BH 2000.5.215 Az ún. piramis elv alapján működtetett szerencsejáték - mint a jó erkölcsbe ütköző és színlelt szerződéseken alapuló játékforma - az alapjául szolgáló szerződések semmissége folytán az eredeti állapot helyreállításának kötelezettségét vonja maga után [Ptk. 200. § (2) bek., 204. § (1) bek. a) pont, 237. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 142.781,-Ft-ot és ennek 1994. január 17-től a kifizetésig járó évi 20% kamatát, továbbá perköltséget fizessen meg a felperesnek. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes által működtetett "Magad Uram III." elnevezésű számítógépes rendszer a "piramis elv" szerint működött ugyan, de az önszervező ún. pilótajátéktól eltérően a belépő tagok nem maguk építették azt tovább az általuk beszervezett személyek révén, hanem azt a felperes végezte számítógépes nyilvántartás útján, a belépők rendszerbe illesztésével. A rendszerbe belépőkkel szemben vállalta, hogy rövid időn belül a befizetéseik tízszeresét fizeti ki részükre. Az újonnan belépők a befizetett összeget a piramis elv alapján a felettük levőknek ajándékozták. A rendszer sajátossága volt - az alkalmazott elv miatt -, hogy működése egy idő után törvényszerűen leállt, így az utóbb csatlakozó személyek nemcsak hozamot nem kaptak, de befizetéseiket is elvesztették. Az alperes a "Magad Uram III." rendszerbe 1993. szeptemberben belépett, és 16.000,-Ft-ot befizetett. A felperes pedig ugyanezen rendszerből adódóan - 1994. január 17-én - 160.000,-Ft-ot fizetett ki a részére. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felek szerződése mint jó erkölcsbe ütköző szerződés semmis. Álláspontja szerint a közfelfogással és a társadalom egészének általános értékrendjével mindenben összeegyeztethetetlen annak elfogadása, hogy egyesek mások nyilvánvaló károsodása árán sokszoros haszonhoz jussanak. A veszteség kockázatát a belépők nem vállalták, a felperes ugyanis minden belépő részére ugyanazt ígérte, mint az alperesnek, és semmilyen formában sem utalt a hozamkifizetés esetleges bizonytalanságára, elmaradására. A reklámjaiban teljes kockázatmentességet sugallt. A felperes által működtetett rendszer a szerződések tömegéből épült fel, így az alperes által kötött és teljesedésbe ment szerződés is szerepet játszott mások megkárosításában. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az eredeti állapotot helyreállította.

Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán felülbírálta, és - az illeték összegének a helyesbítésével - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a perbeli rendszer részét képező egyes szerződések - köztük az alperessel kötött szerződés is - kölcsönhatásban álltak egymással. Ennek az a lényege, hogy a felperes a vállalt kötelezettségét az egyes szerződő partnerekkel szemben csak más szerződő partnerek befizetéseiből tudta teljesíteni, mivel tényleges nyereséget biztosító gazdálkodó tevékenységet nem folytatott. Így törvényszerű volt, hogy az új tagok száma a végtelenségig nem növelhető, s ezért csak a tagok kis hányadával szemben tudja a felperes a vállalt kötelezettségét teljesíteni. Ilyen megközelítésben az alperessel kötött szerződés nemcsak azért ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, mert rövid időn belül a befizetett összeg tízszeresét vette fel, hanem azért is, mert ez a bárminemű tevékenység nélkül elért számottevő nyereség egyúttal mások megkárosítását jelentette. Az alperesnek a Ptk. 204. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított fellebbezési érvelését a bíróság nem fogadta el. E jogszabályhely értelmezése alapján ugyanis nem az érvénytelen szerződésnek minősülő játékkal összefüggésben az eredeti állapot helyreállításának a követelése kizárt, hanem az államilag nem engedélyezett játékból vagy fogadásból eredő nyeremény bírósági úton való érvényesítése.

Ezen jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és az ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének az elutasítását vagy az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a felülvizsgálati bíróság utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. A jogszabálysértés okát többek között a tényállás felderítetlenségében jelölte meg, mivel az eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a felperes folytatott-e olyan gazdasági tevékenységet, amelyből kifizethette volna a befizetőknek a többszörös hozamot. Önmagában az a tény, hogy az alperes részére a hozam kifizetésre került, cáfolja, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult. Jogsértésként jelölte meg azt is, hogy az eljárt bíróságok a szerződést nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközőnek minősítették [Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése], és az eredeti állapot helyreállítását rendelték el. A jó erkölcsbe ütközés kritériuma a társadalom értékítélete, ez pedig kedvező volt. Ilyen típusú szerződéseket egy időben több típusú rendszerrel természetes és jogi személyek nagy számban kötöttek, a tagtoborzás a lehető legnagyobb nyilvánossággal folyt. Mindez azt igazolja, hogy ennek a szerződésnek a megítélése jó volt, ezért azt nem lehet nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközőnek tekinteni. Erre egyébként is csak akkor kerülhetne sor, ha mind a két fél tudja, hogy jó erkölcsbe ütköző szerződést köt. Az alperes számára éppen a felperesi kampány - figyelemmel arra, hogy ellene a hatóságok nem léptek fel - a rendszer legalitását igazolta. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy nem vizsgálta a perbeli szerződés jellegét, és enélkül a Legfelsőbb Bíróság más ügyben eltérő tényállás alapján hozott döntéséből (BH 1996/306. jogeset) kiindulva tekintette a perbeli befektetést pilótajátéknak. Ha a perbeli rendszer egy államilag nem engedélyezett szerencsejátéknak minősül, akkor a Ptk. 204. §-ának (1) bekezdése szerint a követelés bírói úton nem érvényesíthető. Ha pedig nem pilótajáték, akkor valójában tényleges befektetésre irányuló szerződés, így az nem érvénytelen. Alaptalanul hivatkoztak az eljárt bíróságok a közérdek sérelmére is, mert mindenki a magas hozam reményében a saját pénzét kockáztatta.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, az abból levont következtetés nem okszerűtlen, és az ítéleti döntés sem jogszabálysértő. Arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy a felperes a perben vitás számítógépes rendszer mellett más olyan gazdasági tevékenységet folytatott, amelyből fedezte volna a vele szerződő felek felé vállalt fizetési kötelezettségét. Ilyen irányú bizonyítási indítványt az alperes sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő [Pp. 164. §-ának (1) bekezdése].