BH 1979.1.2 Az 1975. évi 7. számú törvényerejű rendelet alapján beállt mentesítés utólagos hatályvesztése nemcsak az újabb cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására van kihatással, hanem meghatározza azt is, hogy a büntető eljárást a bűntetti avagy a vétségi eljárás alapján kell-e lefolytatni [Btk. 64. §, Be. 89. §, 1975. évi 7. sz. tvr. 14. §].

A járásbíróság jogerős ítéletével a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében állapította meg és ezért 5000 forint pénzfőbüntetésre ítélte.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt az ÁFÉSZ italboltjában a boltvezetőt helyettesítette és a napi bevételből folyamatosan eltulajdonított. A cselekményével okozott 5000 forint kárt a nyomozás során megtérítette.

A terhelt cselekményeit minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezések ellen, valamint az eljárási szabályok megsértése miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.

I. Az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a terhelt vagyon elleni bűncselekmény miatt már többször volt elítélve.

Első ízben a bíróság a terheltet a társadalmi tulajdont károsító lopás bűntette miatt 6 hónapi - 20%-os bércsökkentéssel járó - javító-nevelő munkára ítélte, melynek egy részét utóbb 1 hónapi és 6 napi szabadságvesztésre változtatott át.

Ezt követően a bíróság a terheltet folytatólagosan, magánokirathamisítással elkövetett csalás bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, majd összbüntetésbe foglalta az előbb említett büntetéseket és az összbüntetés tartamát 10 hónapi és 15 napi szabadságvesztésben állapította meg.

A terhelt ezt a büntetését 1975. március 17. napján kitöltötte.

Az 1975. március 29. napján hatályba lépett, a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1975. évi 7. számú törvényerejű rendelet 11. §-ának (1) bekezdése értelmében mentesülnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, akiket megelőzően a bíróság egy esetben ítélt 1 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre és ezt a büntetésüket a tvr. hatályba lépéséig kitöltötték.

Tekintettel arra, hogy a terhelt esetében ezek a feltételek fennállottak, a terhelt mentesült az előző szabadságvesztés tekintetében a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

A közkegyelem gyakorlásáról szóló 1975. évi 7. számú tvr. 14. §-ában foglalt rendelkezés szerint a kegyelem - s ennek körében természetesen a kegyelmi mentesítés is - hatályát veszti, ha a kegyelemben részesült személyt a tvr. hatálybalépését követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik.

A jogszabály utóbb említett rendelkezéséből az következik, hogy ha a közkegyelmi rendelkezés folytán az előző elítéléshez fűződő hátrányok alól mentesült terheltet a tvr. hatálybalépését követő 3 éven belül megvalósított gondatlan bűncselekmény miatt ítélik el, avagy szándékos bűncselekmény miatt pénzbüntetésre vagy javító-nevelő munkára ítélik, ez a kegyelmi mentesítést nem érinti; míg ha az újabban elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik: a közkegyelmi mentesítés ex tunc veszti hatályát, ehhez képest vagyon elleni bűncselekmény miatt szabadságvesztésre elítélés esetén a terheltet a Btk. 311. §-ának 2. pontja szerint mint visszaesőt kell büntetőjogilag felelősségre vonni.

II. Az ügyészség az ÁFÉSZ sérelmére megvalósított sikkasztás miatt vádindítványában a terheltet - az ítéletben megállapított tényállással egyező történeti eseményeket vád tárgyává téve - a Btk. 292. §-ába ütköző és a 296. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő sikkasztás bűntettével vádolta s egyben vele szemben a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával pénzfőbüntetés kiszabását indítványozta.

A vádindítvány tartamára tekintettel a járásbíróság a Be. 90. §-ának (2) bekezdése szabályának megfelelően a büntető eljárást a vétségi eljárás szabályai alapján folytatta le és ítéletében a vádindítványban foglaltakat mindenben magáévá tette. Ehhez képest a terhelt esetében a visszaesőkénti minősítés mellőzésével a Btk. 292. §-ába ütköző folytatólagosan megvalósított sikkasztást a Btk. 296. §-ának (1) bekezdése szerinti alapesetként minősítette és a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával vele szemben pénzfőbüntetést szabott ki.

A járásbíróság ítélete elsősorban a terheltre kiszabott büntetés nemére vonatkozóan törvénysértő, s törvénysértő a cselekmény jogi minősítése, továbbá megvalósult a büntető eljárási szabályok megsértése is.

a) A terhelt az elbírálás alatt álló ügyben harmadik esetben állt a bíróság előtt, s valamennyi alkalommal fosztogatási jellegű bűncselekményt - lopást, sikkasztást és csalást - követett el.

A terhelttel szemben a legelső esetben nevelő jellegű büntetést szabott ki a bíróság, a kiszabott javító-nevelő munkát azonban szabadságvesztésre kellett átváltoztatni.

Az ezt követően elkövetett célzatos s mintegy 20 000 forint kárt okozó vagyon elleni bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés tekintetében a terhelt a közkegyelem folytán mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, ennek ellenére a várakozási idő alatt újból szándékos vagyon elleni bűncselekményt követett el.

Mindezekből arra vonható következtetés, hogy a kriminológiai értelemben vett visszaeső terhelttel szemben az ismételten elkövetett bűncselekmény miatt nincs helye a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával pénzfőbüntetés kiszabásának, hanem kizárólag szabadságvesztés büntetéstől várható a büntetés céljának megvalósulása.