BH 1994.4.196 A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése megalapozza a felülvizsgálati kérelmet [Pp. 270. § (1) bek., 206. § (1) bek., Ptk. 315. §, 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 534. §, 1952. évi 9. tvr. 5. §].

A felperes az OTP alperes egyik fiókjánál K. I.-né megnevezésű 5000 forint értékű gépkocsinyeremény-takarékbetétkönyvet váltott. A betétkövetelés visszafizetése végett 9 évvel később felkereste a betétkönyvet kiállító OTP-fiókot, ahol az ügyintéző tájékoztatta: a betétkövetelés nem fizethető vissza, mert azt 3 évvel korábban K. I.-né G. E. csongrádi lakos részére már visszafizették. Ennek az volt az előzménye, hogy K. I.-né G. E. bejelentésére a betétkönyvre a közjegyző megindította a megsemmisítési eljárást, majd azt semmissé nyilvánította. A felperes állította, hogy az említett számú betétkönyv mindvégig az ő birtokában volt, annak az adatait az alperes alkalmazottjától - a banktitok megsértésével - tudta meg K. I.-né G. E. Mivel az alperes alkalmazottjának magatartása tette lehetővé K. I.-né G. E. részére a megsemmisítési eljárás megindítását, majd a betétkönyv megsemmisítését, e magatartásért az alperes felelős. Keresetében ezért annak megállapítását kérte, hogy az alperes a betétkönyvet mint élő betétet vegye nyilvántartásba, illetőleg hogy a megsemmisítési eljárás vele szemben hatálytalan.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a betétkönyv élő betétként való kezelése és a megsemmisítési eljárás relatív hatálytalanságának megállapítására irányuló kereseti kérelmeket elutasította. Tényként megállapította azonban, hogy K. I.-né G. E. jóhiszeműen ugyan, de jogosulatlanul jutott a saját nevétől különböző névre kiállított - bemutatóra szóló - betétkönyv megsemmisítéséhez szükséges adatok birtokába. Az OTP alkalmazottja ugyanis az 1989. évi 2. tvr. 6. §-ának (1) bekezdése szerinti titoktartási kötelezettségét megsértette, e magatartásával a felperesnek kárt okozott, ezért az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a felperesnek a betét névértékértek megfelelő kárát és annak a nyereménysorsolásból való kizárástól számított kamatát.

Az elsőfokú bíróság ítéletének az 5000 forint és járulékai megfizetésére kötelező rendelkezés ellen az alperes, míg a megsemmisítési eljárás relatív hatálytalanságának megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítása ellen a felperes fellebbezett. A felperes egyben felemelte a keresetét: az 5000 forint betéti összeg, valamint 500 000 forint általános kártérítés és ezek 1992. február 1-jétől járó évi 20%-os kamata megfizetésére is kérte az alperes kötelezését.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetet - értelemszerűen a másodfokú eljárásban felemelt keresetet is - elutasította. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeként a tényállást kiegészítette, illetőleg módosította; ennek alapján nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes alkalmazottja megsértette volna az 1989. évi 2. tvr. 6. §-ának (1) bekezdésében előírt titoktartási kötelezettségét, és ezzel okozta volna a felperes kárát. Utalt még arra, hogy e tvr 7. §-a értelmében a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv a tulajdonjogot egyébként sem bizonyítja, és a felperes károsodása sem állapítható meg.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással a felperes kérte. Megítélése szerint a bíróság jogerős ítéletében iratellenesen és a bizonyítékok téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes alkalmazottjának banktitok sértése és a felperes ezzel okozott összefüggésben álló károsodása nem állapítható meg.