A Kúria Kfv.35394/2013/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet 85. §, 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 9. §, 10. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Az állami normatíva felhasználásának hatósági ellenőrzése során a Magyar Államkincstár a törvényi kötelezettségek betartását ellenőrzi. A normatíva felhasználásának jogszerűségét a feladatellátás és a költségvetési források felhasználásának transzparenciája együttesen jelenti.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.35.394/2013/4.szám

A Kúria Szabóné dr. Sipos Gabriella ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Boros Gyöngyi jogtanácsos által képviselt alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. április 4. napján kelt 22.K.30.050/2013/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.K.30.050/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes intézményfenntartóként működtette a szociális szolgáltatót. Az alperes elsőfokú hatósága 2011-ben a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 3. számú mellékletének 12/bcb. pontjaira tekintettel - normatíva igénybevételének jogszerűségével összefüggésben folytatott ellenőrzést a felperesnél. Ellenőrzése során, majd pedig határozatában több szabálytalanságot is rögzített: kétséges volt az, hogy a szolgáltatónál a vizsgált időszakban hány személy állt foglalkoztatotti jogviszonyban, a fenntartó tévesen állapította meg az intézményi térítési díjat és ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybe vevők személyi térítési díját is, a fenntartó nem tudta ellátottanként hitelt érdemlően alátámasztani a 2011. évi elszámolásban szereplő 30744 gondozási napot, végül a nyilvántartási, adatszolgáltatási ellentmondások miatt az alperes elsőfokú hatósága szerint kétséges volt, hogy a fenntartó által igénybe vett költségvetési támogatások valóban arra a szolgáltatásra kerültek felhasználásra, amire a felperes azt igénybe vette. Az elsőfokú hatóság a 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nr.) 10. § (1) bekezdésére, az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet (a továbbiakban: SzCsM rendelet) 85. §-ában foglaltakra, valamint a Kvtv. hivatkozott rendelkezéseire alapított, 2012. július 11-én kelt határozatában a felperest a 2011. évi támogatás igénybevételi kamatokkal számított 44.885.503 forint visszafizetésére kötelezte.

Az alperes az elsőfokú határozatot annak indokaival együtt a 2013. június 3-án kelt határozatával helybenhagyta.

A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a felperes keresetét elutasította. A Bíróság számba vette és jogszerűnek minősítette az alperesi határozatban megjelölt jogsértéseket. Indokolása értelmében a Bíróság nem értékelhette azon felperesi hivatkozást, amely szerint a Fővárosi Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala megállapította a szolgáltató működési engedély szerinti tevékenység-ellátást. Nem tudta értékelni a felperes azon hivatkozását sem, mely szerint az eljárás eredményeként nem vonható le az a következtetés, hogy a gondozottak ellátása nem történt meg, hiszen ilyen megállapítást az alperesi hatóság határozata nem tartalmazott. A Bíróság nem adott helyt a felperesi igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványnak sem. Ebben a körben a Bíróság kifejtette, hogy feladatának a kereset szerinti jogsértések fennálltának vizsgálatát tekintette. Utalt arra, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest kereseti kérelmeinek megalapozottsága tekintetében bizonyítási kötelezettség terhelte volna, amelynek azonban a felperes nem tett eleget.

A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben arra hivatkozott, hogy a Bíróság ítélete a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel a felperes igazságügyi szakértő kirendelését indítványozta a keresetének alátámasztása érdekében. A Bíróság azonban a szakértői bizonyítást anélkül tartotta szükségtelennek, hogy annak indokait ítéletében megjelölte volna. Hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére is. Álláspontja szerint a Bíróság figyelmen kívül hagyta a kereset elbírálása során az általa csatolt okirati és egyéb bizonyítékokat. Ezen bizonyítékok egyértelműen alátámasztották azt, hogy a felperes - és az általa fenntartott szolgáltató - a működési engedélynek megfelelő, jogszerű tevékenységet végzett, azaz az állami támogatást jogszerű célra használta fel. A Bíróság - a bizonyítékok megfelelő mérlegelése nélkül - a normatíva teljes összegének visszafizetésére kötelezte a felperest annak ellenére, hogy sem az alperes, sem pedig a Bíróság nem vonta kétségbe a felperes működési engedélynek megfelelő működését.

Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a Bíróság ítéletének hatályában fenntartását indítványozta.

A feleknek költségigénye is volt egymással szemben.

A Kúria a jogerős ítéletet Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között, a 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján abban kellett állást foglalni, hogy a szociális szolgáltatót fenntartó működési engedélyének megfelelő tevékenysége melletti számviteli, nyilvántartási és adatszolgáltatási hiányosságok, jogsértések eredményezhetik-e az adott költségvetési évben az állami támogatás egészének elvonását. Másképpen megfogalmazva: részben jogsértő magatartás eredményezheti-e a tényszerűen nyújtott szociális, gondozó tevékenység állami támogatásának szankciószerű elvonását.