11/2018. (VI. 29.) LÜ utasítás

a fiatalkorúak büntetőügyeivel kapcsolatos ügyészségi szakfeladatok ellátásáról

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 8. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következő utasítást adom ki:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. § A fiatalkorúak [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 105. § (1) bekezdés] büntetőügyeinek intézésére kijelölt ügyész a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (a továbbiakban: Be.) meghatározott, az előkészítő eljárással, a nyomozás felügyeletével és irányításával, a vádemeléssel, valamint a büntetőbíróság előtti tevékenységgel, illetve az ügyészségi nyomozással kapcsolatos feladatait - a hatályos legfőbb ügyészi büntető szakági alaputasítások szerint - az utasításban foglalt eltérésekkel végzi.

2. § (1) Az ügyészség a fiatalkorúak büntetőügyeinek intézése során - különösen a fiatalkorúra vonatkozó eltérő törvényi rendelkezések maradéktalan érvényesülésének biztosításával - elősegíti, hogy a büntetőeljárás a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését és az újabb bűncselekmény elkövetésétől visszatartását hatékonyan szolgálja.

(2) Az ügyészség a tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorút is érintő büntetőügyben - a nyomozás tartamának eltérő szabályaira figyelemmel - minden törvényes intézkedést megtesz az eljárás soron kívüli lefolytatása érdekében.

(3) Ha a büntetőeljárás a fiatalkorú személyi szabadságát elvonó bírói engedélyes kényszerintézkedés mellett folyik, az ügyészségnek arra kell törekednie, hogy a kényszerintézkedés - a bűncselekmény jellegéhez és a fiatalkorú személyiségéhez igazodóan - a legrövidebb indokolt ideig tartson.

3. § (1) A fiatalkorúak büntetőügyeivel kapcsolatos ügyészségi szakfeladatokat a Legfőbb Ügyészségen a Fiatalkorúak Büntetőügyeinek Önálló Osztálya, a fellebbviteli főügyészségen, a főügyészségen, a járási ügyészségen és a járási szintű ügyészségen - az adott szervezeti egység vezetőjének közvetlenül alárendelten - az ilyen elnevezésű szervezeti egység ügyésze vagy - önálló szervezeti egység hiánya esetén - az e feladatra kijelölt ügyész látja el.

(2) A Legfőbb Ügyészség Fiatalkorúak Büntetőügyeinek Önálló Osztálya ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a legfőbb ügyész vagy a büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes hatáskörébe utal, vagy az önálló osztály vezetője a hatáskörébe von.

(3) A fellebbviteli főügyészségi és a főügyészségi ügyészt a fiatalkorúak ügyeinek intézésére a Legfőbb Ügyészség Fiatalkorúak Büntetőügyeinek Önálló Osztálya vezetője jelöli ki.

(4) A járási és a járási szintű ügyészség ügyészének a fiatalkorúak ügyeinek intézésére történő kijelölése előtt a Legfőbb Ügyészség Fiatalkorúak Büntetőügyeinek Önálló Osztálya vezetőjének hozzájárulását be kell szerezni.

II. Fejezet

Hatáskör és illetékesség

4. § A fiatalkorúak ügyeinek intézésére kijelölt ügyész hatáskörébe tartoznak:

a) a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indított büntetőügyek,

b) a fiatalkorúak és a felnőttkorúak összefüggő büntetőügyei (vegyes büntetőügyek) és

c) a gyermekkorúak büntetőügyei, kivéve, ha azok kizárólag felnőttkorú ügyével állnak összefüggésben.

5. § (1) Az előkészítő eljárással, a nyomozás felügyeletével és irányításával, illetve a vádemeléssel kapcsolatos feladatok ellátása során

a) a fiatalkorú járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyében - a Be. 29. § (1) bekezdése alapján - az utasítással kijelölt ügyészségként a főügyészség székhelye szerinti járási ügyészség, illetve a Fővárosi Főügyészség illetékességi területén a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség fiatalkorúak ügyésze,

b)[1] a fiatalkorú törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyében a vármegyei (fővárosi) főügyészség fiatalkorúak ügyésze

jár el.

