3131/2021. (IV. 14.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.540/2019/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Horváth M. Gábor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Kúria Kfv.I.35.540/2019/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.K.33.234/2018/20. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését kérte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, T) cikk (2)-(3) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (4) bekezdésének a sérelmére hivatkozással.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a mezőgazdasági termelő indítványozó a mezőgazdaságban használt gázolaj után jövedéki adó visszatérítésben részesült, a 2014. évi bevallások utólagos ellenőrzése során azonban a Nemzeti Adóés Vámhivatal adóhiánynak minősülő jövedéki adókülönbözetet állapított meg, ezért bírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolása szerint a jövedéki adó visszatérítésének előfeltétele, hogy az érintett földterület a visszatérítési időszakban jogszerűen a mezőgazdasági termelő használatában legyen. Bérelt földterületek esetében ehhez a földhasználatnak az adózó általi bejelentése és annak a földhasználati nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Az érintett földterületek egy része vonatkozásában azonban az indítványozó nem vagy csak törtidőszakok tekintetében volt földhasználóként bejegyezve.
[3] Ezzel összhangban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, valamint a Kúria kimondta, hogy a földhasználati nyilvántartás a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 93. §-a szerint közhiteles nyilvántartás, amelynek kapcsán jogszabályban rögzített bejelentési kötelezettség áll fenn. Jövedéki adó visszatérítésére az adózó csak akkor jogosult, ha a földhasználatot bejelentette. A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 341/2007. (XII. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 3. § (4) bekezdése szerint "a jövedékiadó-visszatérítésre vonatkozó igényjogosultság megállapítása érdekében [...] a jogszerű földhasználat tényét a TakarNet Földhivatali Információs Rendszerben szereplő adatok alapján ellenőrizheti". E rendelkezés alapján a földhasználati nyilvántartás mint bizonyítási eszköz igénybevétele jogszerű és elsődleges. Az adózó nincs elzárva attól, hogy megfelelő eljárásban vitassa a bejegyzett adatok megalapozottságát, de a közhiteles nyilvántartással szemben a magánokirati bizonyítéknak minősülő szerződéseket ebben az eljárásban nem lehet figyelembe venni. A Kúria rámutatott arra is, hogy a jövedéki adó visszatérítésének lehetősége jogosultság, amely csak meghatározott feltételek teljesülése esetében illeti meg az adózót, a visszatérítés elmaradása tehát nem szankció, és nem állítható párhuzamba a Fétv. 95. §-ában szabályozott - kifejezetten a bejelentés elmulasztása miatti - bírsággal.
[4] Az indítványozó ezt követően előterjesztett alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a föld használata nem jog-, hanem ténykérdés, a földhasználati nyilvántartás csak "adminisztratív, nem közhiteles nyilvántartás". Megítélése szerint az ellenőrzésnek a Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésében szabályozott módja csupán lehetőség, amely nem zárja ki más bizonyítékok figyelembe vételét, és nem írhatja felül a magasabb szintű jogszabályba - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 97. § (4) bekezdésébe - foglalt tényállás-tisztázási kötelezettséget. Ebből következően bejegyzés hiányában is figyelembe kellett volna venni a kérdéses ingatlanokra vonatkozó haszonbérleti szerződéseket, illetve vizsgálni kellett volna az indítványozó tényleges földhasználatát. Egyetlen jogszabály sem tartalmaz továbbá arra vonatkozó kifejezett rendelkezést, miszerint a visszatérítési jogosultság feltétele lenne a földhasználati jogosultság bejegyzése. Ezért a támadott bírósági döntés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével (jogállamiság, jogbiztonság követelménye) és a T) cikk (2)-(3) bekezdésével (jogszabályi hierarchia alapelve). Az indítványozó emellett kifejtette, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése alapján - amely nemcsak a büntetőjogra érvényes - kizárólag a jogszabály által egyértelműen meghatározott joghátrány alkalmazására van lehetőség, márpedig nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a földhasználati nyilvántartásba való bejegyzés elmaradásához az indítványozó ügyében alkalmazott joghátrányt (a költségvetési támogatásból való kizárást) kapcsolná.
[5] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[6] 2.1. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben érkezett: a Kúria ítéletét 2020. június 16-án vette kézhez az indítványozó, a panaszt pedig 2020. augusztus 14-én nyújtotta be. Az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a folyamatban volt per felpereseként érintettnek minősül. A jogi képviselő meghatalmazását csatolták.
