EBD 2012.08.B19 A kábítószert forgalmazó elkövető által beszerzett, de ténylegesen a lefoglalás folytán forgalomba hozni már nem sikerült kábítószerre sem a megszerzés és tartás, hanem erre nézve is forgalomba hozatal elkövetési magatartása valósul meg [Btk. 282/A. § (1) bek. III. fordulat és (3) bek.].
A megyei bíróság ítéletében négy vádlott büntetőjogi felelősségéről határozott. Az ítélet a IV. rendű vádlottat érintően első fokon jogerőre emelkedett, így e vonatkozásban nem képezte felülbírálat tárgyát. A megyei bíróság az
I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/A. § (1) bekezdés III. fordulat és (3) bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében, mely részben kísérlet és a Btk. 282. § (1) bekezdés IV. tétele szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest. Ezért - halmazati büntetésül - öt év börtönre, öt év közügyektől eltiltásra és 2 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A II. rendű vádlott bűnösségét társtettesként, kábítószerfüggő személy által elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében állapította meg, mely részben kísérlet, a Btk. 282/C. § (2) bekezdés III. fordulat és (4) bekezdés II. tétele szerint minősülően, továbbá kábítószerfüggő személy által elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében, a Btk. 282/C. § (1) bekezdés IV. tétel és (4) bekezdés I. tétel szerint minősülően, illetőleg 1 rb. tartásra vonatkozó engedély kereteit túllépve elkövetett lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében, a Btk. 263/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősülően. Ezért - halmazati büntetésül - négy év börtönre és négy év közügyektől eltiltásra, továbbá 2 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A III. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében, mely részben kísérlet és a Btk. 282/A. § (1) bekezdés III. fordulat és (3) bekezdése szerint minősül, továbbá kábítószerrel visszaélés vétségében, a Btk. 282. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pontja szerint minősülően. Ezért - halmazati büntetésül - négy év börtönre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I. rendű és a II. rendű vádlottak tekintetében a pénzmellékbüntetést 10 000 forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni meg nem fizetése esetére. A III. rendű vádlottal szemben 2 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztésbe a vádlottak vonatkozásában beszámította az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt. Számos bűnjelről rendelkezett és kötelezte a vádlottakat egyetemlegesen, illetőleg külön-külön a vonatkozásukban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosítás végett, míg az I. rendű vádlott és védője eltérő minősítés és enyhítés, a II. rendű vádlott és védője enyhítés, a III. rendű vádlott és védője eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség az ügyész általi fellebbezést fenntartotta, egyben indítványozta a terjesztői típusú cselekmények minősítéséből a részben kísérletre utalás mellőzését is. E körben utalt arra, hogy a megalapozott tényállásból megállapítható, hogy a II. rendű vádlottól lefoglalt kábítószeren túl a III. rendű vádlott az I. rendű és a II. rendű vádlottak közreműködésével már korábban igen jelentős értékű kábítószerhez jutott hozzá, amelynek pontos mennyisége ugyan nem állapítható meg, de a lefoglalt kábítószer mennyiségéből és a vételárából alaposan lehet következtetni arra, hogy a III. rendű vádlott által korábban ténylegesen megszerzett kábítószer mennyisége is meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát. Ezért mindhárom vádlott esetében befejezett bűncselekményről van szó. A minősítés ennyiben történő változásának eredményeként a fellebbviteli főügyészség képviselője az enyhítő körülmények köréből a kísérletre történő utalás mellőzését is kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság által megállapított joghátrány valamennyi vádlott esetében eltúlzottan enyhe, mindemellett az I. rendű és a III. rendű vádlottak pszichés megbetegedése sem indokolta a törvényben előírtnál enyhébb, börtön végrehajtási fokozat megállapítását. Mindezek alapján összességében indítványozta az előzőekben írtak szerint a minősítés korrekcióját mindhárom vádlott vonatkozásában, a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamának felemelését és az I. rendű és a III. rendű vádlottak tekintetében a büntetésvégrehajtási fokozatának fegyházban történő meghatározását. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartotta.
A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348. § (1) bekezdésének megfelelően a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában.
A megállapított tényállást a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentesnek találta, így az alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is.
