3426/2020. (XI. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.653/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (Zugh katalin Ügyvédi Iroda, ügyintéző ügyvéd: dr. Zugh katalin) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.653/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte - hiánypótlási felhívásra benyújtott kérelme alapján - az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, M) cikk (2) bekezdése, R) cikk (2)-(3) bekezdései, Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése és az Alaptörvény 28. cikke sérelmére hivatkozással.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó 2008-ban egy gépjármű vételárának finanszírozása céljából deviza alapú hitel- és opciós szerződést kötött. A hitelező jogutódja 2015-ben elvégezte a jogszabály által elrendelt elszámolást, majd a tartozást szerződésmódosítás útján forintra váltották. A szerződést végül 2016-ban nemfizetés miatt felmondták, majd a tartozás engedményezése után 2017-ben fizetési meghagyásos eljárás indult, amely az indítványozó ellentmondása folytán perré alakult. A kecskeméti Járásbíróság a perben az alperes indítványozó ellenkérelme alapján megállapította, hogy a szerződés - a Polgári Törvénykönyvről 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 209/A. § (2) bekezdése és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 203. § (6)-(7) bekezdése és 213. § (1) bekezdés b) pontja figyelembevételével - a THM jogszabályba ütköző feltüntetése, valamint az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatás hiányosságai miatt semmis, érvénytelen. A felperes másodlagos kereseti kérelme alapján azonban a bíróság - miután a felperes a hitelező jogutódját perbe vonta arra tekintettel, hogy tartozás engedményezése ellenére a szerződés közöttük állt fenn - a szerződést 14.P20.767/2018/47. számú ítéletével az érvénytelenség okának kiküszöbölésével érvényessé nyilvánította. A másodfokon eljáró kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.653/2019/6. számú másodfokú ítéletében megalapozatlannak találta az indítványozó arra alapított fellebbezését, miszerint jogi érdek hiányában a felperes engedményesként nem kérhette volna a szerződés érvényessé nyilvánítását.
[3] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz azt sérelmezve, hogy egyrészt az eljárás elhúzódott - az elsőfokú eljárásban tizenkét tárgyalást tartott a bíróság -, mivel a felperes kereseti kérelme nem volt határozott és egyértelmű, beadványait késedelmesen, hiányosan nyújtotta be, amelyet a bíróság megtűrt. Másrészt az elsőfokú eljárásban a felperes kereseti kérelemként nem értékelhető kérésére hozott marasztaló ítéletet a bíróság. Harmadrészt a bíróság önkényesen eljárva nem a semmisség jogkövetkezményét alkalmazta, hanem a felperesnek kedvezően, jogforrás megjelölése nélkül érvényessé nyilvánította a szerződést [az indítványozó szerint a régi Ptk. bíróság által hivatkozott 237. § (2) bekezdése eljárásjogi szabály, amely csak akkor alkalmazható, ha egy másik "anyagi jogi jogszabályhely lehetőséget biztosít erre"]. Az indítványozó úgy vélte, az elsőfokú bírósághoz hasonlóan a másodfokú bíróság sem tett eleget indokolási kötelezettségének, mert érdemben nem vizsgálta meg a fellebbezett döntést, "ő maga sem látta meg", hogy a megállapított semmisség jogkövetkezménye csak a kereset elutasítása lehet. Mindez szerinte az eljáró bíróságok pártatlanságára is utal. A kifejtettek alapján az indítványozó elsősorban a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét állította, rámutatott azonban arra is, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmában "a felek egyenlőségének tiszteletben tartását is jelenti, amelyet egyebekben az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése leszögez". Mindezek mellett az indítványozó - részben indokolás nélkül - arra is utalt, hogy az eljárásban sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, M) cikk (2) bekezdése, R) cikk (2)-(3) bekezdése és az Alaptörvény 28. cikke is.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[5] 2.1. A támadott ítéletet az indítványozó a rendelkezésre álló elektronikus letöltési igazolás szerint 2020. április 14-én vette át, és a panaszt 2020. június 4-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, a per alpereseként érintettnek minősül, és az ügy érdemében hozott döntés ellen rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[6] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, M) cikk (2) bekezdése, R) cikk (2)-(3) bekezdése és az Alaptörvény 28. cikke vonatkozásában nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételnek, mivel ezek a rendelkezések az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint - a B) cikk (1) bekezdése esetében a visszaható hatály tilalmát és a kellő felkészülési idő követelményét kivéve, de az indítványozó nem ezekre hivatkozott -nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért azokra alkotmányjogi panasz nem alapítható (lásd legutóbb például: 3334/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [15]-[17]; 3335/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [42]; 3156/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [17]).