[7] Az alkotmányjogi panasz azonban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és a T) cikk (2)-(3) bekezdései vonatkozásában nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételnek, mivel ezek a rendelkezések az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint - a B) cikk (1) bekezdése esetében a visszaható hatály tilalmát és a kellő felkészülési idő követelményét kivéve, de az indítványozó nem ezekre hivatkozott - nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért azokra alkotmányjogi panasz nem alapítható (a B) cikk (1) bekezdése tekintetében lásd legutóbb például: 3426/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; a T) cikk vonatkozásában lásd például: 3244/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [9]). E tekintetben érdemi vizsgálatra nincs mód.
[8] Megállapítható továbbá, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését megjelölte ugyan indítvány-kiegészítésében, de kérelmét e rendelkezés vonatkozásában indokolással már nem támasztotta alá. Az előadott sérelmeket kizárólag az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a T) cikk (2)-(3) bekezdésével és a XXVIII. cikk (4) bekezdésével hozta összefüggésbe, azt azonban nem fejtette ki, hogy az ügyben álláspontja szerint miért sérült a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]) A kérelem tehát ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételnek.
[9] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit egyebekben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó szerint olyan módon alkalmaztak vele szemben joghátrányt, hogy ennek lehetősége jogszabályban szerepelt volna); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Kfv.I.35.540/2019/12. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal.
[10] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[11] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet rá, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezés - az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése mint a büntetőjogi legalitás alkotmányos elvének részét képező előírás - tartalmát érintően [lásd például: 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, 3046/2017. (III. 20.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[12] A második - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó - feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Azt az indítványozó sem vitatta, hogy a jövedékiadó-visszatérítés igénylésének jogszabályban előírt feltétele volt a jogszerű földhasználat, mint ahogy azt sem, hogy a Korm. rendelet 3. § (4) bekezdése alapján a bíróság jogszerűen vette figyelembe bizonyítékként a közhiteles nyilvántartás adatait, illetve, hogy ő maga elmulasztotta a földhasználati nyilvántartásba való - egyébként kötelező - bejegyzését kérni. Érvelése szerint viszont erre vonatkozó, kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában nem láthatta előre, hogy e mulasztása egyben a jövedékiadó-visszatérítési jogosultság elvesztését is jelenti. Tehát az indítvány alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdését lényegében azzal sértette meg a bíróság, hogy a közhiteles földhasználati nyilvántartás adatai alapján hozta meg döntését.
[13] Mindezek alapján megállapítható, hogy a vizsgált ügyben az indítványozó alapvetően a bíróság által a földhasználat kérdésével összefüggően igénybevett bizonyítási eszközök körét, valamint az egyes bizonyítékoknak tulajdonított bizonyító erőt, a bizonyítékok mérlegelésének okszerűségét és a bizonyítékokból levont bírói következtetést vitatja. Ezek mellett a bizonyítékokra vonatkozó szakjogi szabályozás értelmezését vonja kétségbe. Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésének a sérelmét a bíróság tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési tevékenységével összefüggésben állítja az indítványozó. E kérdések vizsgálata azonban törvényességi és nem alkotmányossági kérdés. "Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól." (Indokolás [12]) Önmagában az, hogy az indítványozó tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja a közhiteles nyilvántartás adatai bizonyítékként történő felhasználásának módját, nem tekinthető az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványba foglaltak az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem vetik fel.
[14] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[15] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába és az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjába foglalt törvényi feltételeknek, részben pedig nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumokat, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2021. március 9.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[16] A határozatban foglalt visszautasítással egyetértek.
[17] Észrevételezem ugyanakkor, hogy a döntés indokolása pontatlanul hivatkozik az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével kapcsolatosan kialakított dogmatikai álláspontjára.
[18] Az indokolás [7] bekezdése az alábbiakat tartalmazza "[...] az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és a T) cikk (2)-(3) bekezdései [...] az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint - a B) cikk (1) bekezdése esetében a visszaható hatály tilalmát és a kellő felkészülési idő követelményét kivéve [...] - nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért azokra alkotmányjogi panasz nem alapítható [...]".
[19] Az idézett megállapítás alapján úgy tűnhet, mintha a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság követelményének részét képező visszaható hatály tilalmát, illetve a kellő felkészülési idő elvárását az Alkotmánybíróság az indítványozókat megillető, Alaptörvényben biztosított jogként ismerné el. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok vonatkozásában, annak hangsúlyozása mellett, hogy a B) cikk (1) bekezdése jogállamiságot deklaráló rendelkezése nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, a visszaható hatály tilalmának, illetve a kellő felkészülési időnek sérelmét csupán mint alkotmányjogi panaszban igénybe vehető hivatkozási lehetőséget értelmezte; azaz ezeket nem minősítette Alaptörvényben biztosított jog sérelmének.
[20] Ennyiben fontosnak tartottam pontosítani az általam is támogatott határozat indokolását.
Budapest, 2021. március 9.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1466/2020.