A Fővárosi Törvényszék P.25447/2010/6. számú határozata határozat érvénytelenítése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §, 277. §, 306. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 18. §, 25. §, 34. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (Tjr.) 1. §] Bíró: Homolya Szilvia

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék P.25447/2010/6.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.21168/2011/3., Kúria Pfv.20194/2012/6. (BH 2013.1.21)

***********

Fővárosi Bíróság

...P..../2010/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt felperes neve. (felperes címe) felperesnek

törvényes képviselő neve törvényes képviselő által képviselt Budapesti Békéltető Tesület (1016 Budapest, Krisztina krt. 99. szám) alperes ellen

határozat érvénytelenítése iránt indított perben meghozta és kihirdette a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a keresetet elutasítja és kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000,- (negyvenezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet 3 példányban benyújtani a Fővárosi Ítélőtáblához címezve.

Az ítélet ellen fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül előterjesztett fellebbezés hatálytalan. A fél a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény rendelkezései szerint kérheti pártfogó ügyvéd kirendelését a lakóhelye szerint illetékes jogi segítségnyújtó szolgálatnál.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti a tárgyalás megtartását.

I N D O K O L Á S

A 1 személy fogyasztó által kezdeményezett békéltető testületi eljárásban az alperes BBT/.../2010. szám alatt az alábbi ajánlást tette:

"A felperesi vállalkozás az írásba foglalt ajánlás kézhezvételétől számított 15 napon belül javítsa meg, vagy cserélje ki a fogyasztó ... tűzhelyét; amennyiben ezekre nem képes, fizesse vissza annak 39.990,- forintos vételárát a fogyasztónak."

Az ajánlásban megfogalmazott tényállás szerint a fogyasztó 2009. augusztus 14. napján 2 darab elektromos ... tűzhelyet vásárolt a felperestől, melyből az egyik 2010. január 25- napján meghibásodott. A fogyasztó személyesen és a Vásárlók Könyvébe való beírással is kérte a termék megjavítását, melyre a felperes nem volt hajlandó, mert a fogyasztó nem szakszervizzel helyeztette üzembe a készüléket. A felperes 2010. február 26. napján tájékoztatta a fogyasztót, hogy a használati utasítás tartalmazta a figyelmeztetést a szakszerviz általi beüzemelésre, és kifejtette, hogy ennek hiánya a jótállás megszűnését eredményezi. A fogyasztó az eredménytelen panaszrendezés után az alpereshez fordult, kérve a javítást, vagy kárpótlást. A fogyasztó a békéltető testületi eljárásban hivatkozott arra, hogy a jótállási jegyen nem szerepel a szakszervizzel való bekötési kötelezettség, és ez amúgy is a jótállást korlátozná. A fogyasztó utalt arra, hogy a perbeli tűzhelyet 2 személy egyéni vállalkozó villanyszerelő kötötte be szakszerűen, melyről írásbeli nyilatkozatot is csatolt.

A felperes válasziratában arra hivatkozott, hogy a szakszerviz általi üzembehelyezési kötelezettségre a vásárlók figyelmét szóban és kitáblázás útján is felhívták, előadta azt is, hogy a fogyasztót terheli a felelősség, ha az útmutatót nem olvassa el, vagy nem tartja be.

Az alperes ajánlása jogi indokolásában kifejtette, hogy a fogyasztó a 6 hónapos határidőn belül jelentette be igényét, minőségi kifogását. Az alperes érvelése szerint az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX.22.) Korm. Rendelet 1.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezések korlátozásának minősül, ha kizárólag a vállalkozás által megjelölt szerviz helyezheti üzembe a terméket, máskülönben a jótállás érvényét veszti. Az alperes álláspontja az volt, hogy a szakértelemmel rendelkező más, nem felsorolt vállalkozás általi üzembe helyezés sem veszélyeztetné a jótállásra kötelezett vállalkozás jogait. A rendelet 1.§ (2) bekezdésére is hivatkozott az alperes az ajánlásában, amikor utalt arra, hogy semmis az a megállapodás, amely a rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az alperes hivatkozva továbbá a Ptk. 306.§-ában szabályozott törvényes sorrendre, a fenti ajánlást tette.

A felperes a békéltető testületi eljárás folyamán az eljáró tanács összetételét nem kifogásolta, elfogultságra vonatkozó bejelentést nem tett.

A felperes 2010. augusztus 11. napján érkezett keresetében kérte az alperes BBT/.../2010. számú ajánlása hatályon kívül helyezését. Keresetét a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 34.§ (3) bekezdés a. pontjára alapította. Felperes érvelése szerint az alperes ajánlása nem felel meg a jogszabályoknak és az általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlatnak. A felperes utalt arra, hogy általánosan bevett kereskedelmi gyakorlat a vállalkozás részéről a szakszervizzel való üzembe helyeztetés megkövetelése, figyelemmel a termék speciális, működésében rejlő veszélyekre is. A felperes hangsúlyozta, hogy a szakszerviz szolgáltatása ugyan költségesebb lehet, ennek oka azonban az a speciális szakismeret és gyakorlat, amit a szakszerviz nyújtani tud, szemben az "átlagos" szakemberekkel. Jogi érvelésében a felperes arra hivatkozott, hogy a Ptk. 248.§ (2) bekezdése értelmében a jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban , továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. A felperes állítása szerint a felperes épp ilyen feltételt alkalmazott, amikor a szakszerviz általi üzembe helyezést kikötötte és ezzel nem tért el a fogyasztó hátrányára. A felperes hivatkozott továbbá arra is, hogy a jótállásra kötelezett helyzetét nem lehet azzal elnehezíteni, hogy ha el kellene fogadnia egy olyan jótállási igényt, amely a nem szakember általi beüzemelésből fakad. Ezen érvelés mentén a felperes állította, hogy az alperes ajánlása ellentétben áll a Ptk. hivatkozott rendelkezésével.

A felperes utóbb keresetét akként pontosította, hogy arra is hivatkozott, hogy a békéltető testületi eljárásban a 2010. április 1. napján kelt nyilatkozatukban az alperes felhívására 2 személy jelölték, jelölésük ellenére azonban az eljáró 3 tagú tanács ezen tag nélkül járt el, így az alperes megsértette a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 34. § (1) bekezdés a. pontját is.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a békéltető testületi eljárás folyamán a szabályokat betartotta, döntése tekintetében pedig fenntartotta az ajánlásban kifejtett jogi álláspontját. Hivatkozott a 151/2003. (IX.22.) Korm. rendeletre és a Ptk.248. és 277.§-ában foglaltakra.