ÍH 2012.68 SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉS - HÁZASSÁG FELBONTÁSA, ÉLETKÖZÖSSÉG MEGSZAKÍTÁSA ÉS SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOG SÉRELME - KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG KIZÁRTSÁGA RENDELTETÉSSZERŰ JOGGYAKORLÁS MIATT

A rendeltetésük betöltésére alkalmatlan, helyrehozhatatlanul megromlott házasságok felbontására a törvény biztosít lehetőséget, ebből következően sem az életközösség megszakítása, sem a házasság felbontása kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes magatartásnak nem minősül. Nem minősül a személyhez fűződő jog megsértésének a házasság felbontása, és ezáltal egyedülálló szülőként a gyermekek felnevelése [Ptk. 75. § (1) bek.]

Az I. r. felperes és az alperes házastársak voltak. Házasságukból 1973. november 19. napján Erzsébet, 1978. március 7. napján Etel, 1982. január 18. napján Katalin Izabella (III. r. felperes) és 1985. július 15. napján Romeo Oliver (II. r. felperes) utónevű gyermekeik születtek. Életközösségük 1998-ban megszakadt, ekkor az alperes a romániai volt közös lakásból Magyarországra költözött. Az I. r. felperes keresete alapján indult perben a Nagyváradi Városi Bíróság az 1988. augusztus 27-én jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. felperes és az alperes házasságát felbontotta. Ezt követően a gyermekek az I. r. felperes tartásában kerültek elhelyezésre. A gyermekelhelyezési perben az I. r. felperes a kiskorúak után gyermektartásdíjat nem igényelt, azt utóbb 1990. évben állapította meg a Nagyváradi Városi Bíróság. A gyermektartásdíj összegét 1994. évben Etel, Katalin és Rómeó utónevű gyermekek tekintetében a bíróság összesen 30 000 lei összegre emelte fel.

Az alperes 1998 óta Magyarországon él, a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Erzsébet 2004 óta az apjával él közös háztartásban. A III. r. felperes 2008. évben fejezte be jogi tanulmányait, jelenleg munkaviszonyban áll, a II. r. felperes 2008 óta folytatja egyetemi tanulmányait. A II. és III. r. felperes számos betegségben szenved, így hátgerincferdülésben, kalciumhiányban, csontritkulásban, a II. r. felperes ezen felül rövidlátó, műtét következtében a jobb lába rövidebb. Az I. r. felperes újabb párkapcsolatot nem létesített, gyermekeit az életközösség megszakadását követően egyedül nevelte fel.

A II. és III. r. felperesek a Szalontai Városi Bíróságon keresetet terjesztettek elő az alperessel szemben a lejárt összegű (901 481 lei, 893 402 lei) és a jövőben esedékes tartásdíj megfizetése iránt, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasított. A Nagyváradi Fellebbviteli Bíróság az ítéletnek a II. r. felperest megillető folyamatos tartásdíjra vonatkozó rendelkezése tekintetében új eljárás lefolytatását rendelte el, e per jelenleg is folyamatban van.

