BH 2008.2.47 A társaság tagjainak személyes ellentétei, házastársi vitái, a tagsági jogok tekintetében kialakult eltérő álláspontja önmagukban nem szolgálhatnak a tag társaságból való kizárásának alapjául [1997. évi CXLIV. tv. 49. §].

A felperes a 2006. április 26-án benyújtott keresetében taggyűlési határozatra hivatkozással, az alperesnek a felperes társaságból történő kizárása iránt terjesztett elő kérelmet. A kizárásra irányuló határozat szerint az alperes a felperessel azonos tagi összetételű K. és Társai Kft. gazdasági céljai elérését akadályozza. E társaság használja a felperes vagyonelemeit, ezért bérleti díjat fizet, az alperes akadályozó magatartása elnehezíti a felperes gazdasági céljainak az elérését is. Az alperes megbízásából eljáró személyek a felperes alkalmazottat és ügyvezetőjét megfenyegették. Az alperes a K. és Társai Kft.-ben lévő üzletrészének átruházására színlelt szerződést kötött külföldi állampolgárral annak ellenére, hogy a K. és Társai Kft. által felvett hitelek biztosítására a felperes vagyonára alapítottak jelzálogjogot. Az alperes a felperesnél személyes közreműködésre nem hajlandó.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta a határozatban foglalt indokokat. Álláspontja szerint a perindításra azért került sor, hogy a felperes ügyvezetőjével fennálló házasságának felbontása miatt keletkezett vagyonjogi igényének kielégítését ellehetetlenítsék.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A bíróság álláspontja az volt: annak ellenére, hogy a K. és Társai Kft., valamint a felperesi kft. tagjainak személye azonos, a tevékenységük hasonló, gazdaságilag szorosan együttműködnek, nem képeznek gazdasági egységet. Az alperes K. és Társai Kft.-vel szembeni magatartása, ezért a felperes társaságra nézve jogi jelentőséggel nem bír. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az alperes által, a felperes társaságban lévő üzletrészre kötött adásvételi szerződést, az abban részes felek felbontották. A szerződés megkötése ezért a felperesnek kárt nem okozott, nem eredményezhette, az alperessel szembeni bizalmi viszony megromlását. A bíróság úgy ítélte, hogy a felperes nem bizonyította azt sem, hogy az alperes, illetve magatartására visszavezethetően, annak meghatalmazottja, a felperesi társaság ügyvezetőjével, a felperesi társaságot őrző vállalkozás tagjaival szemben fenyegető, vagy zsaroló tevékenységet követett el.

Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a társaságból történő kizárásra nem szolgálhat alapul a társaság tagjai között fennállt házastársi viszony megromlása. A felperes olyan körülményt nem bizonyított, amely azt támasztotta volna alá, hogy az alperesnek a társaságban maradása a felperesi társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné, vagy az alperes bármely magatartása a társaság működését teljesen ellehetetlenítené.

A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a felperes társaságból kizárta. A másodfokú bíróság a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 3. §-ára, illetve 9. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó, Ptk. 4. § (1) bekezdésére utalásával azt hangsúlyozta, hogy a társasági jogviszony létesítésével keletkező többpólusú jogviszonyban is kötelesek a felek a jogaikat jóhiszeműen, tisztességesen és kölcsönösen együttműködve gyakorolni. A tag társaságból történő megválásának "legradikálisabb" módja a bírósági határozattal történő kizárás, amely a gazdasági társaság érdekeit szolgáló jogintézmény. A társasággal együttműködni nem tudó, a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztető, társaságellenes magatartást tanúsító tag, tagsági viszonyának megszűntetési eszköze.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a K. és Társai Kft.-vel szembeni alperesi magatartás, az alperes által kötött, utóbb felbontott üzletrész-adásvételi szerződés ténye, a K. és Társai Kft.-ben lévő üzletrészre kötött szerződés jogerős bírósági ítélettel megállapított színleltsége, a felperes társaság működésében történő alperesi személyes közreműködés hiánya, a kizárás alapjául nem szolgálhat.

Mindezzel szemben álláspontja szerint, a felperes, az alperes személyes nyilatkozatával, a keresetlevél mellékletéhez becsatolt nyomozási iratokkal bizonyította, hogy az alperes meghatalmazottja, a felperes székhelyén, 2003 augusztusában, napi rendszerességgel megjelent. Az alperes nevében iratbetekintési jogot kívánt gyakorolni. Kíséretében minden alkalommal több vele azonos nemzetiségű személy is volt. Az alperesi meghatalmazott a taggyűlések szünetében, a felperessel szerződéses jogviszonyban lévő könyvvizsgáló számára kilátásba helyezte megbízatásának megszüntetését. Ezeket a körülményeket a másodfokú bíróság a társaság telephelyét őrző gazdasági társaság alkalmazottainak fenyegetéseként, fizikai bántalmazásuk kilátásba helyezéseként értékelte. A Ptk. 474. § (2) bekezdése és a Ptk. 350. § (1) bekezdése alapján az alperes, mint megbízó helytállási kötelezettségét, a megbízottjának magatartásáért megállapította. Hangsúlyozta, hogy a megbízott fenyegető magatartása, tevékenysége, az alperes terhére esik. Az alperes nem igazolt helytállási kötelezettség alóli mentesülésre okot adó körülményeket. Az említett magatartások kétséget kizáróan lehetetlenné teszik a bizalom elvén alapuló társasági jogviszonyt. Azok a közös üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását, és ezzel a felperesi társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetik.

Az alperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A támadott határozat jogszabálysértését, a Ptk. 350. § (1) bekezdésére, a Ptk. 474. § (2) bekezdésére, a Pp. 195. § (1), (5), (6) bekezdésére, a Pp. 164. §-ára hivatkozással jelölte meg. Vitatta, hogy a felperes bizonyította a sérelmezett fenyegető, illetve zsaroló magatartásokat. Állította, hogy a rendőrségi eljárás során felvett jegyzőkönyvekben foglalt vallomások nem alkalmasak azok elkövetésének alátámasztására. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes megbízottját jogellenes eljárásra utasította. Utalt arra, hogy a bíróság a Ptk. 350. § (1) bekezdésében írt helytállási kötelezettséget megalapozó tényeket: a kár bekövetkezését, a kár és az alperes megbízottjának magatartása közötti okozati összefüggést, a megbízott jogellenes, felróható magatartását nem vizsgálta.