(2) A 4. §-ban meghatározott ügyekben a Be. 26. § (5) bekezdésében írt intézkedést az 5. § szerinti ügyészség teszi meg.

(3)[2] Az (1) bekezdés a) pontjában felsorolt ügyészségek illetékessége a vármegye, illetve a főváros területére terjed ki.

(4) A Be., valamint az utasítás rendelkezéseinek alkalmazásakor

a)[3] az (1) bekezdés a) pontja szerinti ügyészség tekintetében a felettes ügyészségi feladatokat a vármegyei (fővárosi) főügyészség fiatalkorúak ügyésze látja el,

b)[4] a vármegyei (fővárosi) főügyészség tekintetében a felettes ügyészség a Legfőbb Ügyészség Fiatalkorúak Büntetőügyeinek Önálló Osztálya.

6. § (1) A büntetőbíróság előtti tevékenységgel kapcsolatos feladatokat

a) a fiatalkorú járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyében az elsőfokú bírósági eljárás során a Be. 29. § (1) bekezdése alapján általános illetékességgel rendelkező járási ügyészség fiatalkorúak ügyésze,

b)[5] a fiatalkorú törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyében a vármegyei (fővárosi) főügyészség fiatalkorúak ügyésze

látja el.

(2) A Fővárosi Főügyészség illetékességi területén a Be. 29. § (1) bekezdése alapján az utasítással kijelölt ügyészségként a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt képviseli a vádat.

(3) A főügyész az 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ügyészséget eseti jelleggel a jelentős tárgyi súlyú vagy bonyolult ténybeli és jogi megítélésű ügyben, illetve egyéb okból a vádképviselet ellátására kijelölheti.

(4)[6] A másodfokú eljárás során a fiatalkorú járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyében a vármegyei (fővárosi) főügyészség fiatalkorúak ügyésze, a törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyben a fellebbviteli főügyészség fiatalkorúak ügyésze jár el. A harmadfokú eljárás során a fiatalkorúak járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyében a fellebbviteli főügyészség fiatalkorúak ügyésze jár el.

(5) A Kúria előtti eljárásokban az ügyészségi feladatokat a Legfőbb Ügyészség Fiatalkorúak Büntetőügyeinek Önálló Osztálya látja el.

(6) Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban és a különleges eljárásokban az eljárásra a Be. szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság mellett működő ügyészség fiatalkorúak ügyésze jár el.

(7) Az ügyész a legfőbb ügyész utasítása alapján az ország egész területén, a főügyész rendelkezése szerint pedig a főügyészség illetékességi területén működő bármely bíróság előtt eljárhat.

7. §[7]

III. Fejezet

A nyomozásra vonatkozó különös rendelkezések

1. Az előkészítő eljárás

8. § A nyomozó hatóság vagy a Be. 339. § (3) bekezdésében meghatározott szerv által folytatott előkészítő eljárás felügyeletével kapcsolatos feladatokat az 5. §-ban meghatározott ügyészség akkor látja el, ha a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személy fiatalkorú.

2. A felderítés

9. § A nyomozó hatóság által végzett felderítés felügyeletével kapcsolatos feladatokat az 5. §-ban meghatározott ügyészség akkor látja el, ha a nyomozást fiatalkorú ellen tett feljelentés alapján rendelték el, vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy fiatalkorú.

3. A vizsgálat

10. § (1) Az ügyészség a nyomozás kereteinek meghatározásakor megjelöli azokat a bizonyítási eszközöket is, amelyeket a fiatalkorú egyéni értékelése érdekében szükségesnek tart. Az egyéni értékelés érdekében a Be. 683. § (1) bekezdésében felsoroltakon kívül más, a fiatalkorú releváns körülményeinek felderítésére alkalmas bizonyítási eszköz (gyámhatósági, orvosi iratok, fogvatartottról nevelői jellemzés, előző elítéléssel összefüggő bírósági határozatok stb.) beszerzése is előírható.

(2) A Be. 687. § (1) bekezdése szerinti esetben a vizsgálat során az iratbemutatási határidőt úgy kell megállapítani, hogy az ügyészség az ügyet havonta megvizsgálhassa.