Az I. r. felperes keresetében 1 000 000 lei, a II. r. felperes 901 481 lei, míg a III. r. felperes 893 402 lei megfizetésére kérte kötelezni az alperest nem vagyoni kártérítés jogcímén. Az I. r. felperes keresete indokaként előadta, az alperes őt elhagyta, ezzel a család egységét megbontotta, így a négy közös gyermeküket egyedül, az alperes anyagi segítsége nélkül nevelte fel, mindeközben folyamatosan nélkülöztek. Új párkapcsolatot létesíteni nem tudott, az alperes a környezetét ellene hangolta, így más személy segítségére sem számíthatott. Állította, hogy az alperes természetbeni támogatást sem nyújtott részükre, ő maga pedig csekély jövedelméből gyermekei megfelelő szintű ellátását biztosítani nem tudta. A II. és III. r. alperes nem vagyoni kártérítésként az őket nagykorúságukig megillető gyermektartásdíjra tartottak igényt, kiemelve, hogy ennek hiányában nem tudtak megfelelően táplálkozni, a szükséges gyógyszerekhez hozzájutni, ezzel összefüggésben számos betegségük alakult ki, tanulmányaikat nem tudták kellő ütemben folytatni, a társadalomba való beilleszkedésük, a párkapcsolatok létesítése elnehezült. Álláspontjuk szerint mindezek az alperes magatartására, nevezetesen arra vezethető vissza, hogy a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét elmulasztotta. Követelésük jogalapjaként hivatkoztak az Emberi Jogi Kartára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 3. cikkében foglalt jogok, így az élethez, szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jog sérelmére, az Európai Szociális Karta 16.,17. és 30. cikkére, továbbá a Csjt. tartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseire.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kiemelte, a felpereseket ért sérelmek, betegségek nem az ő magatartására visszavezethetően következtek be, az I. r. felperes az általa nyújtott természetbeni támogatást és a tartásdíjat rendszeresen visszautasította, így életkörülményeik elnehezülését maga idézte elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozata indokolása szerint a házasság felbontása nem tekinthető jogellenes magatartásnak, így amiatt, hogy az I. r. felperes a gyermekeket egyedül nevelte fel - felróhatóság hiányában - az alperes felelőssége nem állapítható meg. Emellett az I. r. felperes nem bizonyította sem a bekövetkezett kára nagyságát, sem az alperesi magatartás, illetve mulasztás, valamint a kár közötti okozati összefüggést, így az alperes kártérítés megfizetésére nem kötelezhető.

A II. és III. r. felperes keresetével összefüggésben kifejtette, a felperesek nem igazolták, hogy az alperes által teljesítendő tartás hiánya miatt keletkeztek az általuk a keresetben megjelölt betegségeik, illetve nehezült el életük, és nem állapítható meg olyan személyiségi jogsérelem sem, amelynek kompenzálásáért az alperes tartozna felelősséggel.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, annak keresetük szerinti megváltoztatása iránt. Fellebbezésüket az általuk az elsőfokú eljárásban előadottakra alapították, kiemelték, az I. r. felperes többletterheket vállalva, nélkülözés közepette nevelte fel 4 gyermekét, míg az alperes a családjáról nem gondoskodott, a Csjt. 69/A. § (1) bekezdése szerinti tartási kötelezettségének nem tett eleget, így magatartásának felróhatósága megállapítható. Vitatták azt az elsőfokú ítéleti ténymegállapítást, miszerint az I. r. felperes az alperes által felajánlott tartásdíjat vagy természetbeni támogatást visszautasította. Hangsúlyozták, hogy a létfenntartás alapvető költségeinek biztosítása is rendkívüli nehézségekbe ütközött az I. r. felperes számára. Állításuk szerint a gyermektartásdíj teljesítésének hiányában a gyermekek nem jutottak megfelelő élelemhez és gyógyszerhez, a fejlődésben lemaradtak, krónikus betegségeik alakultak ki, azaz a betegségek és az alperesi mulasztás közötti okozati összefüggés ugyancsak megállapítható. Hangsúlyozták, anyagi lehetőségek hiányában az I. r. felperes gyermekei kiskorúsága idején a gyermektartásdíj végrehajtása iránt intézkedni nem tudott, erre csak nagykorúvá válásuk után nyílt lehetősége, ezért a tartásdíjak behajtásának elmulasztása a terhére nem róható.

Az I. r. felperes fellebbezése alaptalan, míg a II. és III. r. felperesek fellebbezése annyiban alapos, hogy az általuk előterjesztett követelés kapcsán a jogvita a rendelkezésre álló adatok alapján nem bírálható el, e tekintetben - az alábbiakban kifejtendők szerint - további részletes bizonyítás lefolytatása indokolt.