[7] Egyebekben a kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit részben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokát (a bíróság a szerződést érvényessé nyilvánítva az indítványozó számára fizetési kötelezettséget állapított meg); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.653/2019/6. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés és XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a törvényszéki ítélet alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt. Megállapítható azonban, hogy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése sérelmét az indítványozó pusztán állította, de indokokkal nem támasztotta alá. Azon túlmenően, hogy a peres felek egyenlőségének követelményére utalt, az alkotmányjogi panasz nem tért ki arra, hogy az eljáró bíróságok tevékenysége, jogértelmezése miért sérti az említett alaptörvényi rendelkezést, ezért a kérelem ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának.
[8] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[9] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az indítványozó által felhívott mindkét alaptörvényi rendelkezés - a XXVIII. cikk (1) bekezdése - tartalmát érintően (lásd például: 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [46]-[51]). Jelen alkotmányjogi panasz - amelynek lényege szerint a bíróság jogszabálysértő módon nyilvánította érvényessé a szóban forgó szerződést - ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[10] Az Abtv. 29. §-a szerinti másik - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó - befogadhatósági feltételt illetően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
[11] Az indítványozó elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert jogszabálysértőnek tartja az ügyében hozott bírósági ítéletet - az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítását -, tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére az eljáró bíróságok jogértelmezésével összefüggésben hivatkozik. Az indítványozó által hivatkozott egyéb körülmények - az eljárási jogszabálysértésekre vonatkozó utalások - is ezt hivatottak alátámasztani. A panasz így valójában a támadott ítélet ismételt felülbírálatára irányul.
[12] Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges azonban arra, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [11]).
[13] "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]) Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).
[14] Az Alkotmánybíróság az első- és a másodfokú bírósági ítélet indokolását értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a bíróság - az előterjesztett kérelmek keretei között - a jogszabályi hivatkozások feltüntetésével egyértelműen megindokolta a felperes másodlagos kereseti kérelmének elbírálhatóságára, valamint az érvénytelenség okának kiküszöbölésére és a szerződés érvényessé nyilvánítására vonatkozó döntését (lásd: kecskeméti Járásbíróság 14.P20.767/2018/47. számú ítéletének 13-16. oldala, kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.653/2019/6. számú ítéletének 5-7. oldala). Az idézett gyakorlat alapján az Alkotmánybíróság jelen ügyben sem bocsátkozhat annak érdemi vizsgálatába, hogy a bíróság ítélete jogszerű, megalapozott volt-e. Az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.
[15] Az indítványozó mindemellett a per elhúzódásának kérdését is felvetette kérelmében. Megjegyzendő ezzel kapcsolatban egyrészt, hogy "[a]z időmúlás nem azonosítható maradéktalanul az eljárás elhúzódása miatt eltelt idővel, mely utóbbi a bíróság inaktivitását is jelenti" (3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [69]). Jelen ügyben az indítványozó ezzel ellentétben éppen arra hivatkozott, hogy a bíróság szerinte túl aktív volt, túl sok tárgyalást tartott. Másrészt "az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy egy adott bírósági eljárás elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet (amennyiben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben támadott ítéleteket megsemmisítené, a bírósági eljárás újra a kezdetét venné, tehát a per csak tovább húzódna) [...]. Az eljárás elhúzódásából származó igényét az indítványozó ennek következtében csak egyéb jogi úton - elsősorban polgári perben - tudja érvényesíteni." (3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [66]; lásd legutóbb: 3331/2020. (VIII. 5.) AB határozat, Indokolás [37])
[16] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[17] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába és 52. § (1b) bekezdés e) pontjába foglalt törvényi feltételeknek, illetve az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2020. november 10.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Salamon László
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szabó Marcel
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1073/2020.