(3) Az ügyészség az érdemi döntésének meghozatala érdekében a nyomozó hatóság számára olyan határidőt szab az ügyiratok megküldésére, hogy azoknak a fiatalkorú, a védő és a törvényes képviselő, illetve ügygondnok számára való megismerhetővé tétele és a Be. 391. § (1) bekezdésében írt döntések meghozatala a Be. 687. § (1) és (2) bekezdésében írt határidőn belül biztosítható legyen.

4. A nyomozás ügyiratainak megvizsgálása

11. § A vizsgálat során az ügyészség a nyomozás ügyiratai alapján vizsgálja azt is, hogy

a) a fiatalkorú elleni büntetőeljárás különös szabályait megtartották-e,

b) a fiatalkorú terhelt, a védő és a törvényes képviselő, illetve ügygondnok jogait törvénysértően nem korlátozták-e,

c) a fiatalkorú védelme érdekében a Be. 679. §-a szerinti kötelezettségnek eleget tettek-e, és

d) a tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése érdekében a különleges bánásmód egyes intézkedéseinek alkalmazása indokolt-e.

5. A bizonyítás sajátos szabályai

12. § A fiatalkorú elleni eljárásban a valósághű tényállás feltárása magában foglalja - a fiatalkorú személyiségére, életkörülményeire, életútjára és közvetlen környezetére kiterjedően - mindazoknak a tényeknek a feltárását is, amelyek a Btk. 106. §-ának, valamint a Be. 677. §-ának a helyes alkalmazása szempontjából jelentősek.

13. §[8] Az ügyészség a fiatalkorú törvényes képviselőjének ezt a minőségét, illetve a törvényes képviseleti jogosultságát hivatalból vizsgálja. Kétség esetén a nyomozó hatóságot utasítja a szülői felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó polgári bírósági határozat, valamint az ideiglenes hatályú elhelyezésről hozott, illetve a gyám kirendeléséről szóló gyámhatósági határozat beszerzésére.

14. § (1) A bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú érettségére vagy értelmi fejlettségére vonatkozó szakvélemény beszerzése iránt az ügyészség különösen akkor intézkedik, ha az a fiatalkorú személyiségszerkezetének, képességnormáinak, pszichés tulajdonságainak és a bűncselekményhez fűződő viszonyának maradéktalan feltárásához szükséges.

(2) Ha a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll, az ügyészség a pártfogó felügyelő tanúvallomásának beszerzését is elrendelheti. A környezettanulmányban, a pártfogó felügyelői véleményben, illetve az összefoglaló pártfogó felügyelői véleményben rögzített körülményekre nézve az azt készítő pártfogó felügyelő a Be. 196. § (2) bekezdésében írtak megfelelő alkalmazásával hallgatható meg.

(3) Az ügyészség a fiatalkorú törvényes képviselőjének a tanúkénti kihallgatását akkor is előírhatja, ha a büntetőeljárásban ügygondnok jár el. Az a személy, aki a fiatalkorú tényleges gondozását ellátta, tanúként akkor is kihallgatható, ha annak időpontjában a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét már betöltötte.

(4) Ha a fiatalkorú megelőző pártfogás alatt áll, az ügyészség vádemelés előtt és a Be. 202. § (1) bekezdésében írt egyéb esetekben az összefoglaló pártfogó felügyelői véleményt kötelezően beszerzi.

6. A fiatalkorú védelme

15. § (1) Ha az ügyészség az ügyiratok vizsgálata alapján azt észleli, hogy a fiatalkorúval kapcsolatban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 17. § (2) bekezdése szerinti jelzési vagy hatósági eljárás kezdeményezési kötelezettség alapjául szolgáló körülmények fennállnak, és az ott írt kötelezettségnek a nyomozó hatóság nem tett eleget, a nyomozó hatóságot a jelzés vagy a hatósági eljárás kezdeményezésének haladéktalan megtételére utasítja, és az intézkedés eredményéről tájékoztatást kér. Az ügyészség azt is ellenőrzi, hogy a nyomozó hatóság a fiatalkorú gyanúsítotti kihallgatásáról az illetékes gyámhatóságot tájékoztatta-e.

