BH 2021.1.25 A pénzügyi intézmények igazgatóságának tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért, de a státusszal szemben támasztott általában elvárhatóság bizonyításával mentesülhetnek a felelősség alól.

Az igazgatóság tagjaival szemben támasztott törvényi előírásokra nem lehet a felelősség megállapítása során akként hivatkozni, hogy azok lehetetlen követelmények [2007. CXXXVIII. tv. (Bszt.) 4. §, 94. §, 21/A. §, 2013. évi CXXXIX. tv. (MNB tv.) 77. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) alapján hivatalból eljárást folytatott le a H. Zrt. (a továbbiakban: Társaság) működésének ellenőrzésére. Megállapították, hogy a Társaság eszközei nem nyújtottak elegendő fedezetet az ügyfélkövetelések teljesítésére, továbbá a Társaság likviditási és tőkehelyzete nem biztosította a Társaság jövőbeni működését. A vizsgálat alapján visszavonták a Társaság engedélyét, kezdeményezték felszámolását, és a 2013. 12. 11. és 2015. 03. 05. közötti időszakra hivatalból célvizsgálatot indítottak a felperessel, mint a Társaság 2/2013. (12. 06.) közgyűlési határozattal határozatlan időtartamra megválasztott igazgatósági tagjával szemben. Az eljárásról a felperest a 2015. augusztus 28-án kelt tájékoztatóval értesítették.

[2] A továbbiakban az MNB tv. 62. §-a és 64. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt vizsgálták, hogy a Társaság esetében feltárt jogszabálysértő körülmények kialakulásában mennyiben állapítható meg a felperesnek a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bszt.) szerinti személyes felelőssége. A célvizsgálat eredményeként az alperes a H-JÉ-III-B-76/2016. számú határozattal (a továbbiakban: Határozat) a befektetési vállalkozás igazgatósági, valamint irányítási jogkörrel rendelkező vezető testülete tagjának felelősségére vonatkozó jogszabályi előírások súlyos megsértése miatt 20 000 000 (húszmillió) forint összegű felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a felperest.

A kereseti kérelem

[3] A felperes keresetében vitatta, hogy a Társaság jogsértése miatt marasztalható lenne, mivel felelőssége nem objektív. A Társaságot érintő büntetőeljárás jogerős befejezéséig nem tisztázható a felperes felelőssége. A felperes a betöltött tisztségnek megfelelően elvárható magatartást tanúsította, a leplezett bűncselekményről pedig objektíve nem tudott. Sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, amikor a határozatot aláíró W. L. alelnök az alperesi határozat megszületését megelőzően már több olyan nyilatkozatot tett, amelyekben megelőlegezte a "brókerbotrány" során érintett pénzügyi vállalkozások vezető tisztségviselőinek felelősségét, illetőleg bűnösségét.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.

[8] Indokolása szerint a W. L. által tett sajtónyilatkozatok konkrétan nem nevezik meg a felperest, azokból a felperes egyértelműen nem beazonosítható, nem bizonyított a felperes tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme a tekintetben, hogy az alperesi hatóság kvázi előre eldöntötte volna a felperes marasztalását. A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben nem volt elzárva attól, hogy a Társaság vezető állású személyének a Bszt. által meghatározott személyes felelőssége körében magát kimentse. A rendelkezésre álló közigazgatási iratok alapján a felperes bizonyítottan nem volt elzárva attól sem, hogy az eljárás iratait megismerhesse, élni tudjon iratbetekintési jogával, az ellenőrzés megállapításaira észrevételt is tett. Az alperesi határozat részletes indokolást tartalmaz arról, hogy azt miért nem fogadta el, illetve miért nem ad helyt a felperes bizonyítási indítványának.

[9] Ténykérdés, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Társaság irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületének, azaz igazgatóságának tagja volt.

[10] Az alperes a Bszt. 21/A. § (1) bekezdésének és a 94. § (1) bekezdés a) pontjának és a belső szabályzatokban rögzített felelősségi szabályok megsértését állapította meg a felperes terhére. A kapcsolódó nagykommentár szerint az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületnek a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért általános felelőssége áll fenn. A felelős vállalatirányítás szabályainak egyértelműsítése azt célozza, hogy kizárja a túlzott és felelőtlen kockázatvállalást, a rövid távú és túlzottan kockázatos vezetői stratégiákat. Ez a szabály nem telepít tehát az eddigi szabályozáson túl további felelősséget az irányítási jogkörrel bíró vezető testületre, de tovább egyértelműsíti a felelős vállalatirányítás, illetve felelős belső irányítás követelményét, illetve tovább erősíti a belső védelmi vonalakra vonatkozó átfogó szabályozás konzisztenciáját, a vezető testület elszámoltathatóságát. A Bszt. 94. §-a részletezi, hogy az egyes működési formák esetén mely testületek minősülnek általános felelősséggel bíró, irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületnek.

[11] Ténykérdés, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Társaság irányítási jogkörrel bíró vezető testületének tagja volt, a fent ismertetettek szerint mint a Társaság irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületi tagjának a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért általános felelőssége állt fenn.

[12] Tévesen állította a felperes, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta az igazgatósági tagok között érvényesülő munkamegosztás tényét, mivel az alperes kifejezetten vizsgálta és értékelte a Társaság belső szabályzataiban foglaltakat, így a munkamegosztásra vonatkozó rendelkezéseket is az alperesi határozat IV. pontjában. A munkamegosztás ténye nem mentesíti a felperest, mint az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület tagját a Társaság törvényes működéséért való általános felelősség alól, amely őt a pozíciójából fakadóan az ismertetett jogszabályok szerint terhelik. A vezető testület tagjának a felelőssége a jogszabálysértés közvetlen (saját döntés, saját utasítás közvetlen következménye a jogszabálysértés) és közvetett elkövetése (a vezetés által működtetett ellenőrzési rendszer hibája, hiányossága valósít meg jogszabálysértést) esetén is fennáll. A vezető testület felelőssége abban a körben áll fenn, hogy a pénzügyi és operatív ellenőrzés biztosított legyen és az teljes körben kielégítse az ismertetett jogszabályi rendelkezésben rögzített követelményeket. A perbeli esetben azonban súlyos jogsértések történtek a Társaságnál, amelyekből helytállóan következtetett arra az alperes, hogy a Társaságnál a pénzügyi és operatív ellenőrzés nem működött hatékonyan, e körben pedig egyértelműen fennáll az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület elnökének és tagjának felelőssége.

[13] A felperes alaptalanul indítványozta a büntetőeljárásra tekintettel a per tárgyalásának felfüggesztését. A büntetőjogi felelősségi alakzatok nem befolyásolják a felperesnek a Társaság jogszerűtlen működéséért fennálló, Bszt. szerinti felelősségét. A két felelősségi alakzat alapjaiban tér el egymástól, következésképpen a büntetőeljárásban megállapítottak nem hatnak ki az alperesi határozat jogszerűségére. Tévesen állította a felperes, hogy az alperes által megállapított tényállás nem különbözhet a büntetőbíróság által megállapított tényállástól, mivel a büntetőbíróság által megállapított tényállás a Btk. szerinti törvényi tényállásbeli elemekhez igazodik, míg az alperes által megállapított tényállás a Bszt. szerinti felelősség megállapításához szükséges tényeket tartalmazza, tehát a két tényállás alapvetően eltér egymástól.