BH 2005.11.377 Ha a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor eltérő törvényi rendelkezések vannak hatályban, a bíróságnak a határozat indokolásában számot kell adnia arról, hogy melyik időpontban hatályos rendelkezéseket alkalmazta [Btk. 2. §; Be. 258. § (3) bek. e) pont].

A D.-i Városi Bíróság a 2001. november 28-án kihirdetett ítéletével T. S. Z. terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt, 1 évi fogházbüntetésre és 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A fogházbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A mellékbüntetés tartamába a vezetői engedély bevonásától eltelt időt beszámította. A felmerült bűnügyi költségből kötelezte a terheltet 109 322 forint megfizetésére, míg további 70 000 forint tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a terhelt terhére, a cselekmény halált okozó ittas járművezetés bűntette helyett, halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségének minősítése miatt, egyben megalapozatlanságra tekintettel hatályon kívül helyezés, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása érdekében.

A megyei bíróság a 2002. október 9-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a szabadságvesztés büntetés próbaidőre felfüggesztését mellőzte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt műsorvezető egy helyi rádió szerkesztőségében, bruttó havi jövedelme kb. 130 000 forint. Gimnáziumi érettségivel rendelkezik, nőtlen, tartásra szoruló hozzátartozója nincsen. Vagyonát egy használt személygépkocsi képezi. B kategóriára érvényes vezetői engedéllyel 1989. év óta rendelkezik. A balesetig eltelt idő alatt kb. 300 000 kilométert vezetett balesetmentesen.

Büntetve volt. A B.-i Városi Bíróság az 1992-ben ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte, és a közúti járművezetéstől 2 évre eltiltotta. 1993-ban jármű önkényes elvételének vétsége miatt napi tételes pénzbüntetésre ítélték. 1994-ben súlyos testi sértés bűntette miatt 2 évre próbára bocsátották.

A terhelt 1997. május 25-én hajnalban főúton közlekedett az általa vezetett személygépkocsival. 04 óra 15 perc körül, távolsági fényszóró használata mellett, mintegy 90-105 km/h sebességgel haladva, fékezés nélkül elütötte járművével az úttest jobb szélénél vele azonos irányban kerékpáron közlekedő B. S. sértettet. A sértett a baleset során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette.

A baleset közvilágítás nélküli útszakaszon történt. Annak időpontjában hajnali szürkület volt. Az útburkolat anyagát aszfalt képezte, amely sima, vizes állapotban volt.

A baleset során a terhelt keze és feje szintén megsérült. Őt a helyszínről a helyszíni szemle folytatása alatt 04 óra 45 perckor szállította el a mentőszolgálat járműve. Elszállításáig a helyszínen szondáztatására nem került sor, a kórházba rendőr nem kísérte. A kórházban az ügyeletes orvos a terhelt sérüléseit ellátta, aki ezután onnan eltávozott. Vérvételre rendőri kezdeményezés hiányában ekkor nem került sor.

A terhelt ezt követően betért a kórház közelében lévő eszpresszóba, ahová, bár az még nyitva nem volt, de ismerősként beengedték. Ott egy üveg whiskyt rendelt, amelyből nagy mennyiséget fogyasztott. Később az ott lévő telefonkészülékről felhívta H. Z. nevű rokonát, aki gépkocsival az eszpresszóhoz ment, és a baleset helyszínére visszavitte a terheltet.

A helyszínelés ekkor még nem fejeződött be. A helyszínelő rendőrök ezután a terheltet, a helyi rendelőintézetbe szállították, ahol vér- és vizeletmintát vettek tőle. Azok vizsgálatának eredményeként megállapítható, hogy a vérvétel időpontjában a terhelt ittas állapotban volt.

A terhelt a fenti cselekményével megszegte a KRESZ 3. § c) pontjában, valamint 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.

A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be védője útján felülvizsgálati indítványt, amelyben a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kérte a jogerős határozatok felülvizsgálatát, annak megállapítását, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Btk. 2. §-ának rendelkezéseit, és emiatt vele szemben törvénysértő büntetést alkalmaztak. Erre figyelemmel, indítványa elsődlegesen a támadott határozatok hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítására irányult. Másodlagosan pedig a Btk. 2. §-ának megfelelően a terhelttel szemben a Btk. elkövetéskor hatályban volt rendelkezéseinek alkalmazását, a büntetés lényeges enyhítését és végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését kérte. Az indítvány indokolása szerint, az első- és a másodfokú bíróság határozataiból - bár indokolási kötelezettségüknek a Btk. 2. §-ával kapcsolatban nem tettek eleget - az a következtetés vonható le, hogy a terhelt terhére nem az elkövetéskori enyhébb büntető jogszabályok, hanem az elbírálás idejére szigorúbbá vált büntetőjogi rendelkezéseket alkalmazta. Azt, hogy az 1997. május 25-i elkövetéshez képest a 2002. október 9-én történt jogerős elbírálás idejére a Btk. számos rendelkezése és összességében a Btk. büntetéskiszabási rendszere is szigorúbbá vált, az egyes jogszabályi változások elemzésével lehet kimutatni. Ezek közül kiemelendő, hogy az elkövetéskor a Btk. az adott cselekményre, a szabadságvesztés büntetés alsó határát nem határozta meg, míg az 1997. évi LXXIII. tv. 18. §-ával történt módosítás 1997. szeptember 15-étől kezdődően a felső határ érintetlenül hagyása mellett a büntetési tétel alsó határát 1 éves tartamra emelte. Az 1998. évi LXXXVII. tv. rendelkezései pedig a büntetéskiszabás körében a középmértékből kiindulást írtak elő [Btk. 83. §-ának időközben hatályon kívül helyezett (2) bekezdése] és a büntetés enyhítésének a Btk. 87. §-ában rögzített szabályait is szigorították. Mindezekre figyelemmel a védői álláspont szerint a cselekmény elbírálásakor hatályos büntetőjogi rendelkezéseket alkalmazva, és a terhelt javára jelentkező enyhítő körülményeket, - köztük kiemelkedően a terhelt elfajulásos tüdőmegbetegedésben szenvedő voltát - súlyuknak megfelelően értékelve a kiszabott szabadságvesztés büntetés nem lehetett volna azonos az időközben súlyosított büntetési tétel alsó határával, illetőleg helyt foghatott volna annak próbaidőre felfüggesztése, avagy szabadságvesztés helyett az enyhítő szakasz alkalmazásával pénzbüntetés kiszabása.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítvány törvényben kizártkénti elutasítását [Be. 417. §-ának (1) bekezdése] indítványozta. Az átiratban kifejtettek szerint az indítvány a cselekmény jogi minősítésének törvényességét nem vitatja. Emellett más felülvizsgálatot megalapozó anyagi jogi szabály megsértésére sem hivatkozik. Az ugyanis önmagában anyagi jogszabálysértést nem alapoz meg, hogy az eljárt bíróságok a törvény időbeli hatályával kapcsolatos álláspontjukat a határozatban nem rögzítették. A megtámadott határozatok valamennyi rendelkezése összhangban áll a Btk. 2. §-ában foglaltakkal. Amennyiben pedig a minősítés törvényes és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a büntetés vagy intézkedés nemével, illetve mértékével kapcsolatos rendelkezések azon okból nem támadhatók, hogy azok eltúlzottak, vagy akár törvénysértően súlyosak, vagy enyhék.