(2) Ha a Gyvt. 17. § (2) bekezdésében írt körülmények az ügyészség eljárásában válnak ismertté, az ügyészség a hatósági eljárás kezdeményezési kötelezettségének a közérdekvédelmi szakterület ügyészének intézkedésre irányuló megkeresésével tesz eleget azzal, hogy az intézkedés eredményéről tájékoztatást kér.

7. Személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések

16. § (1) A fiatalkorú letartóztatását akkor kell indítványozni, ha a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános és különös okai [Be. 276. § (1) és (2) bekezdés] mellett a letartóztatás külön feltétele [Be. 688. § (1) bekezdés] is megállapítható, és a kényszerintézkedéssel elérni kívánt egyéni cél biztosítására - különösen a Be. 277. § (4) bekezdésében megjelölt körülményekre figyelemmel - enyhébb kényszerintézkedés nem alkalmas.

(2) A bűncselekmény különös tárgyi súlyának megállapítása körében az ügyészség az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jellegét és büntetési tételét, az elkövetés módját, valamint mindazon objektív alanyi és tárgyi körülményeket mérlegeli, amelyek az eljárás adataiból egyébként kitűnnek.

(3) Az ügyészség a fiatalkorú személyi szabadságát érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésének indítványozásakor gondoskodik a nyomozási bíró ülésére az ülés helyének és időpontjának megjelölésével a fiatalkorú védőjének idézéséről, a törvényes képviselő, illetve az ügygondnok, valamint - ha nem azonos a törvényes képviselővel - a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személy értesítéséről. Az indítványt a fiatalkorú törvényes képviselőjének, illetve ügygondnokának is meg kell küldeni, valamint a Be. 470. § (1) és (2) bekezdésében írt indítvány esetén számára az ügyiratok megismerését is biztosítani kell.

17. § (1) A letartóztatás elrendelésére és meghosszabbítására irányuló indítványnak tartalmaznia kell

a) a Be. 688. § (1) bekezdésére utalás mellett azoknak a tényeknek a leírását, amelyek alapján a bűncselekmény különös tárgyi súlya megállapítható,

b) az egyéni értékelés rendelkezésre álló releváns adatait és

c) a törvényes képviselő, illetve ügygondnok, valamint - ha nem azonos a törvényes képviselővel - a gondozó személyének megjelölését is.

(2) Az ügyészség az indítványban - a fiatalkorú letartóztatás elrendelésekor betöltött életkorára figyelemmel - a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv.tv.)

a) 413. § (2) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel megjelöli, hogy a letartóztatást hol kell végrehajtani,

b) 413. § (2) bekezdés c) és b) pontjában írt esetekben a letartóztatás végrehajtási helyére indítványt tesz.

(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben az ügy összes körülményei és a rendelkezésre álló adatok körültekintő mérlegelésével, a fiatalkorú személyiségét és a terhére rótt bűncselekmény jellegét is értékelve kell döntést hozni arról, hogy indokolt-e a törvény szerinti végrehajtási helytől való kivételes eltérés. Az eltérés okait az indítványban ki kell fejteni.

(4) Az ügyészség a fiatalkorú letartóztatása mellett folyó eljárásban fokozottan ügyel a letartóztatás tartamának felső határára vonatkozó törvényi szabályok megtartására.

(5) Az ügyészség a Bv.tv. 413. § (2) bekezdés b) vagy c) pontjában írt esetben akkor tesz indítványt a letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatására, ha azt a fiatalkorú körülményeiben a letartóztatás tartama alatt bekövetkezett változás, valamint a megalapozott gyanú tárgyának módosulása indokolja.

(6) A letartóztatott tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú törvényben meghatározottak szerinti ideiglenes elhelyezésének indítványozására kivételesen, az eljárási cselekmény elvégzéséhez elkerülhetetlenül szükséges ideig és csak akkor kerülhet sor, ha az eljárási cselekmény a fogva tartó intézetben vagy a fiatalkorúnak az intézetből - fogdai vagy büntetés-végrehajtási intézeti elhelyezést nem igénylő - kiadásával nem végezhető el.