A tényállás alapján a megyei bíróság helyesen vont következtetést a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségére. A cselekmények minősítése azonban csak részben felel meg a büntető anyagi jogi szabályoknak és a megyei bíróság által is felhívott 1/2007. számú büntető jogegységi határozat iránymutatásai alapján kialakult bírói gyakorlatnak. A vádirati tényállással egyezően megállapított ítéleti tényállás csupán a III. rendű vádlott esetében tartalmaz konkrét adatokat a saját fogyasztásra nézve. A megyei bíróság az ítélet 19. oldalán az első és második bekezdésben adta indokát, hogy erre milyen bizonyítékokból következtetett. A másik két vádlott vonatkozásában - kifejezett vád hiányában - a drogfogyasztás csak érintőlegesen került megemlítésre, a megyei bíróság indokolásából kitűnően mindhárom vádlott vonatkozásában forgalmazói típusú magatartás körében vizsgálta az adott cselekményeket. Ítéletének 25. oldalán részletesen számot is adott arról, hogy miért látta megállapíthatónak a forgalomba hozatalt még a III. rendű vádlott esetében is, a másik két vádlott vonatkozásában pedig részletesen kitért az egyes részcselekményekben játszott szerepükre leszögezve, hogy az I. és a II. rendű vádlottak magatartása felölelt minden olyan mozzanatot, amely azt célozta, hogy a kábítószer bekerüljön a kereskedelmi forgalomba. Ezen, egyébként helyes következtetés mellett azonban ellentétes a bírói gyakorlattal az az eljárása, hogy az általa is megállapítottan forgalmazásra szánt, de lefoglalásra került kábítószert "csupán" a megszerzés, tartás elkövetési magatartás alá vonta. Az I. és II. rendű vádlottak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kábítószer forgalmazására rendezkedtek be, díleri hálózatot működtettek, megszervezték a kábítószer készletezését, hígítását, csomagolását. Ennek a tevékenységnek szerves részeként került elhelyezésre a II. rendű és az I. rendű vádlott lakásában is a lefoglalt kábítószer, amely mint ilyen a forgalomba hozatali magatartás részeként kell, hogy értékelést nyerjen. A hivatkozott jogegységi határozat értelmében nem is csak részbeni kísérletként, hanem az egész mennyiségre nézve a befejezett bűncselekmény alá tartozóan. A III. rendű vádlott vonatkozásában ugyancsak az állapítható meg a beszerzett bizonyítékok alapján, hogy kábítószer-forgalmazással foglalkozott, amelyhez a beszerzői oldalt az I. és a II. rendű vádlott biztosította. Ennek a forgalmazói tevékenységnek a keretében, forgalomba hozatal céljából került sor a II. rendű vádlott gépkocsijában lefoglalt kábítószer megrendelésére, az átvétel helyének, idejének egyeztetésére, a kábítószer árának biztosítására. Ezek ugyancsak a forgalmazás körébe eső résztevékenységek.
Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése szerint megváltoztatta, a cselekményeket az alábbiak szerint minősítette.
Az I. rendű vádlott terhére rótt bűncselekményeket társtettesként, jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének [Btk. 282/A. § (1) bekezdés III. fordulat, (3) bekezdés],
a II. rendű vádlott terhére rótt kábítószerrel visszaélés miatti bűncselekményeket társtettesként, jelentős mennyiségű kábítószerre kábítószerfüggő személy által forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének [Btk. 282/C. § (2) bekezdés III. fordulat, (4) bekezdés II. tétel],
a III. rendű vádlott terhére rótt társtettesként elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntetteként értékelt bűncselekményt, mely részben kísérlet, jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének [Btk. 282/A. § (1) bekezdés III. fordulat, (3) bekezdés] minősítette.
Itt kell megjegyezni azt is, hogy nem csak az adott cselekmények minősítése, de megnevezése sem felelt meg az elsőfokú ítélet meghozatalakor már hatályban lévő Be. 258. § (1) bekezdés d) pontjában írtaknak.
A bűncselekményi kör és részben a cselekmények eltérő minősülése miatt mindhárom vádlott vonatkozásában új büntetés kiszabása vált szükségessé. Ennek során az ítélőtábla a megyei bíróság által feltárt büntetéskiszabási tényezőket vette figyelembe azzal, hogy I. r. vonatkozásában a súlyosító körülmények köréből a halmazatra, mindhárom vádlott esetében az enyhítő körülmények köréből a részbeni kísérletre utalást mellőzte. További enyhítő körülményként kellet figyelembe venni az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt további időmúlást is mindegyik vádlott esetében.
Ezzel együtt is úgy találta az ítélőtábla, hogy az első fokon I. rendű vádlott esetében a törvényi minimumban, III. rendű vádlott esetében enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés büntetések enyhítésére nincs ok, törvényes lehetőség. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalakor inkább enyhének tekinthető büntetések jelenlegi súlyosítása sem indokolt már. A II. rendű vádlott esetében az első fokon kiszabott büntetés szintén nem mondható eltúlzottnak. Kétségtelen, hogy kábítószerfüggőként az adott cselekményét eggyel enyhébben rendeli büntetni a törvény, mint a vádlott-társakét, ezzel együtt nem hagyható figyelmen kívül, hogy terhére még egy további, 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt is rótt a bíróság.
Ekként a halmazati büntetésként kiszabott 4 év tartamú szabadságvesztés II. rendű vádlott esetében sem eltúlzott, de nem is annyira enyhe, hogy az ügyészi fellebbezés irányának megfelelően súlyosítása lenne indokolt.
A kiszabott szabadságvesztésekkel arányos a közügyektől eltiltás és pénzmellékbüntetés mértéke is, ezért a vádlottakkal szemben az első fokon kiszabott fő- és mellékbüntetéseket tekintette kiszabottnak.
A szabadságvesztések végrehajtási fokozatát a törvény mindhárom vádlott esetében - II. rendű vonatkozásában a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt - fegyház fokozatban rendeli végrehajtani a törvény. Az elsőfokú bíróság az I. rendű és a III. rendű vádlott vonatkozásában pszichés betegségükre figyelemmel határozott az ennél eggyel enyhébb börtön fokozatról, míg a II. rendű vádlott esetében nyilván elkerülte figyelmét, hogy a fentebb írt cselekménye vonja maga után a fegyház fokozatot. Az ítélőtábla a vádlottak közül csak az I. r. vádlott esetében látott igazoltan olyan betegséget, amely az enyhébb végrehajtási fokozatot indokolhatja, míg a II. és a III. rendű vádlott vonatkozásában a törvényi előírásnak megfelelően változtatta meg az elsőfokú ítéletet, s rendelte a II. r. vádlott szabadságvesztését a Btk. 42. § (2) bekezdés b/1. pontja, a III. r. vádlott szabadságvesztését a Btk. 42. § (2) bekezdés b/3. pontja alapján fegyházban végrehajtani.
Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, ezért az ítélőtábla egyebekben a megyei bíróság ítéletélt mindhárom vádlott vonatkozásában a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.