kérő követelése (pl. jelentős közüzemi tartozás) nincs zálogjoggal biztosítva. Ilyen esetben, ha az ingatlan lefoglalására az eljárási cselekmények megakadásának időpontjában még nem került sor, a foglalás hiányában nincs annak akadálya, hogy a tulajdonos a vagyontárgyat értékesítse. A zálogjog jogosultja követelését az új tulajdonossal szemben is érvényesítheti, azonban a zálogjoggal nem rendelkező végrehajtást kérő kielégítési alapja elvonásra kerülhet és előfordulhat, hogy a fennmaradó vagyon nem nyújt kellő fedezetet a követelés megtérüléséhez. Ennek kizárását szolgálja a szabály.

A (7) és (8) bekezdésbe foglalt eljárási szabályok azt a célt szolgálják, hogy mindazokban a végrehajtási eljárásokban, amelyekben a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló kölcsönszerződés nem tartalmaz a Javaslat szerint semmis vagy vélelmezetten tisztességtelen szerződéses kikötést, az eljárási cselekmények foganatosíthatóak legyenek. Ennek vizsgálatát a felek kezdeményezhetik. A bejelentést a végrehajtóhoz kell benyújtani a Javaslat hatályba lépésétől számított 30 napon belül, a bejelentés azonban akkor is határidőben benyújtottnak minősül, ha a végrehajtóhoz az a határidő elteltét követően érkezik meg, de azt a felek bármelyike a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adta. A bejelentés tárgyában a végrehajtást elrendelő bíróság (közjegyző) határoz. A bejelentés elbírálásáig a Javaslatban meghatározott eljárási cselekmények nem foganatosíthatóak, ha azonban a bíróság (közjegyző) megállapítja, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmaz az a Javaslat hatálya alá tartozó semmis vagy vélelmezetten tisztességtelen szerződéses kikötést úgy a határozat jogerőre emelkedését követően az eljárási cselekmények foganatosíthatóak a végrehajtási eljárásban.

A 9. A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítését szabályozó kormányrendelet szabályainak eltérő alkalmazása alcímhez

A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének leállítása is indokolt mindaddig, amíg a törvényes elszámolást lehetővé tevő jogszabályok alapján a szabályozással érintett jogviszonyok megfelelő rendezése, a követelések tényleges összegének megállapításával meg nem valósul.

A 10. Záró rendelkezés alcímhez

Az alcím hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.