(7) Az ügyészség a letartóztatott tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú huszonnégy órát meg nem haladó tartamú elhelyezéséről akkor rendelkezik, ha azt az eljárási cselekmény jellege és elvégzésének módja indokolttá teszi.

(8) A fiatalkorú távoltartásának, illetve bűnügyi felügyeletének elrendelésére irányuló indítványban a kényszerintézkedés célját biztosító, a törvényben előírt korlátozást és más szükségesnek tartott magatartási szabályt lehetőség szerint a fiatalkorú iskolai tanulmányaira, rendszeres munkavégzésére, illetve gyógykezelésére figyelemmel kell megjelölni.

8. Megrovás alkalmazása

18. § (1) Az ügyészség a Be. 398. § (2) bekezdés d) pontja alapján hozott határozatot a fiatalkorúnak személyesen kézbesíti, és a megrovást szóban foganatosítja, amelyről - a jelenlevők jogorvoslati nyilatkozatát is tartalmazó - jegyzőkönyvet vesz fel.

(2) Az ügyészség a határozat személyes kézbesítése és a megrovás szóban foganatosítása végett megkeresheti azt az ügyészséget, amelynek illetékességi területén a fiatalkorú lakik vagy tartózkodik.

(3) Az ügyészség a határozat személyes kézbesítésére a fiatalkorút idézi, a védőt és a törvényes képviselőt, illetve ügygondnokot értesíti.

(4) Ha a határozat személyes kézbesítése nem lehetséges, a megrovás végrehajtása a határozat egyéb módon való kézbesítésével történik.

9. A feltételes ügyészi felfüggesztés

19. § (1) A Be. 690. § (1) bekezdése alapján a feltételes ügyészi felfüggesztés - a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén - a tényállás valósághű megállapítását követően általában akkor alkalmazható, ha a fiatalkorú személyi körülményeire, a bűncselekmény jellegére és az elkövetés módjára tekintettel a büntetőeljárás célja a bírósági eljárás mellőzésével is elérhető.

(2) Az ügyészség az ügyiratok alapján gondosan vizsgálja, hogy a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabály vagy kötelezettség előírása indokolt-e. Ha az ügyészség külön magatartási szabályt vagy kötelezettséget tervez előírni, vagy annak előírása a Be. 419. § (5) bekezdésére figyelemmel lehet szükséges, a feltételes ügyészi felfüggesztés előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el. A határozatban felhívja a pártfogó felügyelőt, véleményében térjen ki arra is, hogy a fiatalkorú az ügyészség által kilátásba helyezett magatartási szabályok vagy kötelezettségek teljesítését vállalja-e, és képes-e teljesíteni, valamint a sértett hozzájárul-e a részére adandó jóvátételhez. A megelőző pártfogó felügyelet alatt álló fiatalkorúról ilyen esetben összefoglaló pártfogó felügyelői véleményt kell beszerezni.

(3) A feltételes ügyészi felfüggesztés előtt nem kell pártfogó felügyelői véleményt beszerezni, ha arra a Be. 417. §-a szerint büntethetőséget megszüntető egyéb okkal összefüggésben kerül sor.

(4) A feltételes ügyészi felfüggesztésről szóló határozat tartalmazza különösen

a) a felfüggesztés időtartamát,

b) annak megállapítását, hogy a fiatalkorú a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll,

c) a külön magatartási szabály vagy kötelezettség előírását, ha azt az ügyészség a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében szükségesnek tartja,

d) a Be. 419. § (5) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén az eljárás során meg nem térült kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés, elkövetési érték megtérítésére vagy az eredeti állapot helyreállítására kötelezést,

e)[9] a panaszjogról és az arról való tájékoztatást, hogy a pártfogó felügyelet tartama az elrendelő ügyészségi határozat meghozatalának napjával kezdődik,

f) ha a feltételes ügyészi felfüggesztés a Be. 690. § (1) bekezdésén alapul, akkor a Be. 420. § (2) bekezdésében foglalt, illetve ha a Be. 417. §-án alapul, akkor a Be. 420. § (4) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre való figyelmeztetést.

