BH 2006.5.156 Jogszabálysértő az a közbenső ítélet, amelynek rendelkező része pontatlan, és abból nem állapítható meg, hogy kinek a joga fennállásának megállapításáról rendelkezett [Pp. 213. §, 215. §].

Az 1987-ben született II. r. felperes 1999. március 6-án görkorcsolyázás közben elesett és a jobb tenyerét egy törött sörösüveg darab elvágta. Az alperest kórházba szállították, ahol megállapították a többszörös ínsérülést, és azonnal megoperálták. A sérült eret lekötötték, és az inakat összevarrták. A fő érző ideg sérülését nem észlelték.

A II. r. felperes a műtét után elrendelt gyógytorna során nem tudta mozgatni az ujjait, ezért panaszaira a H. Kórházban 1999. március 31-én EMG-vizsgálatot végeztek, amely kimutatta a fő érző- és mozgató ideg területén fennálló vezetési zavart, és április 28-án a H. Kórházban újból megoperálták. Sérült kezének állapota folyamatosan javult, de jobb kezének szorító ereje gyenge.

A felperesek a keresetükben 2 500 000 forint nem vagyoni, és 220 000 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy a II. r. felperes 1999. március 6-án elvégzett kézműtéte során az alperes orvosai nem tettek eleget az egészségügyről szóló, 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eü. tv.) 77. §-ának (3) bekezdése szerinti kötelezettségüknek, ezért nem ismerték fel a fő érző ideg sérülését, így erre irányuló vizsgálatot sem végeztek. Emellett a hüvelykujj ínsérülését sem észlelték, a hüvelykujj hajlító inát tévesen a mutatóujj inához rögzítették, és így elmaradt a mutatóujj és középsőujj mélyhajlító inának rögzítése. Álláspontjuk szerint az orvosok gondosságának hiánya okozta a diagnosztikus tévedést, szakszerűtlen eljárásuk befolyásolta a gyermek gyógyulását, mert a második műtétre a teljes ín- és idegrekonstrukció esetén nem került volna sor, és a sérülés egészségkárosodás nélkül gyógyult volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a II. r. felperes ellátása során diagnosztikai tévedés történt, mert a hüvelykujj-hajlító ín, valamint az idegágak sérüléseit nem ismerték fel, de arra hivatkozott, hogy ez a legnagyobb gondosság és körültekintés tanúsítása ellenére következett be, ezért kártérítésre nem kötelezhető.

Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, és közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét "a II. r. felperesen 1999. március 6-án elvégzett kézműtéttel kapcsolatban". A szakértői vélemény alapján megállapította a másodfokú bíróság, hogy a II. r. felperes második kézműtétjére azért került sor, mert az első műtét alkalmával nem tudták maradéktalanul ellátni a sérüléseket. Az idegsérülést ugyanis az alperes orvosai nem vették észre, és az inakat is részben rosszul egyesítették. Ez nem felel meg a legnagyobb gondosság követelményének, és e műtét hiányosságai csak a második műtéttel voltak korrigálhatók. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a II. r. felperes kára az, hogy a két műtét között eltelt idővel a gyógytartam meghosszabbodott. A felpereseket ezért megilleti a kártérítés, de "csak a második műtétig terjedő időben felmerült, illetőleg a második műtéttel kapcsolatban felmerült vagyoni és esetleges nem vagyoni károk tekintetében". A II. r. felperes sérült kezének funkciója gyakorlatilag helyreállt, a megmaradt funkcióbeli korlátozottságok pedig alapvetően a balesetből és a sérülés jellegéből következnek, azokért az alperes nem felelős.

A jogerős közbenső ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és azt a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének b) pontja ba) alpontjára alapították. Kérték az alperes "teljes körű felelősségének" a megállapítását "az orvosi beavatkozás következtében kialakult maradandó fogyatékosság tekintetében". Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, mert figyelmen kívül hagyta a tényállás tisztázása érdekében bejelentett bizonyítási indítványaikat, és hiányos, homályos, a bizonyított tényekkel ellentétben álló szakértői véleményen alapul. A diagnosztikai tévedésért való helytállás körében felmerült elvi jelentőségű jogkérdésben is szükségesnek látták a jogerős ítélet felülvizsgálatát a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során hozott határozatával a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.

Az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában a kihirdetés napjával megsemmisítette a Polgári perrendtartás 270. §-a (2) bekezdésének az "és" szövegrészét, valamint az ezt követő rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság ezért csak abban a kérdésben foglalhatott állást, hogy a jogerős határozat a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének hatályos rendelkezése szerint az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e.