A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22345/2012/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Bleier Judit, Hőbl Katalin, Madarász Anna

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26768/2010/209., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.22345/2012/4.* (ÍH 2013.66), Kúria Pfv.21161/2013/8.

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a Hidasi & Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hidasi Gábor ügyvéd) által képviselt neve(felperes címe) felperesnek - a Dr. Ruttner György Ügyvéd Irodája (ügyintéző: dr. Ruttner György ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. október 25. napján meghozott és 211. sorszámú végzésével kijavított 34.P.26.768/2010/209. számú rész- és közbenső ítélete ellen az alperes 212. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

r é s z - k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének a felperes személyhez fűződő jogainak megsértését, továbbá az alperesnek a nem vagyoni károk megtérítése iránti felelősségét megállapító rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A peres feleknek a másodfokú eljárásban a hatályon kívül helyezett rendelkezésekkel összefüggésben felmerült perköltségét személyenként 80.000 (nyolcvanezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjban állapítja meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész-közbenső ítéletként azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperest megilleti a jogosultság arra, hogy az alperestől az ajkai gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadásával okozati összefüggésben felmerült vagyoni kárainak megtérítését követelje.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint + áfa másodfokú részperköltséget.

A rész-közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt indított keresetet az alperessel szemben. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz, magánlakáshoz, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kérelmét elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 352. § (1) bekezdésére, másodlagosan a 345. § (1) bekezdésére alapította, míg a személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítását és nem vagyoni kárainak megtérítését a Ptk. 84. § (1) bekezdés a), d), e) pontjai, valamint a 359. § (1) bekezdése alapján kérte. Állította, hogy az alperes tulajdonában és üzemeltetésében álló, a gyártelepen lévő X. számú vörösiszap-tározó kazetta megépítésénél az alperes, illetve jogelődje az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat megsértette, és a károk megelőzése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A több települést és környékét elárasztani képes mennyiségű, maró hatású, égési jellegű sérülések okozására alkalmas anyagot magában tartó, földfelszín feletti tározó üzemben tartása fokozott veszéllyel járó tevékenység, amelynél a veszélyt nemcsak az anyag tulajdonsága és jellege, hanem annak mennyisége is megvalósította. Az üzemi hulladék vörösiszap tárolása környezetterhelésnek, az anyag tározón kívülre kerülése a környezet igénybevételének is minősül, ezért az alperes tevékenysége a környezetet veszélyeztette. Mindezekre tekintettel az alperes felelősségére a Ptk. 345. § (1) bekezdése szerint meghatározott felelősségi szabályok is irányadóak. A 2010. október 4-én történt gátszakadást és azt a következményt, hogy a vörösiszap elárasztotta a felperes ingatlanát, kizárólag az alperes veszélyes üzemi tevékenységi körébe tartozó okok idézték elő, amelyek elháríthatóak lettek volna.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy az építmény építésével kapcsolatos károkért nem terhelheti felelősség, mert azt nem az alperes terveztette, építtette vagy kiviteleztette. A jogszabályban és a hatóságok határozataiban előírt kötelezettségeit maradéktalanul betartotta, így a karbantartással kapcsolatos mulasztás sem terheli. A vörösiszap tárolása nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek, felelőssége legfeljebb a Ptk. 339. §-a alapján lenne vizsgálható. A létesítmény üzemeltetése során azonban jogellenes magatartást nem tanúsított, ezért a felperest nem illeti meg a jogosultság vele szemben kártérítés követelésére.

Arra az esetre, ha a bíróság a tározó üzemeltetését fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősítené, kártérítési felelősségét kizárja, hogy a káreseményt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Az alperes a káreseményt előidéző külső okként a szélsőséges időjárást (a katasztrófa évében leesett nagy mennyiségű csapadékot), valamint a térségben tapasztalható szeizmikus mozgásokat jelölte meg. Állítása szerint elháríthatatlan külső oknak minősül az is, hogy a privatizációs szerződésben résfal megépítésére kötelezték. A káreseményt nem az alperes tevékenysége vagy mulasztása, hanem külső okok, egyrészt a hatósági kötelezés következményei, másrészt a természeti jelenségek együttes és közel egy időpontban kulmináló jelentkezése okozták.

Az alperes hangsúlyozottan hivatkozott a káresemény objektív elháríthatatlanságára, mert a percek alatt bekövetkező rideg törés folytán a gátszakadás nem volt előre látható. A monitoring-rendszerrel a veszély olyan kis mértékben jelezhető előre, hogy reális és hatékony beavatkozásra nem volt lehetőség. Az alperes a létesítményt olyan biztonsági tényezővel vette át, amely nem indokolta a meglévő mellett más típusú monitoringozás meglétét, ugyanakkor hiányos volt a monitoringozás jogszabályi háttere, mert sem a tervező, sem a hatóság nem döntött további kötelezettség, iránymutatás mellett, míg a völgyben húzódó út és vasút a völgyzárógát jellegű védőgát kiépítését nem tette lehetővé.

Az elsőfokú bíróság a 211. számú végzésével kijavított rész- és közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét az alperes gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadása következtében a felperest ért károk vonatkozásában. Megállapította, hogy az alperes a gátszakadással összefüggésben megsértette a felperes emberi méltósághoz, magánlakáshoz, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát.

Az ítélet indokolása szerint az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 352. § (1) bekezdése, valamint 345. § (1) bekezdése alapján is fennáll, ezért a Ptk. 84. (1) bekezdés e) pontja, 355. § (1) bekezdése és a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 101. § (2) bekezdésének d) pontja értelmében köteles a káreseménnyel okozati összefüggésében felmerült károkat a felperesnek megtéríteni.

A károsodáskori tulajdonos a Ptk. 352. § (1) bekezdése alapján abban az esetben is köteles helyt állni, ha a jogelődje mulasztotta el a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedéseket. Nem fogadta el az alperesnek azt a kifogását, hogy nem a BME Geotechnikai Tanszéke, hanem az eljáró szakértők személyesen terjesztették elő a szakvéleményt. Nem vette figyelembe az alperesnek azt a kifogását sem, hogy a szakvéleményt aggályossá teszi, hogy az alperes ugyanannak a tanszéknek az akkori vezetőjét kérte fel a magánszakvélemény készítésére. A perben előterjesztett szakvéleményt és annak kiegészítését mint aggálytalant ítélkezésének alapjául bizonyítékként elfogadta, és megállapította, hogy a gátszakadás rendkívül összetett jelenség volt, azt számos tényező, ok és ezek kedvezőtlenül egyidejű összejátszása idézte elő. Részletesen elemezte a gát szakadásához vezető egyes okokat, és a szakértői vélemény következtetései folytán arra a meggyőződésre jutott, hogy a tervezés, építkezés, majd később a karbantartás és az üzemeltetés során egyaránt voltak olyan hiányosságok, amelyek hozzájárultak a káresemény bekövetkezéséhez.