(5) Az ügyészség a feltételes ügyészi felfüggesztésről hozott határozatot a fiatalkorúval személyes kézbesítés útján közli, amelyre a fiatalkorút idézi, a védőt és a törvényes képviselőt, illetve ügygondnokot értesíti. A határozat személyes kézbesítéséről készült jegyzőkönyv a jelenlevők jogorvoslati nyilatkozatát is tartalmazza. Az ügyészség a határozat személyes kézbesítése végett megkeresheti azt az ügyészséget, amelynek illetékességi területén a terhelt lakik vagy tartózkodik.

(6) Az ügyészség a feltételes ügyészi felfüggesztésről hozott határozatot a fiatalkorú részére történt személyes kézbesítéssel egyidejűleg az értesítésre meg nem jelent védővel és törvényes képviselővel, valamint a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével kézbesítés útján közli.

(7) Ha a személyes kézbesítés nem lehetséges, a feltételes ügyészi felfüggesztésről hozott határozat a fiatalkorúval a törvényben írt egyéb módon is közölhető.

(8) Az ügyészség a fiatalkorú magyarországi lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálattal haladéktalanul közli a feltételes ügyészi felfüggesztésről hozott végrehajtható határozatát, valamint tájékoztatja az eljárás megszüntetéséről, illetve - a Be. 420. § (2) bekezdés a) pontja kivételével - az eljárás folytatásának elrendeléséről is.

(9) Az ügyészség a Be. 420. § (2) bekezdés b) pontjában vagy a (4) bekezdés b) pontjában írt törvényi körülmény meglétéről vagy annak hiányáról a büntetőeljárás alatt állók, továbbá a rendelkezésére álló egyéb nyilvántartásból beszerzett adatok alapján győződik meg.

10. A vádirat

20. § (1) A vádiratban a vád tárgyává tett cselekményekkel összefüggő, rendelkezésre álló bizonyítási eszközök között a fiatalkorú egyéni értékelésének körébe tartozó kötelező és egyéb bizonyítási eszközöket is meg kell jelölni.

(2) Az ügyészség a fiatalkorú előkészítő ülésen tett, a vád tárgyává tett tények teljes körű beismerésének esetére - ha az ilyen indítványt indokoltnak tartja - a büntetés vagy intézkedés mértékére vagy tartamára vonatkozó vagylagos indítványát úgy teszi meg, hogy a joghátrány neme, valamint mértéke vagy tartama - a Btk. 80. §-ára is figyelemmel - illeszkedjen a Btk. 106. §-ában írt büntetési célokhoz és büntetéskiszabási elvekhez.

(3) A vádiratban, amennyiben a vádképviseletet nem a vádiratot kiadmányozó ügyészség látja el, a jogszabályhely felhívásával meg kell jelölni, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban melyik ügyészség jár el.

(4) A 17. § (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében írt rendelkezéseket a fiatalkorú letartóztatásának fenntartására vonatkozó indítvány megtételekor is megfelelően alkalmazni kell.

(5) A vádiratban a tárgyalásra törvényes képviselő, illetve ügygondnok és a pártfogó felügyelő értesítését is indítványozni kell. A pártfogó felügyelő, a törvényes képviselő vagy a fiatalkorú gondozását ellátó más személy tanúkénti idézését akkor kell indítványozni, ha e személyek tárgyaláson történő kihallgatása a fiatalkorú egyéni értékelése érdekében szükséges. Ha a gondozó nem azonos a törvényes képviselővel, és az ügyészség az idézését nem indítványozta, a vádiratban a gondozó személyét és elérhetőségét közölni kell.

(6) A vádemelésről a fiatalkorút fogva tartó intézetet és a pártfogó felügyelőt értesíteni kell.

(7) A vádiratot szerkesztő ügyész a vádképviselet megkönnyítése érdekében feljegyzést készít, amelyben rögzíti azt is, hogy

a) amennyiben arra a vádiratban nem került sor, a fiatalkorú előkészítő ülésen tett beismerése esetén - ha egyébként a Be. 422. § (1) bekezdés d) pontja alapján megtett joghátrány-kiszabási indítványhoz képest a joghátrány mértékének vagy tartamának, illetve a vádirati indítványtól eltérő nemű joghátrány kiszabásának indítványozása indokolt lehet - milyen mértékű vagy tartamú, továbbá milyen más nemű és mértékű vagy tartamú joghátrányra tehető indítvány,

b) ha a fiatalkorú letartóztatás alatt áll, azt az időpontot, amikor a fiatalkorú letartóztatásának felső határa lejár.

