ÍH 2007.21 AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG MEGSÉRTÉSÉNEK SZEMPONTJAI - ELJÁRÁSI HATÁRIDŐ ELMULASZTÁSA ÖNMAGÁBAN SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGSÉRTÉST NEM VALÓSÍT MEG - A BÍRÓSÁGOK JOGI KÉPVISELETE

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Ítélőtábla Pf.21068/2006/12. (*ÍH 2007.21*), 1161/D/2007. AB végzés, 3197/2012. (VII. 26.) AB végzés

***********

Az eljáró bíróság részéről az eljárási határidők be nem tartása - jellegénél fogva - önmagában nem jelent személyhez fűződő jogsértést. Amennyiben a bíróság késedelme nem kifejezetten meghatározott személynek szól, az esetleges egyéni érzékenység önmagában nem indokolja az emberi méltósághoz való jog megsértésének megállapítását [Ptk. 75. § (1) bekezdés, 76. §; Bszi. 34. § (2) bekezdés, 39. § j) pont; Pp. 67. § (1) bekezdés d) pont, 73/A. § a) pont, 73/C. § (1) bekezdés b) pont].

A felperesek kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes bíróság megsértette emberi méltósághoz való jogukat azzal, hogy keresetlevelük benyújtását követően - a Pp. 125. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve - 30 napon belül nem intézkedett a tárgyalási határnap kitűzéséről, az első tárgyalási napot - a Pp. 125. § (3) bekezdésének megsértésével - a keresetlevélnek az I. rendű alpereshez érkezését követően 4 hónapon kívüli időpontra tűzte ki, a felperesek által előterjesztett ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló kérelmet a Pp. 156. § (3) bekezdésének megsértésével - soron kívül nem bírálta el, az előtte folyamatban levő ügyben született másodfokú határozatot az I. rendű alpereshez való érkezést követő 15 napon belül - a Pp. 254. § (4) bekezdésének megsértésével - nem kézbesítette részükre, az I. rendű alperes az előtte folyamatban lévő, a felperesek által kezdeményezett eljárásban a folytatólagos tárgyalást a Pp. 142. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésével - az elhalasztott tárgyalás napját követő 4 hónapon túli időpontra tűzte ki, a felperesek által kihallgatni indítványozott tanúkat a per első tárgyalásán - a Pp. 141. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve - nem hallgatta ki, és a 2005. október 7-ei tárgyalást a Pp. 142. § (2) bekezdésének megsértésével - 2006. február 10-ére halasztotta.

Kérték annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes bíróság megsértette emberi méltósághoz való jogukat azzal, hogy az általuk az I. rendű alperes ellen kezdeményezett eljárásban a keresetlevelének II. rendű alpereshez történő érkezését követő 30 napon belül - a Pp. 125. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve - nem intézkedett a tárgyalási határnap kitűzéséről, s a Pp. 125. § (3) bekezdésében foglaltakat megsértve az általuk I. rendű alperes ellen kezdeményezett eljárásban 4 hónapon belül tárgyalást sem tűzött ki.

Kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket arra, hogy adjanak elégtételt részükre oly módon, hogy az ítélet rendelkező részét 15 napon belül tegyék közzé elsődleges kérelmük szerint a Népszabadság című országos napilap 1-6. oldalán, másodlagosan pedig a Bírósági Közlönyben.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy az emberi méltóság megsértésének megállapítására olyan magatartások alapján kerülhet sor, amelyek megkérdőjelezik a jogosult emberi mivoltát, illetve elmulasztják, vagy megtagadják azt a minimális és kötelező tiszteletet, amely az emberi minősége alapján megilleti. A felperesek ilyen körülményt igényérvényesítésük során nem jelöltek meg, nem bizonyítottak. A tárgyaláskitűzés időpontjának meghatározása nem minősül olyan körülménynek, ami az emberi méltóság sérelmét jelentené. Téves a felperesek hivatkozása, hogy a perben sérült a tisztességes eljáráshoz való joguk, mert biztosított számukra a bírósági jogérvényesítés lehetősége, a perek jelenleg is folyamatban vannak. A pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálta el a felperesek keresetét, biztosított volt számukra a jogorvoslati jog is. Az alperesek nem követtek el jogsértést, így elégtételadási igénynek nincs jogalapja. Elégtételadásra egyébként csak olyan körben kerülhet sor, amilyen körben ismertté vált az esetleges jogsértés.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes és a II. rendű alperes megsértette a felperesek emberi méltósághoz való jogát a kereseti kérelemben előadott és részletesen felsorolt magatartásokkal. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperesek 2003. augusztus 8-án pert indítottak az F. Bíróság előtt, kereseti kérelmükben ideiglenes intézkedés elrendelését is kérték. Az F. Bíróság 2003. október 21-én 2004. március 31. napjára tűzte ki a tárgyalást, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről nem rendelkezett. A tárgyaláson a bíróság ítéletet hozott, amellyel a felperesek keresetét elutasította. Az F. Ítélőtábla a felperesek fellebbezése folytán 2004. szeptember 21-én kelt részítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Az F. Bíróság a másodfokú határozatot nem kézbesítette az előírt 15 napos határidőn belül, ezt követően 2005. április 27. napjára tűzött ki tárgyalást, amelyre nem idézte meg a felek által indítványozott tanúkat. A következő tárgyalást 2005. október 7-ére, majd 2006. február 10-ére tűzte ki.

A felperesek által az F. Bíróság ellen személyiségi joguk megsértése miatt indított per tárgyalására az ítélőtábla a P. Megyei Bíróságot jelölte ki. Az iratok 2005. március 3-án érkeztek meg a II. rendű alpereshez - P. Megyei Bírósághoz - amely március 10-én tájékoztatta a feleket, hogy intézkedett az F. Bíróság iratainak beszerzése iránt, és tárgyalási határnap kitűzésére csak az iratok megérkezését követően kerül sor. Az iratok megküldését követően a II. rendű alperes végzésével a per tárgyalását az F. Bíróság előtt folyamatban levő per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A felperesek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla a végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.

Az elsőfokú bíróság az Alkotmány 8. §-ára, 50. § (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 75. § (1) bekezdésére tekintettel megállapította, hogy a személyhez fűződő jogok védelmének és tiszteletben tartásának kötelezettsége kiterjed az állam intézményeire, a bíróságokra, így az alperesekre is. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése és a Ptk. 76. §-a alapján kifejtette, hogy a bíróságnak is tiszteletben kell tartania és védenie kell az állampolgárok emberi méltóságát.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a személyhez fűződő jog alapját, az emberi méltóságot sérti, ha éppen a jogszabályok betartására és betartatására hivatott, igazságszolgáltatást végző bíróság sérti meg a saját működésére vonatkozó, az állampolgároktól származtatott egyértelmű jogi vagy társadalmi normákat. Amennyiben a bíróságok nem tartják be a működésükre vonatkozó szabályokat, azzal megsértik az emberek méltóságát, mert azt a hamis érzetet keltik az állampolgárokban, hogy a polgár van az államért, és nem fordítva. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése valamint a Pp. 1. és 2. §-ával való összevetése alapján megállapította, hogy a bíróságok eljárását szabályozó jogi normák betartása és betartatása elsősorban a bíróságok feladata. Emellett a Pp. rendelkezései meghatározzák a bíróságok kötelezettségeit is az Alkotmány 77. § (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban, amely szerint az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire, tehát a bíróságokra is kötelezőek. Az elsőfokú bíróság a felperesek nyilatkozatai és a becsatolt iratok alapján az alperesek Pp. szabályaival és szellemével való egyértelmű szembehelyezkedését állapította meg. Megállapította, hogy az I. rendű alperes elkövette azokat a mulasztásokat, amelyeket a felperesek keresetük tényalapjaként megjelöltek, továbbá azt is, hogy a II. rendű alperes részéről nem volt szükség iratbeszerzésre az ügyben, ezért nem volt lehetősége arra, hogy a keresetlevél hozzáérkezésétől számított 30 napon belül ne tűzze ki az ügy első tárgyalását.