EH 2003.967 A szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet zavartalan működésének biztosítása, a felsőbb szakszervezet az egyetértési jogát rendeltetésszerűen köteles gyakorolni [Mt. 28. § (1) bekezdés, 4. § (1) bekezdés].
A felperes amiatt élt keresettel az alperes szakszervezet ellen, mert megtagadta a felperes alkalmazottja és az alperes szakszervezeti tisztségviselője, Sz. L. szakoktató felmentéséhez kért előzetes egyetértését. A kereset az alperes jognyilatkozatának bíróság által való pótlására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével pótolta az alperes hozzájáruló jognyilatkozatát Sz. L. közalkalmazott jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetéséhez.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a műszaki szakoktató és humánpolitikai szervező képzettségű és fémipari szakmában gyakorlati oktatásra jogosult Sz. L. közalkalmazotti jogviszonyát az alperes felmentéssel meg kívánta szüntetni, és ehhez több ízben kérte az alperes előzetes egyetértését, mivel a szakoktató az alperes választott szakszervezeti tisztségviselője volt. A felperes az egyetértést kérő leveleiben tájékoztatta az alperest a költségvetését 6,5%-kal csökkentő önkormányzati döntésről, és arról, hogy esztergályos szakmában képzésre jelentkező hiányában nem tud osztályt indítani, emiatt Sz. L.-t, aki ezt a tárgyat oktatta, nem tudja foglalkoztatni, és a részére más megfelelő munkakört sem tud biztosítani. Az alperes a megkeresésekre két ízben elutasító választ adott, mert indokolatlannak tartotta a szakszervezeti tisztségviselője jogviszonyának megszüntetését. Az egyetértés hiányában közölt felmentést a munkaügyi bíróság jogellenesnek minősítette. A felperes ezután ismét kérte az alperes egyetértését a felmentéshez a korábban részletezett gazdasági okok miatt, egyben jelezte, hogy elutasítás esetén a jognyilatkozatok pótlása iránt pert fog indítani. Az alperes megismételte korábbi elutasító álláspontját és annak indokát.
A felperes keresetét az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására alapította. Az alperes perbeli álláspontja szerint a felperes más tantárgyakat is oktathatna, továbbá a szakszervezet érdekvédelmi tevékenysége elnehezülésére is hivatkozott.
A munkaügyi bíróság megalapozottnak találta a felperes keresetét, mert megállapította, hogy az egyetértés megtagadásának nem volt alapos, a szakszervezet működésével összefüggő indoka, a felperes számára az egyetértés megtagadása aránytalanul súlyos hátránnyal járt. A felperes intézkedése az öt tagú szakszervezet működését nem akadályozta, a területi irodával való kapcsolattartásra a tagok más képviselőt is megválaszthatnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte, mert álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 4. §-át, 28. § (1) bekezdését, és a Pp. 206. § (1) bekezdését. Vitatta azt az ítéleti álláspontot, mely szerint az Mt. 28. § (1) bekezdése szerinti előzetes egyetértés csak a szakszervezet tevékenységének a tervezett munkáltatói intézkedés miatti akadályozása esetén tagadható meg. Véleménye szerint ez az álláspont oda vezet, hogy a gyakorlatban a szakszervezeti tisztségviselő védelme nem érvényesülhet. Érvelése szerint a védelem lényege abban áll, hogy ha gazdálkodási ok miatt meg kell szüntetni valamely alkalmazott jogviszonyát, az ne a választott szakszervezeti tisztségviselő legyen. Sérelmezte az aránytalan súlyos terhet jelentő foglalkoztatásra vonatkozó ítéleti álláspontot, és vitatta a költségvetési támogatás csökkentését is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában helyesen fejtette ki, hogy a szakszervezeti tisztségviselőt megillető, az Mt. 28. § (1) bekezdésében szabályozott munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet zavartalan működésének biztosítása, ezért az egyetértési jogát a felsőbb szakszervezet e céljának és rendeltetésének megfelelően, azaz nem korlátlanul gyakorolhatja.
A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy az alperes az egyetértését törvényes érdek nélkül tagadta-e meg.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes a felperes munkáltatónál öt tagú szakszervezeti szervet (intézményi csoportot) működtetett, a felperes az intézményi csoport vezetője volt, és a területi irodával való kapcsolattartást végezte.
A munkaügyi bíróság a per adatai okszerű és életszerű mérlegelésével következtetett arra, hogy az egyetértés megtagadásának a szakszervezet működőképességének oldaláról nem volt alapos indoka, mivel a csoport létszámának csökkenése a működőképességüket nem befolyásolja - a szakszervezet alapszabálya szerint az intézményi csoport alakításához legalább három tag szükséges -, továbbá a képviseleti tevékenység feltétlen személyhez kötöttségét az alperes a perben nem bizonyította. Nem jogszabálysértő ezért az az ítéleti következtetés, hogy a szakszervezeti csoport működőképessége Sz. L. felmentése esetén más képviselő választásával is biztosítható lett volna, az egyetértés megtagadásának a szakszervezet tevékenysége és működése oldaláról nem volt alapos oka.
A szakszervezet egyetértési nyilatkozata pótlása iránti perben a bíróságnak nem a felmentésnek a Kjt. 30. §-ában előírt feltételei fennállásáról kellett döntenie, hanem a pernek az képezte a tárgyát, hogy a munkáltató intézkedése a szakszervezet tevékenységét a működőképességet döntő módon akadályozó mértékben befolyásolta-e. Ezért a költségvetési támogatás csökkentése hiányára és a felajánlható munkakörökre hivatkozással az alperes a felmentéshez való előzetes egyetértését - a törvényes érdeke hiánya miatt - az Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütköző módon tagadta meg. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés téves.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. adott ügyben irányadó 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.084/2002/3. sz.)