21. § Ha az ügyészség a fiatalkorút bíróság elé állítja, a Be. 726. § (4) bekezdése szerinti feljegyzést készítő ügyészség - ha nem azonos a vádat előterjesztő ügyészséggel - a tárgyalás előkészítésével összefüggő feladatok elvégzéséről az elsőfokú bíróság előtt eljárni illetékes ügyészséggel előzetesen egyeztet.

22. § Az ügyészség a vádiratban a büntetővégzés meghozatalát akkor indítványozza, ha a bűncselekmény jellegére és a fiatalkorú személyi körülményeire figyelemmel a büntetés Btk. 106. § (1) bekezdésében meghatározott célja tárgyalás nélkül is elérhető.

23. § Ha a büntetőeljárás fiatalkorú és felnőttkorú összefüggő ügyében a felnőttkorú ellen valóságos anyagi halmazatban álló köz- és magánvádas bűncselekmények miatt is folyik, az ügyészség a felnőttkorú magánvádas bűncselekménye miatti eljárást elkülöníti.

24. § (1) Az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ügyészség a vádiratot, a vádképviseletet megkönnyítő feljegyzést és az ügyiratokat a vádképviselet ellátására megküldi az általános illetékességgel rendelkező járási, illetve kerületi ügyészséghez.

(2) Az (1) bekezdést az 5. § (2) bekezdésében írt esetben is alkalmazni kell, ha a nyomozást az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ügyészség folytatta le.

11. A tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltre vonatkozó különös szabályok

25. § (1) Az ügyészség a vizsgálat során ellenőrzi, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú elkövetéskori büntetőjogi beszámítási és belátási képességének vizsgálata érdekében a jogszabályban meghatározottak szerint a szakértők kirendelésére, valamint a szakértői vizsgálathoz a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorúról készült környezettanulmány, pedagógiai és iskolai jellemzés, az esetleges gyermekvédelmi intézkedésekre, a korábbi megbetegedésekre, a fizikai és pszichés állapotra vonatkozó orvosi iratok és dokumentumok beszerzésére sor került-e. Ha az ügyészség a felsorolt bizonyítási eszközök beszerzése iránti intézkedések elmulasztását észleli, utasítást ad azok haladéktalan elvégzésére.

(2) A büntetőjogi beszámítási és belátási képesség vizsgálata a tizennegyedik életév betöltése előtt elkövetett bűncselekmény vonatkozásában akkor is kötelező, ha az eljárásban részben tizennegyedik életév betöltése előtt, részben tizennegyedik életév betöltése után elkövetett bűncselekmények állnak bűnhalmazatban.

(3) A belátási képesség vizsgálatára az elmeállapotra vonatkozóan elvégzett igazságügyi elmeorvos szakértői vizsgálat eredményének ismeretében kerülhet sor. Amennyiben a fiatalkorú beszámítási képessége kizárt, a belátási képessége tekintetében a további vizsgálat szükségtelen. A beszámítási képesség korlátozottsága önmagában a belátási képességet nem zárja ki, és annak vizsgálatát nem teszi mellőzhetővé.

(4) Az ügyészség a szakértői vélemény és a rendelkezésre álló valamennyi adat együttes körültekintő értékelésével foglal állást a cselekmény következményei felismeréséhez szükséges belátás meglétéről, és annak alapján - a törvényi feltételek fennállása esetén - a vádemelésről vagy egyéb ügyészségi intézkedésről, továbbá az eljárásnak büntethetőséget kizáró okból [Btk. 15. § a) pont, 16. §] történő megszüntetéséről, illetve ilyen okból a nyomozó hatóságnak az eljárás megszüntetésére utasításáról.

26. § (1) Az ügyészség az ügyiratok megvizsgálása során különös figyelmet fordít arra, hogy a nyomozó hatóság az annak időpontjában tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú részvételével zajló eljárási cselekményt a Be. 96. § (3) bekezdésében írt szabályok megtartásával folytatta-e le.

(2) Az ügyészség a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorúval szembeni személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének indítványozásakor gondoskodik arról, hogy az ügyiratokban rendelkezésre álljanak mindazok a soron kívül beszerezhető - a belátási képességre nézve orientáló tartalmú -bizonyítási eszközök, amelyek alapján a bíróság nem támaszthat észszerű kételyeket a belátási képesség megítélésével kapcsolatban.

(3) A vádiratnak tartalmaznia kell azoknak a tényeknek a rövid leírását is, amelyek igazolják, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú az elkövetéskor a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással rendelkezett.

27. § A főügyész a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú gyanúsítottkénti kihallgatásáról, a vádemelésről és az egyéb ügyészségi intézkedésről, valamint a jogerős ügydöntő határozatról a kiadmánya másolatának megküldésével jelentést tesz a Legfőbb Ügyészség Fiatalkorúak Büntetőügyeinek Önálló Osztályához.

12. A bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító gyermekkorú

28. § (1) Gyermekkorú elkövető és fiatalkorú összefüggő ügyében az ügyészség a nyomozás ügyiratai alapján azt is vizsgálja, hogy a nyomozó hatóság az annak időpontjában tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekkorú részvételével foganatosított eljárási cselekményeket a Be. 88. §-a előírásainak betartásával folytatta-e le.

(2) Ha a nyomozó hatóság a Be. 381. § (2) bekezdése, illetve a Be. 401. § (3) bekezdése alapján megküldött feljelentést elutasító vagy eljárást megszüntető határozata gyermekkorú elkövetőt érint, az ügyészség a határozat törvényességét - szükség esetén az ügyiratok alapján - különösen abból a szempontból vizsgálja, hogy a feljelentés elutasítására vagy az eljárás megszüntetésére a felhívott törvényi oknak megfelelően megalapozottan került-e sor.

(3) Amennyiben a gyermekkorú elkövető ügyében elkobzásnak, vagyonelkobzásnak, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének vagy a lefoglalt dolog állami tulajdonba vételének van helye, az ügyészség indítványt tesz a vagyonelvonásra irányuló külön eljárás lefolytatására.

(4) A bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító gyermekkorú ügyében a gyermekvédelmi intézkedések kapcsán a 15. §-ban írtak megfelelő alkalmazásával kell eljárni.

IV. Fejezet

A büntetőbíróság előtti ügyészségi tevékenység különös szabályai

29. § (1) Ha a vádképviseletet ellátó ügyészség nem azonos az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ügyészséggel, a bírósági eljárásban részt vevő ügyész az ügyben kialakított korábbi állásponttól akkor térhet el, ha utóbb merülnek fel a tényállást, a szükséges bizonyítás körét, a jogi minősítést, valamint az indítványozott joghátrányt lényegesen befolyásoló kérdések. A korábbi állásponttól, továbbá a tárgyalás megkezdése előtt és a tárgyalás során a vádtól való eltérésre - amennyiben arra lehetőség van - a vádiratot kiadmányozó ügyész engedélyével kerülhet sor. A vádképviseletet ellátó ügyész - előzetes engedély hiányában - az eltérésről közvetlen felettesén kívül a vádiratot kiadmányozó ügyésznek tesz jelentést.

(2) Ha a bírósági eljárásban adat merül fel arra, hogy a fiatalkorú egyéni értékelésének alapjául szolgáló körülmények jelentős mértékben megváltoztak, vagy ha a fiatalkorú egyéni értékelésére vonatkozó bizonyítási eszköz beszerzésére két évnél régebben került sort, és a bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, a vádképviseletet ellátó ügyészség a beszerzendő bizonyítási eszközök megjelölésével indítványt tesz az egyéni értékelés ismételt elvégzésére.

V. Fejezet

Záró rendelkezések

30. § Ez az utasítás 2018. július hó 1. napján lép hatályba.

31. § (1) Hatályát veszti a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról szóló 21/2013. (X. 31.) LÜ utasítás.

(2) Visszavonom a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről szóló 5/2013. (VII. 31.) LÜ h. körlevelet.

Dr. Polt Péter s. k.,

legfőbb ügyész